Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-01-12 / 2. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 21^ sem egyeznek bele, hogy gyermekük elfoglalja ezt az állást s ő elveszi feleségül 1828. évi április hó 15-én s azóta tizennégy esztendőn keresztül hűsége

3 segítőtársa minden munkájában. A kiszabadult női foglyok kétségbeejtő jövendője arra indítja, hogy menedéket alapítson számukra, a hol emberileg tökéletessé tegye a javítás munkáját. Az elsőt kis kerti házában helyezi el, felesége egyik barátnőjét nyervén meg a menedék felügyelőjéül. Tíz láb hosszú s ugyanolyan széles volt a kis hajlék, a diakonissa-intézmény mustármagja, a melyből azóta négy világrészben hatvan anyaház fejlődött ki. Csakhamar elégtelen volt a kerti ház, oly intézetről kellett gondoskodnia, melyben a belépni szándékozó hajadonok otthont és kellő előkészítést nyerjenek jövendő hivatásukra. Egyetlen fillér nélkül, a maga szakállára megvesz egy házat 2300 talléron 1836 október 13-án s két nővért helyez el benne; három nap múlva egy róm. kath. beteg leány jelentkezik, a hónap végén még más négy beteget vesz föl. Betegségük olyan, hogy folytonosan tiszta ágybelivel kell ellátni őket s mindössze hét lepedője van. A nővér éjjel mossa ki azokat s reggel saját szobájában a kályhánál szárítgatja őket. 1838 januárius 21-én már Eberfelden létesít állomást. 1835-ben elemi iskolát alapit, a melyből 1844-ben állami nyilvánossági joggal felruházott tanítónőképzője lesz. Bölcsője ennek is a kis kerti hajlék vala. Ott tanítja Fliedner a kis gyermekeket, mézeskalácscsal szemlélteti a mannát s maga terül el a földön, mikor a Góliát elestét magyarázza nekik. Vállalkozásaiban hűséges osztályosa volt felesége. 0 reá nehezedett az összes intézetek ellátásának tenger gondja, a mit 1842-ben már 200 személy segített fokozni. Pedig családi életében csapás éri csapás után. Tíz gyermeke közül hetet eltemetett. 1841-ben megbetegszik az ura s egyszerre három gyermeke ideglázban. Még mind a négyen gyengék, midőn az édes anyának négy aiakonissával kell vidékre mennie. Ingadozik hivatása és hitvesi, édes anyai kötelessége között; mégis elmegy ; mire visszatér: egy gyermeke kiterítve fekszik. „Mind jó, a mit Isten tészen", keresztyén alázatossággal nyugszik meg szent akaratján. 1842. évi április hó 22-én szenderül jobblétre. Fliedner 1843 május 29 én házasodott meg másodszor. Ennek a lépésének is története van. IV. Frigyes Vilmos, akkor már porosz király, megalapítja a kir. Charité-intézetet Berlinben, kaiserswerthi diakonissákat telepítvén meg benne. Megalapítja a Bethaniát is, azzal a rendeltetéssel, hogy a keleti tartományok számára diakonissákat képezzen. Fliednert szólítja fel, hogy ajánljon neki főnöknét. Fliedner a már említett Sieveking Amáliát akarja erre az állásra megnyerni, a ki azonban egyik legkiválóbb növendékét Bertheau Karolint ajánlja neki Hamburgból. Fliedner Hamburgba megy s a buzgó leányt annyira megkedveli, hogy kezét ajánlja fel neki, huszonegy évig élt vele zavartalan boldogságban. 1844-ben segédlelkészképzőt állít üruisburgban s a saját felelősségére nagy házat vesz elhagyatott gyermekek menhelye és diakonissaképző céljaira. 1847 jan. 27-én lemond hivataláról, hogy teljesen alkotásainak szentelhesse életét. Három év alatt beutazza Németországot, elmegy Északamerikába, Jeruzsálembe, Konstantinápolyba, Angolhonba, Svájcba. Keleten több állomást alapít. 1854-ben Berlinben találjuk, a hol a „Szolgálók otthonát", „Mártha iskoláját" hozza létre. Királya rendjellel tűnteti ki, de ezzel sohasem csillog, ellenben nagy örömet okoz neki. a mikor az 1855 ben a bonni theol. facultás doktorrá avatja, mert ebben annak jelét látja, hogy egyháza a diakonissaügyet sajátjának ismerti el. Sajnos, betegeskedni kezd, mellbaja támad, többszörös tüdőgyulladás gyengíti; még sem nyugszik, diakonissaképzőt alapít Hildenben. 1861 szeptember 16-án a diakonissaintézet 25 éves fennállásának ünnepén 27 anyaház küldötteivel tanácskozik. Három évvel később újra össze kellett volna jönniök, de betegsége miatt ez az összejövetel elmaradt. Ekkor már harmincra emelkedett az anyaházak száma és 400 állomáson 1600 diakonissa működött. A kaiserswerthi anyaház 425 tagja a négy világrészben eloszlott száz állomáson 26,000 beteget és 3000 gyermeket, egészben több mint 30,000 személyt gondozott. A kis kerti házból ez a fenséges mű keletkezett: gyönyörű koronájául az egyszerű lelkész életének. Az alapító napjai azonban meg voltak számlálva, 1864 október 4-én d. u. 2 órakor diakonissáinak éneklése mellett, „halált meggyőző vitéz" szavakkal ajkain költözött oda, a hol a hitet szinről-szinre való látás váltandja fel. Gyászbeszédet veje, Disselhoíf mondott felette I. Korinth. XV. 10 alapján. Hatalmas szervező talentum volt, felismerte a diakonissaintézmény evangeliomi jellegét s kiterjesztette áldott működését minden térre, a hová csak elérhet a nő egyházi tevékenysége. A Fliedner alapította diakonissaintézmény élén az „Evang. diakonissák képzésére és foglalkoztatására alakult rajna-westfáliai egyesület elnöksége" áll. Tagjai: 715 nővér, köztük 540 felavatott, 175 próbaszolgáíatot tevő s 14—16 diakonissanövendék, a kik koruk miatt még nem léphetnek be az intézetbe, de azért szorgalmatosan készülnek magasztos hivatásukra. A próbaidő rendesen két esztendő. A diakonissa öt-öt évi szolgálatra kötelezi magát s ez alatt nyomós ok nélkül nem léphet ki az intézetből, a mely leányának tekinti s minden szükségessel ellátja őt, bár fizetést nem ad. Rangkülönbség a diakonissák között nincs, minden vezető nővérnek készen kell lennie bármikor visszalépni az egyszerű diakonissák közé. Ápolók és tanítók vannak közöttük. Ruházatuk egyenlő, kék alapszínnel. Főkellék a Krisztus igaz szeretetétől áthatott, az ő váltságáért háladatos szív, a melyet az istentisztelet szorgalmatos gyakorlása erősít és gyönyörködtet. A kaiserswerthi anyaház tizenegy intézetében működő 99 nővér minden irányban kiképzi a leendő diakonissát. Ezen 11 intézet a következő: Menedék és Magdolna-intézet 1833. Elemi iskola 1833. Diakonissa-kórház 1836. Leányárvaház 1842. Tanítónőképző 1847. Evang. női elmegyógyintézet 1852. Salem, diakonissaüdiilőhely Raitingennél 1853. Diakonissaképző 1866. Gerhardt Pál intézete 1877 Felsőbb leányiskola 1886. Gazdasági iskola 1870. Fliednerrel és az ő alkotásaival párhuzamosan meg kell emlékeznünk Löhe Vilmosról és az ő neuendettelsaui intézetéről is. Löhe a diakonissaügy másik nagy alakja, hatalmas volt a beszédben, fáradhatatlan a lelkipásztorkodásban és mester a szervezés művészetében. Á bajorországi Fürthben született, 1808 februárius hó 21-én. Szigorú egyházias jellem, a ki már kicsiny korában mindig ott volt a templomban, valahányszor úrvacsora volt s még késő vénségében is boldog gyönyörűséggel emlékezik meg arról a pillanatról, a melyben először részesült evangeliumi szentegyházunk ezen szentségében. Kiváló érzéke volt a női szolgálat egyházi jelentősége iránt. Mint neuendettelsaui lelkésznek hatalmas eszméje támadt, egész Bajorországra kiterjedő egyesületet akart alapítani a diaTconissaérziilet olyatén fejlesztésére, hogy az minden intézményesség nélkül művelje az irgalmatosság cselekedeteit. Az egylet létre is jött 1853-ban, a mindent magába ölelő nagy tervből azonban a neuendettelsaui diakonissaház alapítása és gazdag felszerelése