Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-05-25 / 21. szám

1906 1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 179 178 1880-ban lemondott Bastholm papi hivataláról és mint író visszavonult a magánéletbe, a hol történelmi tanulmányainak élt. Az orthodox világnézetnek ez időben a dán papság körében csak Balle püspök (1744—1816) volt képviselője. 1793 ota a fővárosban bibliamagyarázatokat tartott. Csak egy kis kör tartott ki mellette, a közönség több ízben lehetlenné akarta tenni a bibliamagyarázó órákat, lármázva, köhögve és sokszor közbe is kiáltva a templomban. A biblia védelmére 1796 óta kiadott egy heti lapot „Bibién forsvarer sig selo" cím alatt (A biblia önmagát védi). Ezen lapjáért szidalmazták, meghurcolták az irodalmi kapcabetyárok. De a jó püspök mindent elviselt, hogy egyháza hitét megvédje. Igaz, tehetsége nem volt elégséges a nehéz harcra. A kereszténység elleni támadás telőpotját érte el Horreborv „Jézus og Fornnosfters" cimü lapjában. Szerinte Jézus rajongó forradalmár, a ki midőn látta, hogy terve nem sikerült és többé becsülettel vissza nem léphet, a keresztfára engedte magát feszíteni. A dán papság ilyen theologia befolyása mellett lassan teljesen elvilágiasodott. A lelkigondozást elhanyagolták és világi hivatalnokok lettek. A keresztény tan eltűnt a szószékről s helyét a hasznos értekezés és népfelvilágosítás foglalta el. A papság tekintélye hanyatlott, mert az az álláspont, melyet elfoglaltak nem volt őszinte. II. Grundtvig N. F. S., a kiről tanulmányunk szólni akar, a rationalismus virágkorában született. Nagyatyja szegénysorsú szüleit korán elvesztette és Roskildében csak a nép filléreiből végezhette iskoláit. Azután egy elhagyott szigeten 28 esztendeig lelkészkedett. Püspöke meglátogatván őt, naplójában így jellemezte: „Grundtvig Ottó sejrő-i lelkész, jóravaló ember, sokat tett ezen szigeten, sok gyermeke van, 10—12, kiket ezen az elhagyott helyen nem részesíthet kellő nevelésben s tanult, derék pap, ki megérdemelne jobb helyet is." Hat év múlva jövedelmezőbb lelkészi állást kapott. Egyik leánya a fent említett Balle püspöknek volt lelkész korában felesége. De mielőtt Balle püspökké lett, meghalt neje. Balle püspök nem tudta elfelejteni e derék nőt s egészen haláláig azon hitben élt, hogy neje minden nap bizonyos órában megjelenik lakásán, szótlanul férjére néz, azután eltávozik. Grundtvignak 0. János nevű fia szintén lelkész volt, 1768-ban nőül vette Bang Máriát és e házasságból 7 gyermek származott, ezek közül 2 csecsemő korában meghalt, az élve maradt 4 fiú között legfiatalabb volt Grundtvig Frigyes Miklós Severin, ki Udbyban született 1783 szept. 8-án. Grundtvig János nem tartozott a rationalista lelkészek közé. Irt egy vastag kátét teljesen orthodox szellemben, melyet sógora Balle püspök sokáig nem akart approbiálni azon indokolással, hogy túlsókat kíván a gyermekektől. Balle püspök nagyon kifakadt a miatt, hogy mindegyik lelkész a maga kátéját akarta tankönyvül használni. Grundtvig Jánosról sógora Balle püspök ezt irta egyházlátogatási jegyzőkönyvébe: „Grundtvig jól katekizál és liturgizál, csak nagyon gyorsan. A fiatalság eleintén nagyon csendes volt és félénk. Egyesek jól feleltek. Egy részök eléggé jól tartotta magát". Hét év múlva ismét elment a püspök Udbyba és akkori látogatásáról így szól jelentése: „Grundtvig lelkész magas kora dacára ifjú hévvel működik, János ev. 17, 25—26. alapján alaposan prédikált és épületesen, jól katekizált és liturgizált". Grundtvig neje kegyes, erélyes nő volt, kinek jelszava az volt: „inkább meghalok, de határozatlan soha sem leszek". Erre az anyára írt költeményét fia e két sorral zárja be: „Vil nogen slynge en Blomst om min Stav, Han plante den paa min Moders Grav". (Es ha valaki virággal akarja övezni az én vándorlásomat, úgy ültesse azt anyám sírjára). Az udby-i kedves paplakban kilenc évet töltött a korán tanulni vágyó kis fiú. Mihelyt olvasni megtanult, felolvasott édes anyjának Holberg egyháztörténetéből. Atyját arra kérte, hogy adjon neki egy olyan könyvet, melyben csak Lutherről lesz szó. A szülei házban esténkint házi ájtatosságot végeztek az udby-i paplakon. A régi népmeséket egy öreg szolgáló mesélte el a kis fiúnak, attól tanult meg egy-két népdalt. A falu tanítója nem rég jött Koppenhágából, eltelve zavaros forradalmi eszmékkel, magasztalta a franciákat, de a kis Grundtvig nem szerette a franciákat; mert az öreg kántortól azt hallotta, hogy rosszul bántak a franciák nemzete őseivel, a góthokkal. Kilenc éves korában a kis fiút Feld lelkészhez adták Tyregodba s ezután már csak a vakációban jött a kedves udby-i paplakba. Feld lelkész a latin nyelvre tanította a fiút és így előkészítette az akkori gymnasiumba. Tyregod Vejle mellett fekszik Dél-Igtlandban. A vidék gazdag történeti emlékekben. Grundtvig megtanulta Luther kis kátéját latinul és a paplakban szorgalmasan énekelték Kingó énekeit. Itt jutott Horrebow lapja is kezei közé és azt olvasva, égett a vágytól, bárha csak ő is jó bácsija, Balle püspök védelmére kelhetne. Az utazás szárazon és vizén Tyregodba megélénkítette képzeletét. Későbbi korában is nagyon ajánlotta a gyermekek utazását lelkük élénkítése céljából. 15 éves korában atyja konfirmálta és az aarhnsi latin középiskolába adta. Ez iskolában figyelmet kellett volna fordítani az anyanyelvre is, de ezt ott majdnem teljesen elhanyagolták és csak a latin nyelvre helyezték a fősúlyt. A tanítás idő naponként 7 óra volt. Mindig egy és ugyanazon latin énekvers eléneklésével kezdték és végezték az oktatást. A növendékek egyike térdepelve elmondott egy latin imát az ének befejezése után. Egy nyelviskola volt e gymnasium. Talán e lélekölő rendszerhatott annyira Grundtvigra, hogy későbben nem nagy barátja az ily iskoláknak. Templomba vasárnap kétszer kellett a tanulóknak menniök és két hosszú prédikációt végig hallgatniok, azonkívül sokszor mentek temetésekhez is énekelni. De az iskola szelleme egészen a vulgaris rationalismus volt. A tanítók ez üres lelkikínzásban a pipának és kártyának hódoltak. Ez iskolát ott hagyva ezt írja Grundtvig: „Dacára azon keresztény nevelésnek és felvilágosodásnak, mely a Dániában a XVIII. század végén uralkodott, a XIX. századba úgy léptem át mint pogány és ezt nem is EGYHÁZI ÉLET. A „Hivatalos Közlemények" következő száma anyag híján csak egy hét múlva, június elsején fog megjelenni. A pályázatokat az Őrálló közli. Bocskay-ünnepek. Az egész ország protestáns világa ünnepelt május 20-án, a mult vasárnap. Az istentiszteleteket, ünnepi közgyűléssel^ mindenütt megtartották,