Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-05-25 / 21. szám

II év ' Budapest, 1906. április 20. 16. szám. EVAIGELIIUS ÖMLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára a „Hivatalos Közlemények" melléklettel együtt egész évre 10 kor. félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. Szemle. — Tárca: Grundtvig. (Cs.) — TARTALOM: Isten mindenütt. Kozma Andor. — Néplélek és egyház. Phaidon. — Egyházi élet. — Pályázatok. Isten mindenütt. Ős székesegyház íves csarnoka: Felséges szobrok, festmények soka, Hatalmas ércszavú harang, Nagy orgonából buzgó csodahang, Csúcsíves, színes ablakok, Arany, biborruhás papok, — A fény, a pompa szinte elvakít . . . Ha ilyet láttam, azt rebegtem Rajongó szívvel, ihletetten: Az Isten itt lakik! Kicsiny kápolna lombok rejtekén, A ki belé jár s papja is szegény. Néhány naiv kép kimeszelt falán, Egy-két forint az értékük talán, — De a szegénynek, a ki hisz, Csodatevő e vézna dísz. Itt vigaszt nyer sok földi gyötrelem . . . Ha ilyet láttam, azt susogtam, Térdemre hullva, meghatottan : Az Istent itt lelem ! S hol templomot még senki sem rakott, Látván derűt, látván borulatot, Szelíd vagy szörnyű ős természetet, Nagy alkotást, tudást, művészetet, Fenn szárnyaló eszményvívást, Szeretetet, irgalmazást, Nagylelkű embert, jót, nemes szivűt : Templom híján is egyre vallom S hymnus gyanánt világgá dallom : Van Isten mindenütt! Kozma Andor. Néplélek és egyház. Helyesebb lett volna tán e kis eszmefuttatásnak a következő címet adnom : „Lélektan, theologia és egyház", minthogy a célom rámutatni azon benső viszonyra, a mely egyrészről a lélektan s másrészről a theologia és az egyház között létez. Minthogy azonban e ráutalásnak gyakorlati a tendenciája, nevezetesen azon követelmény megvonása, hogy ha egyszer a theologia és az egyház a lélektannal oly közeli viszonyban állanak, hát akkor nemcsak logikailag helyes, hanem az élet szempontjából is elengedhetlenül szükséges a lélektani vonatkozásoknak theologiai és egyházi szempontból való tisztázása : jobbnak' láttam mégis az adott címnél maradni. Evvel mintegy jelezni akarva, hogy az egyháznak, ha hódítani és győzni akar, a néplélek megfigyeléséből kell okvetlenül kiindulnia s okvetlenül ahhoz kell mindig alkalmazkodnia is. Azon kezdem, bármily szokatlannak lássék is a dolog, hogy maga a theologia, mint tudomány nem egyéb, mint lélektan. Nagyon jól tudom én, hogy az ósdi metaphysikai felfogásból folyólag manapság is a theologusok túlnyomó része a theologiát bizonyos metaphysikai jellemű és tartalmú tudománynak, mondjuk röviden metaphysikának tekinti: ámde Kant óta tudjuk, hogy a metaphysikai felfogás elvesztette örökre jogosultságát; viszont Schleiermachertől meg megtanultuk, hogy a vallás sem nem metaphysika (vagyis bizonyos metaphysikai jellemű tanok rendszere) sem nem morál (miként ezt Kant tévesen hirdette), hanem szemlélet és érzelem. Egyszóval egy bizonyos lelki állapot s hozzáteszszük mindjárt: a legmagasztosabb, a legszentebb, az egyetlen tisztára emberi lelki állapot. Mert értelme az állatnak is van. Az állat is emlékezik, egyes ösztönszerű aífectusaira hangokat használ jegyképen, bizonyos mértékig tanítható is, az állat is tud örülni és szomorkodni, kérni és félni, hálát mutatni és ravaszkodni: egyszóval az állat lelkivilágában is vannak bizonyos, bárha sokkal fejletlenebb képességek, a melyek őt az emberrel bizonyos mértékig hasonlónak tüntetik fel (sokan azt vallják, hogy beszélnek is. Ez alapon küldte ki nemrég a chikagói egyetem néhány tudós tanárát, hogy a majmok nyelvét tanulmányozzák). Ámde az az egy bizonyos, hogy vallása csak az embernek van; s ezért a vallás lelki állapotát joggal nevezhetjük par excellence emberi tulajdonnak. Már most a lélektan általában az a tudomány, a mely az emberi lélek titkaival és rejtélyével foglalkozik. Minthogy pedig