Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-05-11 / 19. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 157 Radvánszky Béla csak rövid ideig betegeskedett. Házi orvosa, Lumniczer dr. nem tartotta veszélyesnek állapotát, de csakhamar válságosra fordult. Május 2-án délután szívszélütés ölte meg budapesti üllői-úti lakásán. Haláláról azonnal értesítették a Sajókazán időző bárónét. Özvegyén kívül 3 árvája, Kálmán, Béla és Dóra gyászolja. A köztiszteletben álló főúr váratlan halála általános és mély részvétet keltett. Kitűnőségeink köziil sokan kifejezték részvétöket a boldogult özvegyének, így Berzeviczy Albert v. b. t. t., a Magyar Tud. Akadémia elnöke, Prónay Dezső br. egyet, felügyelő, Prónay Gábor br. stb. A király a kabinetiroda útján az özvegyhez, továbbá a család fejéhez, br. Radvánszky Gézához, (a boldogultnak testvérbátyja) és Tisza István grófhoz intézett részvéttáviratot. Úgy a gyászházban, mint a Sándor-utcai Tiszapalotában számosan adták le névjegyüket a főúri családok tagjai s a politikai világ szereplő alakjai közül. A család a következő gyászjelentést adta ki: „Özv. radványi és sajókazai báró Radvánszky Béláné sziil. borosjenői Tisza Paulina úgy a saját, mint gyermekei: Kálmán, Béla, Dóra: édesanyja özv. borosjenői Tisza Kálmánné szül. Degenfeld-Schomberg Ilona grófnő; sógora: báró Radvánszky Géza, neje szül-Waldeck Kornélia grófnő, leányuk: Ella férjezett gr. Batthyány Istvánné és családja; sógornője: özv. Radvánszky Jánosné szül. Radvánszky Sarolta és gyermekei: Albert, Antal, Karola; testvérei: gróf Tisza István és családja, gróf Tisza Kálmán és családja, gróf Tisza Lajos, valamint az összes rokonság nevében mélyen elszomorodott szívvel tudatja, hogy szeretett férje, illetve atyjuk, veje, testvérük, nagybátyjuk, sógoruk és rokonuk radványi és sajókazai báró Radvánszky Béla, valóságos belső titkos tanácsos, a magyar szent korona őre, a magyar főrendiház örökös tagja, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, a Heraldikai és genealógiai Társulat elnöke, a magyarhoni ág. hitv. ev. egyház gyámintézetének egyetemes felügyelője, stb. stb. Budapesten életének 58., boldog házasságának 22. évében rövid szenvedés után 1906. május hó 2-án elhunyt. A megboldogult hűlt tetemei az ev. egyház szertartása szerint fognak a Magyar Tudományos Akadémia épületének oszlopcsarnokában f. hó 4-én délután 5 órakor tartandó gyászistentisztelet után f. hó 5-én délután 1 órakor a sajókazai családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. Budapesten, 1906. május 3-án. Áldás emlékére!" Az elhunyt főúr hűlt tetemét a gyászházban ideiglenes ravatalra helyezték s onnan pénteken hajnalban átvitték az Akadémia oszlopcsarnokába, a melyet ez alkalomból gyászdrapériával vontak be és ott állítottak díszes ravatalt. A koporsót az özvegy és gyermekeinek koszorúi borították, míg a családtagok, az Akadémia, az Akadémia történeti bizottsága, a Nemzeti Múzeum, a Heraldikai és Genealógiai Társulat, Borsod vármegye, a koronaőrség, az ev. egyetemes gyámintézet, a Jutaés Fonógyár koszorúit a koporsó és az oszlopok körül helyezték el. Díszőrséget a Ferenc József-téren harminchat és benn az oszlopcsarnokban nyolc koronaőr képezett. A gyászszertartás délután 5 órakor kezdődött. A család tagjai az oszlopcsarnok lépcsőzeténél, a koporsó fejénél foglaltak helyet. A politikai és tudományos élet előkelőségei közül ott voltak: az udvar képviseletében Apponyi Lajos gróf udvarnagy, Wekerle Sándor dr. miniszterelnök, Wlassics Gyula, a közigazgatási biróság elnöke, Széchenyi Béla gr. koronaőr, Hegedűs Sándor, Plósz Sándor, Láng Lajos, Fabiny Teofil nyug. miniszterek, Roszner Ervin báró volt fiumei kormányzó, Molnár Viktor államtitkár, Zsilinszky Mihály, Graenzenstein Béla nyug. államtitkárok, az Akadémia részéről Eötvös Lóránd báró, Beöthy Zsolt, Gyulai Pál, Heinrich Gusztáv, Ilosvay Lajos, Thán Károly, Concha Győző, Nyáry Albert báró, Téglás Gábor, Fejérpataky László, Hermann Ottó, id. Szinnyey József, Bohus Zsigmond, Podmaniczky Géza báró, Dókus Ernő, Szerb György, Harkányi Frigyes báró, Wodianer Albert báró, Zoltán Elek, a földmívelésügyi minisztérium képviseletében Zsedényi Béla, Győrffy báró, Takács Emil, az evang. egyház képviseletében b. Prónay Dezső, egyet, felügyelő, b. Prónay Gábor, a ref. egyházból Petri Elek, az evang. egyház gyámintézetének képviseletében Scholtz Gusztáv esperes, a Jutagyár és Bankverein küldöttségei Schossberger Rezső báró, Öhrenstein Henrik és Weiner igazgató vezetése alatt, számos presbytere az ev. egyháznak, tanárok, küldöttség Borsodmegyéből stb. A gyászszertartás öt órakor az operai énekkarnak egy templomi énekével kezdődött, melyet Bruckner Frigyes templomi karnagy vezetése alatt énekelt. Ezután Horváth Sándor ev. lelkész mondott beszédet, a melyben felsorolta azokat az érdemeket, melyeket az elhunyt a régi emlékek kutatása körül szerzett; fölemlítette, hogy vallását mennyire szerette és hogy az egyház ügyei körül nemcsak befolyása által és közreműködésével vívott ki sikereket, hanem anyagi áldozatokkal is tetemesen hozzájárult. Beszédét imádsággal végezte és megáldotta az elhunytat. Az imádság után az operai énekkar ismét gyászdalt énekelt. Az Akadémia nevében Berzeviczy Albert elnök gyönyörű beszéddel bocsátotta el útjára a nagy halottat. Beszédét fent közöltük. E beszéd hatása alatt megilletődve csendben eloszolt a közönség. A holttestet pedig elszállították Sajókazára, a hová szombat hajnalban érkezett; a pályaudvar termeiben ravatalra helyezték s körülötte a Sajókazára leutazott koronaőrök s a kirendelt megyei hajdúk állottak díszőrséget. Déli 1 órakor érkeztek meg a gyorsvonaton Budapestről az özvegy báróné, özvegy Tisza Kálmánné, Tisza István, Kálmán és Lajos grófok, Sándor János volt államtitkár, Radvánszky Géza, Albert és Antal bárók, Jósika Gábor báró, Bethlen Pál gróf és neje, Beniczky Ádám, Degenfeld Imre, mire a gyászmenet megindult a családi sírbolt felé. A végtisztességen ott voltak a családtagokon kívül Bárczay István és neje Waldeck grófnő, Fáy László, Lossonczy János borsodmegyei földbirtokos, Koós bankigazgató, számos megyei előkelőség és a község szinejava. A gyászszertartás a sajókazai dalárda gyászénekével kezdődött. Ezután Zelenka Pál ág. ev. püspök meghatottan említette fel azt a veszteséget, mely az elhunyt főúr halálával a magyar történettudományt, főkép azonban az ev. egyházat és ennek egyetemes gyámintézetét érte. Imádság és áldás után örök nyugalomra helyezték az elhunyt főurat. Az egyetemes gyámintézet elnöki székének betöltéséről, mely Radvánszky Béla halálával megüresedett, az őszi pozsonyi közgyűlés fog intézkedni. SZEMLE. Böjti hangulat. Utolsó szó! Kaczián I. lelkész úr az Őrálló húsvéti számában felel „böjti hangulat" című ártatlan észrevételemre. Nem vagyok újságíró s csupán akkor nyúlok tollhoz, ha igazán van valami mondani valóm. A mit írtam, azt szenvedély nélkül, pusztán az ügy szeretetéből írtam, hogy vele reámutassak egyházi életünknek egy fogyatkozására, a böjti farsangolásra, s utaltam arra, hogy az ily mulatságokon részt-