Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-01-05 / 1. szám

1906 EVANGELKUS ŐRÁLLÓ 9 is mutat be könyvünk gúnyképeket, mint a milyen volt Murner, Emser, Eck, Lemp és mások. Az egyházlátogatásra várt a megtisztulás és megújhodás nehéz műve s a tartományegyházak hozzá is láttak a nehéz munkához. Az alkalmatlanokat eltávolítani, a használhatókat nevelni és derék új papi generációról gondoskodni: ím ez volt a sürgős feladat. Sociális állása is a papnak nagyon alávaló volt. „Polgár, paraszt és nemes ember egyaránt gúnyolja a papot" mondja Luther. Az anyagi viszonyok is vajmi silányak voltak. „A reformáció a középkorból az egyház pénzügye szempontjából valóságos romhalmazt örökölt", a melynek elhordására s az állapotok megjavítására a középkor egyháza még csak kísérletet sem tett. Maga a reformáció is a sok vigília és mise eltörlésével nagyon megapasztotta a pap jövedelmét. „Nejével és gyermekével valóságos koldusok." Hisz a wittenbergi papnak is csak 2—300 frt volt a fizetése, s a falvakon földművelésből vagy mesterségből éltek a papok. Meg aztán — mint Melanchton találóan mondja — „a sok prédikálás megrontotta a prédikációt." Vasárnap 3, hetenkint 9 volt a prédikáció száma,,.„s még kereszteléseken, esketéseken és temetéseken is prédikáltak a papok. Az istentisztelet teljesen katechetikai jellegű volt, s a lelkipásztori gondozásra alig maradt idő. A pap alkalmazása „föl a XIX. századig megalázó volt a papra." A patronusok kényük-kedvök szerint jártak el, s a házasítás és simónia nagy szerepet játszott. Ordinálásuk helye Wittenberg volt, s az ordinálás és vizsgálás joga a theol. tanári kart, később a konzisztóriumot illette. Egy vizsgarendet Melanchton készített 1552-ben. Nagyon sok zaklatásnak voltak kitéve a papok az interimistikus viták idejében. Az orthodoxia papját az erős küzdelem jellemzi. Küzdenie kellett kora bűnei s tévtanai ellen. Küzdött pedig erős, szinte túlzott hivatali érzékkel. „A papi hivatal a legfőbb hivatal, mely annyira fölötte áll a világi hatalomnak, mint a lélek a testnek. Nélküle senki sem üdvözülhet, a papok a prófétákkal és apostolokkal egyrangúak, a mennyiben azokhoz hasonlóan Istennek akaratát és végzését jelentik ki az embereknek." Az egyházfegyelem szigorú és következetes kezelése, vagyis a „kulcsok hivatala" a pap legfőbb tiszte úgy, hogy olykor, mint valami német Landsknecht állott egyházközségével szemben. Aztán növelte e küzdelmet a sok theologiai vitázás, a mely a theol. kathedrákról a szószékre ment át. A tiszta tan s nem a tiszta élet volt itt a fődolog. A világi hatóságokkal szemben is erős küzdelme volt a papságnak, mivel e korban is, legtöbb helyen, a papi állás az adás-vétel tárgyát képezte. Szellemi niveauját nagyon emelte az egyetemi stúdium, anyagi viszonyai azonban most is silányak. A 30 éves háború korának a papja nemcsak tanítója és fegyelmezője a maga egyházközségének, hanem az akkori zavaros időkben támogatója, tanácsadója, vigasztalója és barátja is egyaránt. A papság a 30 éves háború alatt nagyon sokat szenvedett, s a krónikák hajmeresztő dolgokról értesítenek. Különösen Tilly hordái s a horvát lovasok részéről sokat szenvedtek, s nejeik és leányaik is megbecsteleníttettek. E kor egyik legkiválóbb papja Andrae volt, ki mint udvari főpap halt el Stuttgartban. A korszellem a papságra is áthatott, s a városokban annak elvilágiasodását s a falvakon annak teljes elparasztosodását eredményezte. A papi állások betöltésénél a servilitas s a patronusok részéről a nepotismus volt döntő, a mi nagyon sokat ártott neki. A pietismus a papságra ellentétes irányban hatott. Mindenekelőtt átalakította a hivatalos papi tevékenységről szóló fölfogást, a mennyiben az előbbi korszak rideg egyházfegyelme helyére a lelkipásztori gondozás lépett. A pietista pap föladata a valóban megtért hívőknek, Krisztus valódi tanítványainak összegyűjtése s ezt a célt szolgálta a prédikáció is. A magánházaknál való látogatás a pap legkedvesebb foglalkozása, s e nemben mester a Göthe által is megörökített Fresenius lelkész. A pietismusnak egyik legmaradandóbb alkotása a konfirmáció s a katechetikai oktatás meghonosítása. Nagy szerepet játszott e korszakban a magángyónás is, a melynél némely lelkészek még külön „lelki jegyzeteket" is vezettek. Másrészt azonban tagadhatatlan az is, hogy a pietismus ártott a kor papságának azzal, hogy elidegenítette azt az egyházközségtől, a mi igen sok okot és alkalmat adott a súrlódásra. A vizsgálati és alkalmazási viszonyok e korban is a papra nézve lealázok voltak, a min a simoniaeskű sem tudott segíteni. Baj volt az is, hogy a nemesi és polgári elem e korban is idegenkedett a papságtól. A fölvilágosodás és rationalismus korát az elvilágiasodás és egyháziatlanság jellemzi. A papi állás teljesen a közjólét szolgálatában állott, s mint „vallástanítő" függési viszonyba került szemben az állami hatalommal. A pap többé nem a lelkészi felsőbbséget képviseli saját gyülekezetével szemben, nem is annak lelkipásztori gondozója, hanem állami megbízásból és érdekekből a keresztyén vallás tanítója. Ezt az egész situatiót Herder alkalmilag úgy jellemezte, hogy: „A fejedelmi főpüspök új állami vallást alapíthat, vagy a régit megváltoztathatja. O adja, vagy elveheti a papi hivatalt. Maga a pap legfeljebb mint morálpredikátor, földművelő s rendőri közeg jöhet tekintetbe." Még egy Planck is, a nagyhírű göttingai egyháztörténetíró abban a nézetben van, hogy a pap kizárólag az állam és az emberiség erkölcsi érdekeinek fejlesztésére van hivatva s egész tiszte a közjólét emelésére irányul. Az egyházi ügyeket tisztán állami szempontból bírálták el s a papi állás morális emelése volt a fődolog. A papok alkalmazása, vizsgálata és anyagi javadalmazása e korban is sok kívánni valót hagy hátra. Hogy e korban is kiváló papok voltak, igazolják* Göthe „Hermann és Dorottya" s Voss „Lujza" című művei, a melyekben e kor papságának naiv optimismusa mesterileg van megrajzolva. Jól mondja szerzőnk, hogy bár a XIX. század a papság sok baját oszlatta is el s azt emelte, nevelte is : az ő munkásságát, őt megillető állását a XX. század van hivatva megadni. Óriási kulturális és szociális erő az ev. papság, — csak emeljük és neveljük azt ideális magaslatára. Erről az oldalról gazdagon illustrált művünk rendkívül tanúlságos. Dr. Szlávik Mátyás. Pályázatok. A zólyomi ág. hitv. ev. ker. egyházmegyébe kebelezett Tótpelsöc egyházközségben rendszeresített liitoktató-segédlelkészi állás megüresedett s arra pályázat hirdettetik. A hitoktatósegédlelkész kötelessége: a mindennapi- és ismétlő iskolás gyermekeket az előírt tanterv szerint heti 13 órában vallástanításban részesíteni s az egyházi teendőket a lelkész megbízása szerint végezni. Javadalma: 1. Szabad lakás, mely 3 szobából, konyha, pince és egyéb mellékhelyiségekből áll. 2. A ház mellett levő 647 D-öl területű kert haszonélvezete. 3. Készpénz 1600 korona havi előleges részletekben. A megválasztandó köteles tagja lesz