Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-04-13 / 15. szám

1906 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 121 melylyekkel igyekeznek az evangyeliumot eljuttatni minden emberhez s igyekeznek erősíteni azokat, kik már a szentek közösségében vannak. Maga a nép élete és jelleme bizonyságot tesz arról, hogy az a jó munka, mit ott folytatnak, nem eredménytelen. Az egyháztagok példásan támogatják egyházukat s csak kevés akad olyan, ki részt ne venne valami módon a keresztyén munkában. A gyermekeket vasárnapi iskolába, méríékletességi-, élő keresztyén szövetségbe gyűjtik, hogy az ifjú elmét fogékonynyá tegyék az igazság és hithííség iránt. Az ifjak is tömörü'nék az Isten igéje és az egyháztörténet tanulmányozására s buzdítják az embereket a templom látogatására. Ifjak és ifjú lányok időt szentelnek arra, hogy adományokat gyűjtsenek a külmissió számára. A szegényekről sok önkéntes buzgó lélek visel gondot. S mikor a lelkész rámutat a szeretetmunkákra, a templomban külön gyűjtés tartatik egyes célokra, (pl. Hospital Sundays) Férfiak és nők egyaránt segítik lelkészüket és önként vállalkoznak szegények látogatására, betegek és aggok felkeresésére a kijelölt kerületben. Bibliát olvasnak nekik és imádkoznak velük. így azok is, kik nem mehetnek templomba, részesülnek az örök élet kenyerében. Ismét mások meglátogatják a szegényházakat, kórházakat és műhelyeket és virágokkal kedveskednek az ott levőknek. Külön missiók alakultak bányászok, földművesek, vasutasok, pincérek stb. számára. Mindez csak néhány azon számos közül, melyekkel az evangyélium hatása érvényesülést nyer. Egyik legfigyelemreméltóbb a keresztyén irodalmi munkásság. Keresztyén újságok, traktátusok, foljóiratok, csak úgy ömlenek a nyomdából, havonként, hetenként, naponként. Mindezt ezer s ezer kéz várja, hogy szétoszthassa. E munkában vezető helyet foglal el a Londoni vallásos iratokat terjesztő Társulat. (The Religious Tract Society of London), mely 1799-ben alakult. E társulat fennállása óta nem kevesebb, mint 3613 millió példányt hozott forgalomba kiadványaiból. A kiadványoknak egyik érdekes fajtája ujabban az úgynevezett lokalizált újság, vagy traktátus. Több egyház és egyesület számára egy füzet nyomalik, úgy azonban, hogy az egyes körök által megrendelt példányokon az illető egyház vagy egylet dolgaira vonatkozó hirdetés, istentiszteleti sorrend, gyűlések ideje stb. olvasható. így azután a füzet, — mivel sok példányban nyomatják — nagyon olcsón szerezhető meg. A Vallásos Iratokat Terjesztő Társaság magyarországi vezetője, Webster Jakab, skót lelkész ily magyar nyelvű helyi traktátásokat óhajt kiadni. Ez iratok kiosztásra valók lesznek. Céljuk : a közönyösökben érdeklődést kelteni, az igehirdetés által nyert igazságokat meggyökereztetni, az ifjakat lelkesíteni, a küzdőket bátorítani, a csüggedőket vigasztalni, -— a lelkeket Krisztushoz vezérelni. Évenként 10 ily irat fog megjelenni 6 irat 4 oldalon, 4 pedig 8 oldalon. Az előfizetőknek joguk van az általuk megrendelt példányokra helyi érdekű egyházias hirdetéseket közölni a nélkül, hogy ezért külön kellene fizetni. A hirdetések azonban 40 szónál hoszszabbra nem terjedhetnek. Ez iratokból kevesebbet nem lehet rendelni, mint 5000 példányt összesen mind a tízből, azaz 500 példányt mindenikből. Ez 5000 pld. 28,000 nyomatott oldalt képvisel. Előfizetési ár: 35 K, a postaköltséget is beleértve. Ez összeg előre fizetendő. Az előfizetők szíveskedjenek az előfizetést és a hirdetendőt elküldeni Webster Jakab, Traktátus Társaság vezetőjének: Budapest, V., Alkotmányutca 15., hová minden egyébb megkeresés is küldendő. A magyar Luther Ausztriában. Az osztrák evangélikusok egyházi lapja az „Ev. Kirchenzeitung" egyik utolsó számában megemlékezett a magyar Lutherről és csodálkozva látjuk, hogy a százados mulasztást pótló vállalatról megrovással emlékezik meg. Fökifogása az, hogy lehetetlen az eredetinek erejét, fenségét, báját magyarul híven visszaadni ; azt tanácsolja a szomszéd, hogy kövessük a reformáció Századának és erdélyi szász atyánkfiainak példáját, a kik német egyetemeken képzik papjaikat és a nagy reformátort eredetiben olvassák. Hiszen igaz, általános szabály, hogy a fordítás sehol sem ér fel erőre, szépségre az eredetivel és a tudóst, a szakembert a legtökéletesebb fordítás sem menti fel az eredeti tanulmányozásának kötelessége alól, azonban ebből nem az következik, hogy a korszakos nagyságok szellemi termékeit le ne fordítsuk, hiszen Luther nemcsak theologusoknak írt, hanem minden igazságszomjuhozó léleknek. Azoknak is, a kik németül nem tudnak, de azért joguk van a reformáció szelleméhez. Már most osztrák logika szerint nekik soha sem volna szabad inniok az életadó forrásból; egy füst alatt mindjárt a biblia lefordítását is hibáztathatná az osztrák, mert hiszen az is irodalmi mű lévén, reá is illik a fentebbi szabály az eredeti és fordítás különbségéről. Nem tudjuk ilyen e'.vek mellett, hogy lehet megérteni azt a krisztusi utasítást, hogy az evangéliumot széles e világon minden népnek kell hirdetni. Maga a német irodalom is bölcsebb volt ennél a tanácsnál, lefordította Homerost, Sophoklest, Vergil liust, Dantét, Shakespearet, a kiről egy nagy gondolkodó azt mondotta, hogy egy jó Shakespeare fordítás fölér bármely gazdag szépirodalomnak legalább is felével. Ép oly természetszerű jelenség, ha más népek Luthert, Goethet fordítják nyelvükre, nem játékból, hanem mert lelki életük, műveltségük gazdagodását remény lik tőle. Jó volna, ha az osztrák cikkíró megkérdené a lipcsei Pánkot és a hallei Hauptot, magyarázzák meg, mi jelentősége van annak, ha Luther hatalmas szelleme egy újabb nyelven megszólal s közelebb férkőzik néhány százezer ember lelkéhez. Ugy látszik a cikkíró úr a „Los von Rom" ellensúlyozására egy „Los von Luther" mozgalmat szándékozik indítani, különben nem keseregne annyit ez örvendetes eseményen. Nagy fokú fásultság, korlátoltság kell ahhoz, hogy valaki ily vállalatnak már elvét is hibáztassa; az egészből ne n tűnik ki egyébb, minthogy a szomszédban fáj, ha a magyar profestáns theologiai irodalom lendülni kezd. A mi a fordítás értékét illeti, szívesen állunk elébe a. szakszerű bírálatnak. Nem vitatjuk, hogy a magyar fordítás minden hibától ment tökéletes munka (a minthogy a gazdagabb német irodalom feni dicsekedhetik ilyen csodával), hanem kétségtelenül áll az, hogy komoly tudományos értékű munka és számtalan köszönő levél a bizonyság rá, hogy a „Luther Társaság" és a fordítók gárdája e művel jogot váltott hazai közegyházunk hálájára. A Brehm „Állatok Világa" magyar kiadásának most jelent meg a 170-ik füzete. Ebben Lósy József tanár a rovarok életmódjában tapasztalt változatoknak számos példáját mutatja be. Folytatólagosan tárgyalja a vízben növekedő acsákat, megemlékezik a rágó fatetűkről, melyek közé a lakás porában élő portetvek is tartoznak, az állatok testén élősködő szőr- és tolltetvekről, melyek a szőrnek és tollnak lágy részeivel táplálkoznak, a termeszekről, a konyhában alkalmatlan csótányok; a muszka- és sváb-bogarak fejlődéséről. Ebben találnak helyet a szín és alak utánzás általánosan ismert példái, a galyat s levelet utánzó botsáska és vándorló levél és e füzetben kezdi felsorolni a rónák és rétek hegedűs sáskáit. A régieknek a sáskáról alkotott mesés fogalmai után 1748-ig elsorolja a hazánkban emlékezetes nagy sáskajárásokat. Ma a rovartan legérdekesebb alakjait, a termeszeket, az úgynevezett „fehér hangyákat" összefoglaló tanulmányban ismerteti, melynek megalkotásában legjobb ismerőjük, Szilvestri megfigyeléseit veszi alapúi. A termeszek a rovarvilágban, szokásaikban, tevésük módjában százféleképen alkalmazkodva, valóságos állami berendezkedésben élnek, mely a méhek, darazsak és hangyák együttéléséhez hasonlít. A termeszek népét szintén kasztokra osztják a búvárok. Ezek a kasztok a szárnyasok és a munkások, némely fajnál mellettük a katonáknak is jut szerep. Lényegesen abban különböznek a többi rovarok állami berendezésétől, hogy a nőstény, vagy királyné mellett