Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-04-13 / 15. szám

II év Budapest, 1906. április 13. 15. szam EVÁMELIKÜS ÓEALIÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szöveget és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár i Pozsony, onvent-utca U. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára a „Hivatalos Közlemények" melléklettel együtt egész évre 10 kor. félévre 5 kor., negyedévre 2.50 kor. A Hivatalos Közleményeket az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Hirdetés ára oldalanként 32 kor. TARTALOM : Húsvéti hit. Sz. — Böjti hang. — Húsvét ünnepén. I'oszvélc Sándor. — Szemle. — Külföldi krónika. — Egyházi élet. — Irodalom. — Húsvéti melleklet: Stabat Mater. Sántha Károly. — A keresztyénség útja. Kovács Sándor. — A messiás. Náray Iván. — A 42. és 43. zsoltár. Az 50. zsoltár. — Hornyánszky Aladár. — A késmárki Thököly-várkápolna vallási jellege. Weber Samu, — Zoeckler f. Pröhle Károly. Húsvéti hit. Feltámadott az Úr bizonynyal! Egész lelkemen átrezdül ez a győzelmi riadó. Az élet letiporta a halált, a keresztfa kiszenvedett nagy halottja [ újra él. Durva lelkű katonák, szitkos szájú csőcselék, önző papok indulata Golgothára hurcolta őt, vér és víz folyt ki általvert oldalából, híveinek arcát elönté a fájdalmas iszonyat halálsápadtsága, halandók módjára mély sírba zárták és még sem lett az elmúlás martalékává. Erőszakos földi kéz hasztalan mártotta testébe lándzsáját. Nehéz kő, hivatalos pecsét nem állta el visszajövetele útját; a golgothai ború szertefoszlott a húsvét-reggel első napsugarától! Ha az első keresztyének nem hittek volna oly szikla hittel Jézus Krisztus feltámadásában, nyomuk is elenyészett volna. A feltámadott, az élő Krisztusban való hit tartotta ébren, élesztette erejüket, bátorságukat. E nélkül az egyszerű pásztorkodó és kézműves apostol csapat hogy bírt volna a hatalmas tudós pogány világgal! ? Hitök ép oly diadalmas, sírtaposó erő volt, mint Jézusnak halálJ győző hatalma. És ma, a midőn egyházi életünk s a magunk lelkének gyakor sivárságát nézzük, okain tlinődünk, húsvét reggelén önkéntelenül eszünkbe jut az igazi ok: hogy nincs igazi éltető, egész lelkünket átható húsvéti hitünk. Jézus feltámadásának puszta hirdetése, a ma nagy reggel csudás dolgairól való beszélgetés magában véve meddő dolog. Ez a hír hangzik százezer ajakról, hallja millió és millió fül, de a szív kemény marad, nem lesz készebbé és erősebbé e világ hatalmasságának legyőzésére. Az igazi húsvéti hit a szenvedések felhőjéből s a kételkedés tüzében születik. Boldog birtokába nehéz út árán juthatunk csak el. Jézus maga, dicsőült Üdvözítőnk is a kereszt tövises ösvényén haladt a feltámadásig, — a mi lelkünkben is a keresztviselés termi, érleli meg az igazi húsvéti hitet, a feltámadott Krisztusban való élő bizodalmat. Hajh, a mi hitünk gyenge; akár csak a hamvadozó pásztortűz, a melyet egy váratlan szélroham végképen elolt. Nem hiszünk a saját magunk feltámadásában sem. Telve vagyunk csiiggedéssel; belsőnket ellepte a világ szerelme, mint a gyep és gyim-gyom fölveri az örök ugarra kárhoztatott földet. Ha talán a magunkba szállás szent óráin meg is szállja lelkünket valami sóvárgás nagy célok után, a tökéletesebb világ sejtelme, ha egy pillanatra talán kél is lelkünkben szent fogadalom, hogy serények leszünk a ránk bízottakban, — hamar tova tűnik, mint az őszi napfény. Renyheségből vagy kishitűségből nem hiszünk abban, hogy az életnek fejedelme megjelenik bennünk s szent lelkével újjá szül, bűneinkből, silányságunkból feltámaszt. Nem tudunk meghalni a bűnnek, meghalni porba vonszó testünknek, mert ez önmegtagadással jár, fájdalommal jár. De a ki e fájdalmat végig nem szenvedi, a feltámadás dicsőségében sem részesül. A ki e keresztet föl nem veszi, semmiképen meg nem látja az Istennek országát. És ez a siron inneni feltámadás, mely Isten kegyelméből bűnösökből tisztákká tészen. voltaképen feltétel s kapuja a ma nagy eljövendő feltámadásnak. Óh én Krisztusom, győzedelmes fejedelem, jöjj el hozzám, szállj szivembe és támaszsz benne igazi élő húsvéti hitet! Itt állok a világnak piacán, mint ama szőlőmunkások, várom jöveteledet, várom hívó szózatodat, várom kezedet, hogy ragaszkodó fiúképen megfoghassam. Üram, ha bölcs végzésed kívánja, tégy vállamra súlyos keresztet, verj át a szenvedés kínos szegeivel, üsd keblembe az aggódás vérfakasztó dárdáját, a hogy ama latrok te