Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)
1906-04-06 / 14. szám
EVANGELTKUS ŐRÁLLÓ 1906 Az egyházkerületi és egyetemes gyűléseknek még a 70-es években szorgalmas látogatója s igen munkás tagja volt. Egyházát hőn szerette s érte szívesen áldozott, csak a vidéken elszórt s az ország határszéleire kitolt theol. intézeteinkkel nem tudott soha kibékülni. Mikor a 60-as évek közepén „a pesti egyesült prot. theol. intézetből" evang. egyházunk kivált, folyton azon tűnődött ő, mikép lehetne önerőnkből, nem az ország szélén, hanem Budapesten, az ország szivében egy evang. theol. akadémiát felállítani, a hol aztán nemcsak hithű evangelikus, de egyszersmind hazafias szellemben neveltetnének a theologusok, mint a népnek leendő tanácsadói és vezérei. S hogy ő így és nem másképen gondolkodott, azt végrendeletének idevonatkozó pontjaival bizonyítom, melyek szórói-szóra így vannak • megírva : „Az itt elhagyományözottakon és netáni adósságaimon felül, a mi vagyonom fenmarad, azt mind hagyom és elhagyományozom teljes tulajdoni joggal a magyar ág. hitvallású evangelikus egyházegyetemnek, egy Budapesten felállítandó evangelikus theologiai főiskola számára, vagyis általános örökösömmé teszem a magyar ágostai hitvallású evangelikus egyházegyetemet. Mert óhajtásom az, hogy az a kevés, a mit én megtakarítottam, olynemü nevelés előmozdítására szolgáljon, mely a prot. egyházakban az egyesítő közszellem és központ létesülése által elösegíttessék és a leendő prot. lelkészek, mind majd a nép bizalmas tanácsadói, hivatalbalépésük előtt, hazai, szellemi és közéletünk gyúpontján, a fővárosban, úgy a szükséges ismeretekben, mint különösen a hazafias érzületben, de a politikai tájékozottságban is erősödvén a magyar haza regenerációjának nagg munkájában hivataluk méltóságának megfelelőleg öntudatos tényezökül szerepelhessenek 1 1. A közügyek teréről 1880 körül teljesen visszavonult — egyedül gazdaságának élt. 1898-ban látóképességének rohamos elgyengülése miatt a gazdálkodással is felhagyott s birtokát örök-áron eladván, azóta teljes visszavonultságban egész egyszerűségben, mint agglegény élt, most már nem annyira a jelenben, mint inkább a múltban. Boldognak csakis akkor érezte magát, ha a régi dolgokat emlékezetében megújítva, olyan emberrel közölhette, ki őt megérteni képes volt. A f. év elején rohamosan kezdett már különben hatalmas életereje hanyatlani s márc. elején a hurutos köhögés ágyba döntötte, a honnan azután csakis akkor kelt ki, mikor márc. 29-én reggel 8 órakor kilehelvén nemes lelkét — koporsóba helyeztük. Hült tetemeit f. é. márc. 31-én délután 2 órakor — dacára a viharos hideg időnek — nagyszámú résztvevő közönség kisérte az örök nyugalom helyére. Koporsója felett, melyre a téthi ág. h. evang gyülekezet, melynek 10,000 K értéket hagyományozott s két nálánál is éltesebb unokatestvére tettek igen szép koszorút, e sorok írója, mondott érdemeit méltató gyászbeszédet, a temetőben pedig Bognár Endre l.-patonai lelkész rebegett búcsúimát. Azóta a téthi evang. sírkert akácfái alatt pihen az apával, anyával és nővérrel, tehát mindazokkal együtt, a kikkel egykor Téthre jött, de a kik időközben mind elmentek már a nyugalom zajtalan hónába, most ő is utánuk ment, Ámde maga után olyan emléket hagyott, mely időtlen-időkig fenmarad. Legyen is emléke örökké áldott! * ... th. Közöljük a hátramaradt rokonok részéről kiadott gyászjelentést: Kis Sándor győrvármegyei nyugalmazott árvaszéki ülnök és özv. nagyalázsonyi Barcza Zsigmondné szül. Kis Ludovika — a maguk és az összes rokonság nevében is — megszomorodott szívvel jelentik szeretett unokatestvérüknek Tekintetes Eőri Sándor úrnak három országgyűlésen át a téthi választókerület volt képviselőjének folyó évi márc. 29-én reggel 8 órakor 85 éves korában, hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytát. A boldogúlt hült tetemei folyó évi márc. 31-én d. u. 2 órakor fognak az ág. h. evang. szertartás szerint a téthi ev. temetőben örök nvugalomra helveztetni. Téth, 1906. márc. 30. Áldás és béke lengjen hamvai felett! A boldogultnak e szép nekrologját külön helyen adtuk ki. Rászolgált százszorosan, a kiről szól. Nagy célok iránt fogékony lélek szállt el a földről, de itt hagyta emlékét. Az utódokra vár a feladat, hogy szép álmát megvalósítsák. Az egyetemes egyház körülbelül 100,000 korona vagyonnak jutott birtokába. Kötelességünknek tartjuk, hogy a nyilvánosság előtt köszönetet mondjunk Horváth Sámuel téthi lelkész s győrmegyei esperes úrnak, a ki az agg patriarchának utolsó órájáig hű barátként megenyhítette az életalkony töredelmét és terheit s vígasztalásával, társalgásával, látogatásaival megtartotta őt abban az eszményi világban, a hová lelke ifjan felemelkedett. EGYHÁZI ÉLET. A Hivatalos Közleményeket anyag híján a jövő héten ápr. 13-án adjuk ki. A sürgős pályázatokat az Őrálló közli. A közlemények beküldésének határideje ápr. 8. A vasi közép egyházmegyében a napokban bontattak fel Szombathelyen az esperesre s egyházmegyei felügyelőre beérkezett szavazatok. Beérkezett 17 szavazat, de ezek közt Tótmorácé a kitűzött határidő letelte után érkezett be, tehát számba nem vétetett. A 16 érvényesnek talált szavazat mindegyike Kund Sámuel répcelaki lelkészre s 29 év óta esperesre, és Rupprecht Tasszilóra, nagybirtokosra s 24 év óta egyházmegyei felügyelőre esett. Sajnos Rupprecht Tassziló újból kijelentette, hogy hálásan fogadja ugyan a bizalomnak újabb nyilvánulását, de megmarad lemondási szándéka mellett, mert körülményei kényszerítik a magánéletbe visszavonulásra, így hát a felügyelői állás betöltése dolgában új választást kell majd hirdetni. r. I. A győri evang. egyházközség, mely a dunántúli kerületnek egyik legrendezettebb s előkelő tekintélyű gyülekezete, március 25-én tartotta meg rendes évi közgyűlését, a melyet Isó Vince lelkész buzgó imádsággal, Fischer Sándor felügyelő a tárgyak fontosságára utaló beszéddel nyitott meg. Ä napirend első tárgya az országos Bocskay-ünnep volt. Az egyházi elnök tudomására hozta a közgyűlésnek, hogy a magyarországi ág. hitv. evang. püspöki kar közös pásztorlevélben elrendeli, hogy a Bocskay-féle bécsi békekötés háromszázados emlékére a hazai összes evangelikus egyházközségek f. évi május 20-án egyházi és iskolai ünnepélyt rendezzenek. A közgyűlés lelkesedéssel
