Evangélikus Őrálló, 1906 (2. évfolyam)

1906-03-30 / 13. szám

1906 103 a régi roskadozó parochia helyett ujjat építtetett, A leány egyházban, a mely csak egy kis imateremmel s szúk iskolahelyiséggel bírt, templomot építtetett s az imatermet iskolává alakíttatta át. A régi orgona helyett uj orgonát szerzett be. Szép telket vásárolt az egyháznak, a melyen jelenleg a paplak áll. Szorgalmasan közreműködött, hogy a leányegyház önállósíttassék. Eme munkásságot jutalmazza meg az egyház, midőn lelkészének 25 éves jubileumát megtartotta. Az ünnepély a templomba vette kezdetét s az iskolában volt a folytatása. A délutáni órákban a község összes lakosai zsúfolásig töltötték meg a templomot, hogy lelkészükkel együtt hálát adjanak a mindenható Istennek az ő jóvoltáért és kegyelméért. A liturgiát Adamovics Sámuel zsemberi lelkész végezte, az ünnepi beszédet Hajdú Lajos báthi lelkész tartotta, Jeremiás 3 15. verse alapján. Beszédében utalt az egyházhívek megnyilatkozó szeretetére, a lelkész hűséges munkájára, minek eredménye, hogy oly egyetértés él a hívek és lelkészük között. Istentisztelet után az egész gyülekezet az iskolába ment át, hol az egyház buzgó tanítója ecsetelte a nap jelentőségét, a lelkész buzgóságát, s átnyújtotta neki az egyház ajándékát, egy ezüst evőkészletet s egy agendát, majd a hívek nevében Szjol János presbyter, a község nevében Gábos János bíró, a volt leányegyház nevében pedig Adamovics Sámuel lelkész üdvözölte a jubilánst, ki mind eme üdvözlő beszédekre könyek között válaszolt, ígérte, hogy ezentúl is, a míg Isten jóvolta vele lesz, legjobb tehetsége szerint fog az egyház javán munkálkodni. Az ünnepély az ifjúságnak szép négyes hangú magyar énekével, majd a gyülekezet egyházi énekével végződött. A jelenlevőkre az ünnepély a legjobb benyomást tette, látván, hogy az egyetértés és egymás iránti tisztelet és szeretet mely a hívek és lelkész között él, mily áldásosán hat vissza az egyházi életre. Mindnyájan egy kívánsággal távoznak otthonukba : Ad multos annos ! A Thököly-hamvak hazaszállításának kérdése, miként t, olvasóink tudják, élénk versenybe sodorta Késmárk és Eperjes városok ev.'közönségét, mert mind a kettő igényt tart arra, hogy a drága hamvak az ő kebelében helyeztessenek örök nyugalomra. Eleinte csak Késmárk forgott e tekintetben szóban, ám idővel, főleg a midőn a késmárki Thököly-vár kápolnájának e célból való felhasználása dolgában nehézségek merültek fel, előtérbe nyomúlt Eperjes is, sőt azóta Késmárk komoly riválisává nőtte ki magát. Az igénypör ismételten szóba került a sajtóban is s legújabban dr. Flórián Károly eperjesi jogakad. tanár szállt síkra Eperjes jogaiért dr. Oppel Jenő késmárki lyc. tanárral szemben. Nem szándékunk itt e vitát hosszan pertractálni, a melyben mindkét fél ügyes érvekkel védi álláspontját, egyszerűen jelezzük meggyőződésünket, a mely — a mennyire a hangulatot ismerjük — az ország evangélikus lakosságának is szinte egyhangú véleménye, s ez az, hogy Késmárk volt grófja kihűlt porai számára a legméltóbb a legtermészetesebb s történetileg is a legindokoltóbb, pihenő hely Késmárk városa. Jelenleg az ügy oly stádiumban van, hogy az eperjesiek magok sem vonják kétségbe Késmárk elsőbbségi jogát; ám azonban Késmárk után nyomban ők következnének. Ha pedig a Késmárki Thököly vártemplom e célra íiem volna kapható, akkor az eperjesi ev. templom következik. E deductio azon feltevésen alapúi, hogy a késmárki új ev. templom, a melynek kupolás részét e célból ugyancsak combinátióba hozták, tűzveszélyes s így oda Thököly hamvait elhelyezni veszedelmes kockázat. Hát mi a késmárki új templomot közvetlen szemléletből jól ismerjük s határozottan állítjuk, hogy az, ha tán még a kupolarészben tűzveszélyes volna is (?), alsó részében teljesen tűzmentesen átalakítható mauzóleumnak, sőt e szempontból egyenesen ideálisnak mondható. Nem is kételkedünk, hogy a történelmiség végre is győzni fog; bár nem tudjuk, vájjon e zavaros és szomorú időben rákerük-e egyhamar a sor a szabadsághős porainak hazahozatalára! A Bocskay-ünnepekre vonatkozó hírünkre (1- 10. sz.) Eperjesről alábbi sorokat vettük: E lap 10- számában azt a hírt közli valaki, hogy Eperjesen a Bocskay ünnepély alkalmával a Caraffa vértanúinak emléktábláját fogjuk leleplezni. A hír ebben a positiv alakjában nem felel meg a valóságnak. Az tény, hogy ez az óhajtás kifejezésre talált, de az meg bizonyos, hogy az emléktábla arra az időre nem készülhet el s nem is kell, hogy elkészüljön, mert ha valami szépet s méltót akarunk létesíteni, a meglévő körülbelül 1700 K-hoz még sokat kell gyűjtenünk. De meg én azt hiszem, hogy Bocskay ünnepe örömünnepe a hazának s a protestantizmusnak; a Caraffa vértanúk emiekének megújítása más természetű. Bocskay ünnepével összekötve vagy az egyik vagy a másik szenvedne. Ünnepeljük külön Bocskayt s külön az eperjesi vértanúkat; megérdemlik ez utóbbiak, hogy nekik külön napot szenteljünk, a mikor valóban szép volna, ha Eperjes a prot. ünnepségek központja lehetne. Hiszszük és reméljük, hegy ennek napja is elérkezik, a mikor méltóan fogunk áldozni az Istennek lélekben és igazságban, hogy a szomorú, nehéz napok után az ő csodás gondviseléséből még most is fénylik az evangeliom világossága. Addig talán sikerül az egész evang. közönséggel megismertetnünk a Caraffa által kivégzett vértanúk életsorsát, hogy ne csak kőben elevenítsük meg emiéköket, hanem szivünkben is engedjünk egy kis helyet részökre. Addig lesz módunkban gondolkozni s határozni, hogy mikor s miképen ünnepeljük meg vértanúinkat, hogy azt közösen ev. egyházunk egyetemével tehessük. Az eperjesi ev. egyház Bocskay ünnepét a Caraffa vértanúk emlékére szóló off er tóriummal köti össze. Ha e példát mások is követnék, megkonnyítenék az emléktábla mielőbbi elkészítését. Ajánlom a m. t. egyházak szíves figyelmébe ! Mayer Endre. „Kálvin szövetség" megalapítását tervezik ev. ref. testvéreink, a mint erről tanúbizonyságot tett egy nyüt felhívó, a melyet Gonda Béla min. tanácsos s dr Bernát István közgazdasági író és két budapesti ref. gynin. tanár társaságában Petri Elek és dr. Szabó Aladár budapesti ref. lelkészek bocsátottak ki s a mely az érdeklődőket márc. 27-ikére alakuló gyűlésre hívja meg. A szövetség célját röviden úgy formulázhatnék: társadalmi reformmunka erősen felekezeti alapon. Vagy mint az alapszabálytervezet idevágó §§-ai mondják: ,.a magyar kálvinista egyház híveit a sociális érzék és vallásosság megerősítése által a társadalmi bajok felderítése, megelőzése és orvoslása végett egyesíteni" s őket ..társadalmi munkára, az evangelium és Kálvin szellemében előkészíteni, kiképezni, nevelni és rábírni". E célt szolgáló eszközei : a szó és toll, a melylyel a sociális bajokat és kérdéseket feltárja, megvilágosítja s azok orvoslásának útját-módját kijelöli. Tehát felolvasások, lap, röpiratok, évkönyv stb., továbbá a munkások szervezése, a kivándorló hitsorsosok védelme, különféle belmissiói egyletek és' intézetek létesítése (legényegyletek, cselédotthonok, árvaházak, diakonisszaházak, elhagyott gyermekek menhelyei, munkaközvetítés, foglalkoztató műhelyek, hitelszövetkezetek stb. stb.) Egyszóval társadalmi reform az egész vonalon és pedig vallásos alapon. Érdekesnek tartjuk megemlíteni, hogy a „Magyar Szó" márc. 25-iki számának „Prot, ügyek" rovatában „Mi az a Kálvin szövetség?" cím alatt fulmináns támadást intéz a terv ellen s azt