Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-02-24 / 9. szám

j év Budapest, 1905. február 24. 9 szám EllGELÍKUS ŐKiLlÖ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A NÉGY HAZAI EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és diját a kiadóhivatalba kell küldeni. PELEI.ÖS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYANSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 k. A „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor, negyedévre 2.50 kor. — A Hiv. Közi a főlap nélkül egész évre 4 kor. — A Hiv. Közl.-t az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Ára az Őrálló megrendelőinek 2 kor., külön 4 kor. TARTALOM: Az Istennek mindenhatóságáról. Meditationes ac Sociloquia. — Az önzés iskolája. X. Y. Z. — Missió. Dr. Pröhle Vilmos. — Külföldi krónika. — Egyházi élet. — Szerkesztői üzenetek. Az Istennek mindenhatóságáról. (Augustinus). A te mindenkor egyedül mindenható szent kezed teremtette a mennyei angyalokat s a földön csúszó-mászó férgeket Kezed nem felségesebb azért, hogy angyalokat teremtett s nem alacsonyabb, hogy férgek lettek általa. Mert az egyedül terem+

om* tudó k^z a te kezed. Ugyanaz a kéz teremt angyalt és férget, teremti az eget és a fának legkisebb zöld levelét. Nem alkothat semmi más kéz testet, sőt egy fehér vagy fekete hajszálat sem. Csak a te mindenható kezed, a mely által mindenek lettenek, a melynek minden egyenlőképen lehetséges. Nem könnyebb néki férgecskét, mint angyalt teremteni és nem nehezebb az egeket kiterjeszteni, mint a fa levelét; nem könnyebb hajszálat, mint egész testet formálni és nem nehezebb a föld kerekségét vizek fölé helyezni, mint a vizeket földekkel berekeszteni. Valamit akart mennyen, földön, tengereken és mélységekben, mindent megcselekedett. Engemet is minden teremtménye közt akarata szerint alkotott. Bizonyára Uram, a te kezed hatalmas volt arra, hogy engemet kővé, madárrá, kigyóvá vagy oktalan barommá teremtsen, de mondhatatlan jóságod nem akarta. A te jóságos kezed teremtett engem okos emberré. Nem érdememért, hanem egyedül a te jó voltodért. Áldva áldom azért a te mindenhatóságodat, mely engem semmiből teremtett s a te jóságodat, mely emberré teremtett. „Meditationes ac Sociloquia" Pécsi L. 1951. fordítása szerint. Az önzés iskolája. A keresztyénségnek minden életbölcsejsége a szeretet. A szeretet legszebb virága az önmegtagadás, a mit a jelenkor tudákoskodó s újító kedve altruisrousnak szokott nevezni. Mi maradjunk csak meg a bibliai szeretetnél, a minek jelentése oly gazdag, hogy semmi modern szó föl nem ér vele. A szeretet teljessége Jézus Krisztusban jelent meg. Tanítása, gyógyításai, vigasztalása, enyhítése mind a szeretet fenséges csudatételei, a mikhez hasonlót a világ nem látott. De az ő szeretetében is fejlődés van; fent a Golgothán, a keresztfa kínjai közt volt szeretete legnagyobb, önfeláldozása legdícsőbb. Emberi szemünk és érzésünk a nagyságot a kísértés, megpróbáltatás nagyságával méri s Jézus golgothai megkísértése a megrendítő nagyság dolgában páratlanul áll. Oly fenséges, emberi mértéket meghaladó nagy jelenet az, hogy a művészetnek minden óriása megpróbálta vásznán vagy vésőjével halhatatlanitását. Örök, kiapadhatatlan forrása a költők ihletének is. Szent hely az minden emelkedett lélek előtt s göröngyére oldatlan sarával nem léphet halandó láb. Elete és halála egyaránt példa nékünk a szeretetre s önmegtagadásra. A keresztyénségre, a melynek hatalmas folyama Krisztusból bugyogott föl, az a szédítően gyönyörű hivatás várt, hogy ezt a szeretetelvet beleoltsa a világba s az emberiségbe. Ez volna a földi boldogság útegyengetője. Azonban azt látjuk, hogy a szent örökség méltatlan, hitvány kezekbe került s elkallódott. Az evangelium egyházába, a míg kifelé hódított s milliónyi tömegeket avatott Krisztus híveivé, őrizetlenül hagyott réseken behatolt az önzés lelke, e világ szelleme s megfertőztette a szent közösséget. És szégyen rágondolni, voltak idők, a mikor az önzés, az önérdek rabszolgaigája lett eszménynyé s az önfeláldozó szeretet lenézett balgatagsággá, a mit a divatos ízlés és a józan ész