Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-02-17 / 8. szám

I év Budapest, 1905. február 17. 8 szám ÉYAMELIKUS ŐRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A NÉGY HAZAI EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 k. A „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor, negyedévre 2.50 kor. — A Hiv. Közi. a főlap nélkül egész évre 4 kor. — A Hiv. Közl.-t az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Ára az Őrálló megrendelőinek 2 kor., külön 4 kor. TARTALOM: Zsilinszky Mihály vallás- és közoktatásügyi államtitkár úrnak. Dr Masznyik Endre. — A szelídség. Drummond Henrik után. — Numerus clausus. Kovács Sándor. — Szemle. — Tárca: Egy halhatatlan ember halhatatlan munkája. — Oktatásügy. — Egyházi élet. — Irodalom. A renaissance. Kovács Sándor. — Pályázat-meghosszabbítás. — Szerkesztői üzenetek. Zsilinszky Mihály vallás- és közoktatásügyi államtitkár úrnak Üdvöt az Úrban! Hozzánk is eljutott az örvendetes hír, hogy e hónap 20-án Téged Méltóságos Urunk a vallásés közoktatásügyi minisztérium tisztviselői államtitkárságod tíz éves fordulója alkalmából ünnepelni készülnek. A hivatalfő iránt való hódoló tisztelet és odaadó ragaszkodás egy pillanatra megállítja munkás útján azt a férfiút, a ki magától megállani a munkában soha nem szokott s akarata ellen kényszeríti, hogy pihenőt tartson s tisztviselőtársaival együtt jubiláljon. Nem akarjuk mi ezt a szűkebbkörü s mintegy családias jellegű ünnepélyt hívatlanul megháborítani. De, hogy őrtállva és járva tudtunkra esett volt: mások örömétől örömtűz gyuladt ki a mi arcainkon is, s mi sem tudunk a szívünknek parancsolni, hogy e jeles s nevezetes alkalommal az üdvözlők és jubilálok sorába ne álljunk és az Urat, kegyelmes mennyei Atyánkat jóságáért áldva és hálálva, kifejezést ne adjunk azon őszinte és mély tiszteletnek, odaadó és mindenha változhatatlan ragaszkodásnak, a melylyel Irántad réges-régtől viseltetünk. Igen, nem tudunk mi a szívünknek parancsolni, hogy ezt meg ne cselekedjük ép itt e helyen, ebben az „Evangélikus Őrálló"~

ban, a mely a Te lelked gondolatja, teremtménye és reménye! Sorba állunk hát, mert minékünk kettős okunk vagyon arra, hogy Téged ünnepeljünk. Az államtitkári hivatalban országunk javára tíz évet töltöttél, szegény, nyomorúságában elhagyatott és rongyaiban megvetett evangelikus egyházunkban s egyházunkért egy egész életet áldoztál! S lettél oszlop, melyre ma a legsúlyosabb teher, az oldott kéveként széthulló egyház terhe nehezedik. S vagy ragyogó példa, a ki megmutattad nékünk, hogyan kell az Istentől ránk bízott talentumokkal kereskedni, hogyan kell azokat a közjóra fordítani és kötelességeinket minden irányban híven teljesíteni. Rajtad Méltóságos Urunk, az egykori szerény szarvasi tanáron bételjesedett: A ki kevésen hív, arra sok bízatik! Mi éppen azért nem a magas méltóságba helyeztetett férfiút, hanem hazánknak és egyházunknak kevésen és sokan mindenha egyaránt hűséges munkását és elöljáróját üdvözöljük amaz örömnap és ünnep alkalmából s teszsziik ezt abban a biztos tudatban, hogy a szeretetnek ama kötelékei, melylyel egyházunkat eddigelé mindig szívedhez csatoltad, soha semmi el nem tépi s hogy magas állásodban is gondjaid közé sorozod mindenkor az atyafiak gondját! Annakokáért egy szívvel és lélekkel kívánjuk: a minden áldások Ura és Istene tartson és áldjon meg Téged s adja, hogy megláthasd a végzett nagy életmunka után annak gyümölcseit is és ezekben megtalálhasd legédesebb jutalmadat és boldogságodat! Dr. Masznyik Erűire.