Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1904-12-25 / 1. szám

1904 5 3—3 tag, énekírók és zenei szakértők vegyest. Az utasítás nem volt eléggé világos és magában a bizottságban sincsen teljes egyértelműség. Vannak, a kik a munka siettetését írták zászlajukra s a meglevő anyagot egy új egyetemes énekeskönyv egybeállítására elegendőnek vélik. A másik rész a gyökeresebb, alaposabb munka fejében áldozna valamit a hamarságból. Nézetünk szerint az énekeskönyv szerkesztését meg kell előznie az anyaggyűjtésnek. Mai énekeskönyvünk egyáltalán nem nemzeti jellemű, a faj sajátságát, a népegyéniség követelését teljesen mellőzi. De az evangelikus jelzőt sem érdemli meg, mert tartalma egy rég hitelevesztett theologiai iskola termékeinek ütött-vétett fordításaiból áll. Nagyon gyengén állunk, ha a német vagy tót hívek igaz kegyességet lehellő s költői értékű himnuszaival összehasonlítjuk a mi magyar zengedezéseinket. Vissza kell térnünk abba a korba, a midőn a magyar nemzeti egyházi ének fája gazdagon virított. Az ágakról le kell szakítanunk minden ízes gyümölcsöt, megtisztítva ma is kívánatos, tápláló gyümölcs leszen, enyhítője emberöltők lelki szomj óságának. Erre nagy idő kell, de nélküle a munkánk nem sokat ér. Házfedélrakás fundamentum és fal nélkül. Épp oly hamis szempont, a mikor azt rebesgetik, hogy az új énekeskönyvre a tót és német gyülekezetek magyarosítása végett van szükség. Nem szabad felednünk, hogy a törzsökös magyar gyülekezetek lelki eledele a legsilányabb s itt van helye a leggyorsabb orvoslásnak. A magyar faj nem fog annyi magyart hódítani? mint a hány magyart elveszt, ha nem szíve szerint való táplálékkal tartjuk. Hiába minden, ha bennük az egyházszeretet meghűl s a kötelékek lazulnak. Gyűjtésünk jelszavául válaszszuk a humanizmus és reformáció nagy korának jelszavát: Ad fontes! A midőn magyar énekeskönyvről van szó, nem magyar szavakkal, hanem magyar lélekkel szóló énekeskönyvet értünk. A bizottság most különben a dallamok gyűjtésével és válogatásával foglalkozik. Kapi Gyulára bízta a munka derekát. A nyilvános bírálat azonban jó sokáig fog késni, mert nincsen pénz a közrebocsátásra. Az egyetemes pénztárt hír szerint deficit fenyegeti s így. ha a pénzügyi bízottság javasolja is az összeg megszavazását, a dallamos füzet a legjobb esetben csak egy esztendő múlva jelenhetik meg. Pedig ez a munkálat is ér annyit az egyház jövője szempontjából, mint egy szabályrendeleti javaslat. Lutlier-liáz. Az egyetemes egyház házat s üres telket vett ezelőtt egy-két esztendővel. A kik a tervet először szóba hozták, fényes egyházi palotát gondoltak, álmodtak arra a helyre. Gyaléstermet az egyetemes egyháznak oly módon, hogy a környékbeli evang. híveknek áhitat helyéül, templomul is szolgálhasson; kisebb tanácstermeket a bizottságok részére; püspökeinknek állandó szállást; a Luther-Társaságnak központi irodát, könyvraktárt s a távol jövőben könyvsajtóműhelyt, theologiai fakultást. Kápráztató szép a nagyszabású terv; emlékeztet a reformáció nagy századára, a mikor templom, iskola, sajtóműhely szépen megfért egymás mellett, mert valamennyi az isten igéjét szolgálta. Sok huzavona után az egyetemes gyűlés a rideg gazdasági szempontot érvényesítette az idén s pusztán a jövedelmezőséget vallva célul — a már kidolgozott terv mellőzésével — bérház építését helyesebbnek tartotta. Igaz, hogy szegények vagyunk, egyre több a felénk nyúló segélykérő kéz, s nem bírunk valamennyinek nem hogy kenyeret, de falatot sem juttatni. így, mint a Gondviseléstől reánk rótt kényszerűségbe belenyugszunk, ámde a gondolat nem fog elszenderülni végkép, sőt boldogabb időkben új életre támad. Irigykedve és szégyenkezve nézünk a Szent István-Társulatra, mely hatalmas palotájában irányt szab a katholikus egyházi irodalomnak, munkát ad a hivatásukat érző íróknak, az egyház szolgálatába édesgeti a tehetségeket s gondos munkával, feszült figyelemmel intézi a katholikus nép irodalmi táplálását. A mi Luther-Társaságunk, mint pórruhába rejtezkedő száműzött királyfi, házról-házra bujdosik egy egy kis zug után esenkedve, a hol senkinek sincs útjában. Föllendülésének egyik feltétele az volna, hogy legyen állandó otthona. Nem minden, de ez is egy feltétel. Kicsiny kezdetből a mustármag is sudárba szökken, —- ha nem csüggedünk, ha lesz bennünk élni hit és erő, idővel a mi hajlékunk is fölépül. Az új anyakönyvi kivonatok. A belügyminisztériumban és az igazságügyminiszteriumban szorgosan dolgoznak az anyakönyvi törvény novellájának életbeléptetésén, • melyet 1905 január l-re terveznek. Az új törvénynek egyik legfontosabb intézkedése, hogy ezután nem szószerinti, hanem a tartalomnak megfelelő anyakönyvi kivonatot adnak. Ennek folytán a házasságon kívül született, de később elismerés és utólagos házasság által törvényesített gyermekek születési bizonyítványait ezen kiigazított és kiegészített tartalomnak megfelelőleg állítják ki. Ezáltal számos társadalmi hátránytól szabadítják meg az illetőket. Ezen rendelkezést visszamenőleg kiterjesztik a végrehajtási utasítással az 1904 január 1-én történt bejegyzésekre is A feleknek azonban szabadságukban áll ezután is szószerinti anyakönyvi kivonatot kérni, a mikor az eredeti bejegyzést a korrektúrákkal együtt szószerint kiírják. Örömmel adunk hírt erről az állami intézkedésről. A ki kigondolta, nyilván nemes érzésű ember lehet, a ki az élet megfigyeléséből szűrte le világnézetét s nem penészes irodamoly, a kinek szemében egy akta fonto-. sabb egy embernél. A keresztyén vallás isteni fénytengeréből belopózott egy sugár az irodák aktahalmai közé és hány homlok derül ki, hány derék egyenesedik ki ettől az egy kicsi sugártól! Bízunk abban, hogy a tört résen lassanként behatol a többi fénysugár is és az állam, ha szervezetében nem, de levegőjében, munkájában, szeretetével megközelíti a theokratikus ideált. Az államra sem lehet más szabályozó elv, mint minden emberre, nem lehet más Isten igéjénél. Örök mintája csak Isten országa lehet. Abban a kis idézett rendeletben Isten országa jött közelebb hozzánk.