Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-02-03 / 6. szám

I év Budapest, 1905. február 3. 6 szám EVAMELKUS ŐRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TARSADALMI HETILAP A NÉGY HAZAI EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden kéthétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 k. A „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor, negyetléyre 2.50 kor. — A Hiv. Közi. a főlap nélkül egész évre 4 kor. — A Hiv. Közl.-t az anyaegyházak és felsőbb rendű iskolák ingyen kapják. Ára az Őrálló megrendelőinek 2 kor., külön 4 kor. » TARTALOM: Ősök mondásaiból. —p. — Elvész az én népem. Kapi Béla. — Szemle : Politikai hitvallások. — Tárca : A csepregi vértanuk. — Fayjr Sándor. — Külföldi krónika: Feléledt csodák. — Gineverné Györy Ilona. — Egyházi élet. — Irodalom. — Szerkesztői üzenetek. n Ősök mondásaiból. (Comenius Ámos János). ... Az igaz keresztyén hívő, a ki egészen átadja magát Isten akaratának, felszabadul minden törvény alól és e szabadsága olyan teljes és tökéletes, a minőről e világ bölcsei még csak álmodni nem képesek. Szabad, mert senkinek sincs alárendelve, csak Istennek. . . . E világ az igazi szabadságot nem ismeri, nem ismerheti, mert mint mindenben, úgy itt is árnyékot űz, látszat után indúL Azért e világ a szabadságot úgy értelmezi, mintha az minden tekintély alól való feloldozást és teljesen a magunk kénye-kedvét jelentené. Ezért szabadsága valójában féktelenség s gyümölcsei a nagyzás, a renyheség, az önzés és a szenvedélyek uralma A keresztyén ember ellenben szabadságát abba helyezi, hogy szivét minden rossz indulatoktól megóvva, teljesen Istennek szentelje; a mi egyebe vagyon, azt készséggel embertársainak áldozza. Nincs senki igazán alázatos, szolgálat- és áldozatkész, egyedül csak a magát Istennek szentelt sziv. Nincs az a szerény és megvetett szolgálat, a melyet magára ne venne, ha az által másoknak hasznára lehet. A mi a világnak szégyen, az neki dicsőség. És nem tanakodik soká, nem kiméli magát, hanem segit és szolgál, a hol és a hogy arra alkalma nyilik. Azt sem kérdi, hála avagy háladatlanság lesz-e jutalma. Szolgálatait, érdemeit nem nagyítja. Szemrehányást sohasem tesz, hanem teljes és őszinte szivvel szolgál mindenkinek, a hogy csak ereje és tehetsége engedik. És érje bármi igazságtalanság, sohasem zúgolódik. Ellenkezőleg: mindeneket elfedez, mindeneket eltűr, mindeneket remél és soha, de soha ki nem fárad és el nem fogy. Édes boldog szolgasága az Isten kiválasztott gyermekeinek, a mely egyenesen ama lelki szabadságban gyökerezik. Szegény, nyomorék emberiség, mikor látod be már egyszer, hogy csak egyetlen úr van, a ki mindegyikünk felett biróként ítél, s egyedül bír hatalommal, hogy parancsokat osztogasson ? De e mellett nem tekint bennünket szolgáinak, hanem édes gyermekeinek s azt akarja, hogy igéjének ne kényszerből, hanem önkényt, szives örömest, szabadon engedelmeskedjünk. — Bizonynyal Krisztusnak szolgálni nagyobb dicsőség és boldogság, mint egész világ felett uralkodni, de még nagyobb dicsőség és boldogság annál is: érezni, hogy Krisztusnak a hívő nem is szolgája, hanem gyermeke és barátja s mint ilyen, vele együtt, úr mindenek felett, a mik alant és fent vannak s a mik voltak és lesznek. („Világ útvesztője és szív paradicsoma" II. részéből). —p. Elvész az én népem . . . Evangélikus egyházunk és a tudomány, a lelkészi hivatás és a tudományosság mindenkor 'szor'ös' viszonyban állottak egymással. Évszázados küzdelmek igazolják eme viszony jogosságát és szükségességét?/ A folytonos fejlődés mellett tanúbizonyságot tevő*,történelem leszűrt igazsága marad mindenkor a ip£Ó(éta szava: „elvész az én népem, mert tudomány-nélkül való" . . . Ha a mi egyházunk vallásos életét^ ánnak sajnálatos stagnálását, sőt hanyatlását vizsgáljuk, az egyik létrehozó okot tagadhatlan abban a körülményben találjuk, hogy a tudományosság háttérbe szorul s nem hatja át elegendőképen azokat, a kik vezérszerepre vannak hivatva. . Egyházunk a felvilágosodás egyháza. Útja: a szabad vizsgálódás, célja: a szellemi világosság. Élete: a folytonos haladás, halála: az igazság keresésében megfáradás, a közönyösség fertőjében megakadás. De az egyház a maga feladatát csakis akkor valósíthatja meg, ha azok a férfiak, kiket Isten őrállókul rendelt, igazán