Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-01-27 / 5. szám

I év Budapest, 1905. január 27. 5 szám mi&SHKUS ŐRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A NÉGY HAZAI EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden kéthétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 k. A „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor, negyedéyre 2.50 kor. — A Hiv. Közi. a főlap nélkül egész évre 4 kor. — A Hiv. Közl.-t az anyaegyházak és felsőbb rendű iskolák ingyen kapják. Ára az Őrálló megrendelőinek 2 kor., külön 4 kor. TARTALOM: Olvasóinkhoz. — LXII. tétel. — A theologiai tanári vizsgálatról. Dr. Szlávik Mátyás. — Szemle. — Tárca: Társadalom és erkölcsiség. Kapi Béla. — Oktatásügy. — Külföldi krónika: Az Északamerikai Egyesült-Államok lutheri jellegű gyülekezeteinek statisztikája. — Egyházi élet. — Irodalom. — Szerkesztői üzenetek. Olvasóinkhoz. Az „Evangelikus Őrálló" első öt számát több ezer példányban küldöttük szét, hogy híveink egy Í

egész havi folyam után ítélhessenek tartalmáról és irányáról. A következő számot azonban már csupán megrendelőink kapják. Ajánlatos tehát, hogy : a ki a lapot megkedvelte s lételét, munkáját egyházunk érdekében állónak tartja, árát minél előbb küldje be a kiadóhivatalnak, mert ezentúl csak korlátolt példányszámmal rendelkezünk. A lap megrendelésének feltételeit a homloklapon kiki megolvashatja. Lelkészek, tanárok, tanítók öt, egész évre rendelt példány után tiszteletpéldányra tarthatnak számot. Ujolag felhívjuk a közfigyelmet arra, hogy a „Hivatalos Közlemények"-hm a pályázathirdetéseket egyszer minden díj nélkül teszsziik közzé. A szerkesztőség és kiadóhivatal. LXII. tétel. vAz egyház igazi kincse az Isten dicsőségének és kegyelmének szent evangélioma

L

L. Az Isten evangélioma az egyház nagy részénél eléggé ismeretlen dolog; azért arról kissé bővebben kell szólanunk. Krisztus ugyanis magán az evangéliomon kívül e világra semmi mást nem hagyott. Innét, hogy a maga meghívott szolgáira sem hagyott mást, mint drachmákat, talentumokat, pénzt, dénárokat, hogy a kincseknek eme elnevezésével magát az igazi kincset jelölje meg. Pál is azt mondja (II. Kor. 12, 4), hogy ő kincseket gyűjt gyermekeinek. Krisztus is (Máté 13,44) mezőben elrejtett kincsről beszél. És épen az, hogy el van rejtve, az az oka, hogy egyszersmind meg is vetik. Az evangéliom pedig az apostol szerint (Róm. 1,

3) Isten testben megjelent fiáról való beszéd, a ki nékünk minden mi érdemünk nélkül üdvösségünkre és békességünkre adatott. Az üdv igéje a kegyelem igéje, a vigasztalás igéje, az öröm igéje, a vőlegény és mennyasszony hangja, jó szó, béke szó az. A mint Ézsaiás (52, 7) mondja: „Mely kedvesek az igehirdetők lábai, a kik békességet hirdetnek, jó dolgokat, üdvöt prédikálnak." A törvény pedig a kárhoztás igéje, a harag igéje, a szomorúság igéje, a fájdalom igéje, a bíró és a vádlott szava, a nyugtalanság igéje, az átok igéje. Mert az apostol szerint (1. Kor. 15,

5

6; Róm. 4, 1

5; Róm. 7, g_

1

3): „A törvény a bűnnek ereje és a törvény haragot szül". A halál törvénye az. Mert a törvénytől semmi mást nem nyerünk, hanemha rossz lelkiismeretet, nyughatatlan szívet, bűneink miatt remegő keblet; ezekre rámutat a törvény, ámde meg nem szünteti és mi sem szüntethetjük meg. Ekkor lép fel aztán az evangéliom világossága a foglyoknak és a megszomorodottaknak és a teljesen kétségbeesetteknek mondván: „Ne féljetek! (Ézsaiás 35,

4). Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet. (Ézsaiás 40, j) Vigasztaljátok a kishitüeket! (I. Thessz. 5, 1

4). ímhol a ti Istentek! (Ézsaiás 35,

4). ímhol Istennek báránya, ki elveszi a világ bűneit! (János 1,

2

9). ímhol, a ki érettetek egyedül betöltötte a törvényt, a ki Istentől lett néktek, igazság, szentség, bölcseség és váltság (I. Kor. 1,

3

0). Mindazoknak, a kik benne hisznek". Ha már most a bűnös lélek ezt az igenigen kedves hírt hallja, újra feléled és örömében ujong; megteljesedik örömteljes bizodalommal és nem fél többé sem a haláltól, sem a halállal rokon bármely büntetéstől, sőt a pokoltól sem Annakokáért, a kik a büntetésektől még félnek, azok nem hallották még Krisztast, sem az evangéliom hangját, hanem csak a Mózes hangját. így hát az evangéliomból ered Isten igaz dicsősége, midőn megoktattatunk arra, hogy a tör-