Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)
1905-12-08 / 50. szám
1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 513 s ez emléktáblát a jövő évi Apácán tartandó tanítóegyleti közgyűlésen ünnepélyesen fogja leleplezni. 2. Apácai Csere János emléke címen ezen tanítóegylet által kezelendő tökét fog közadakozás útján gyűjteni, melynek kamatját az apácai községi iskolába járó s onnan bármelyik hazai felsőbb iskolába menendő apácai szegény, de szorgalmas tanulók segélyezésére fogja örök időn fordítani". íme a kettős indítvány Már most, tény az, t. esperes úr elismerése szerint is helyesen utaltam arra, hogy apácai születésházának a megállapítása az időközben Apácát ért elemi katasztrófák miatt lehető nem volt. Arról is tudomásom volt, hogy a jelenlegi felirat egy iskolaépületen van elhelyezve. Érthető ez alapon, hogy a mikor apácai Cseri Jánossal foglalkoztam, egész jóhiszeműséggel azt kellett combinálnom, hogy ez a felirat, mert iskolaépületen van elhelyezve, s mert azt a „Rabszoros"-utcára tervezték, valószínűleg egy Rabszoros-utcai iskolaépületen lesz ; minek természetes suppositiója az volt, hogy az állam, ha már egyszer Apácán iskolaépületet emel, azt apácai iránt való kegyeletből nyilván ennek szülőutcájában, a Rabszoros-utcán állítja fel. Innen a tévedésem: igazolásául a régi igazságnak, hogy a hypothesis csak hypothesis marad mindig. Bár viszont itt is áll, hogy az, vájjon ez a tábla a Rabszorosutcán avagy Nagy-utcán van e elhelyezve (bárha topogrofiai s históriai szempontból érdekes mozaikadat is) az Apácai jelleme és értéTce szempontjából teljesen alárendelt jelentőségű. Hanem hát a mi való az való: és én e helyreigazításért is őszinte hálámat fejezem ki t. esperes úr iránt s ígérem, hogy az esetleges második kiadásnál ezt is kedves irányitóul fogom használni. Igy most már a helyreigazításokkal rendbejövén, legyen szabad t. esperes urat Koós Ferenc egykori indítványának 2-ik pontjára különösen figyelmessé tennem. Magam, megvallom,?nem tudom, mi lett ama „ Apácai Csere János emléke" címen tervezett alapból. Igen lekötelez Ntged, ha ez ügyben engem akár e helyen, akár magánlevélben tudósítani szíves leend, szívből óhajtva, hogy becses válasza a várt kedvező tartalommal bírjon. Ha azonban ez az alap is csak szalmatűznek bizonyult (ez a sorsa mi nálunk a legtöbb jó ügynek), akkor igen helyes és szép dolog volna a régi lángnál meggyújtani az intensivebb új szövétneket. Ntged erre igen alkalmatos férfiú. S ha e téren sikerül valami positiv és örvendetes eredményt elérnünk, akkor kétszeres lesz az örömem Ntged szíves helyreigazító sorai felett, mert e kis irodalmi jegyzékváltásunk nem volt csak — hasábtöltelék. Atyafiságos üdvözlettel Pozsony, 1905. nov. 8. Stromp László. KÜLFÖLDI KRÓNIKA. De nobis. A „ Chronik der Christlichen Welt" ez évi 38. és 39. számában a mi hazai viszonyainkról két meglehetősen terjedelmes tudósítás jelent meg. Az egyiknek címe „ Aus Ungarn" s a másiké „ Aus Siebenbürgen" (sic!). Mindkettő [névtelenül jelent meg. Az első alatt az a megjegyzés olvasható: „ Verfasser ist Deutscher", már t. i. magyar honpolgár, — a másik nincs közelebbről megjelölve, de tartalmából és animezus, sőt magyarellenes formájából kitűnik, hogy irója szász. Nézzük csak egyenként a közleményeket! Az első mindenekelőtt a Berzeviczy-féle népiskolai törvényjavaslat „magyarosító-törekvéseit" s azután közelmúlt, sajnos, igen szomorú politikai viszonyainkat ismerteti, „a melyeknél egyes-egyedül csak az az örvendetes, hogy a Tisza-kormány bukásával a népiskolai törvényjavaslat is a napirendről lekerült." Majd a politikai viszonyokat bírálva az ultramontanismusnak tulajdonítja a döntő szerepet, „a melynek áldozatúl esett Tisza s a jezsuitizmus jármába került a protestáns Bánffy és Kossuth". Aztán a „német" tudósító azt fejtegeti, hogy nálunk az összes politikai pártoknál „a magyar nemzeti állameszme szolgálata s a nem magyar ajkú állampolgárok magyarosítása" a fődolog. Az egyházak közül „főleg a ref. az, mely az evangelium helyett mindig csak frázist hirdet", a minek természetes folyománya a sok szekta. Hátrányára vannak a protestantismusnak Magyarországon az egyházpolitikai törvények is, a melyeknek uralma óta (1896—1903.) a ref. egyházból 5969, s az ev. egyházból közel 2 ezer lélek felekezetnélkülivé vált, míg a katholicismus és az unitárismus folyton emelkedőben van. Pedig — jegyzi meg a tudós fájdalmasan — 1868-ban a lakosságnak még 24% r ef- és 8% evang. volt, ma már csak 14, illetve 7"5%• Közleménye e részében sajnosan igazat mond a tudósító. Bárcsak a többi részleteknél is megtartotta volna szigorúbb tárgyilagosságát, a mit egy tudósítótól a német külfölddel szemben méltán megkívánhatunk Magyarországon. Örvendetes jelenségül megemlíti Luther műveinek magyar és tót nyelvre való fordítását, de már a barcsi áttérési eset alkalmából a pozsonyi „egyetlen német ev." Friedensbote javára ugyancsak gúnyolja az „Evang. Glocken" ama írásmodorát, hogy — szerintünk egészen helyesen és következetesen — Kőszeget, Felsőlövőt és Sopront írt Güns, Oberschützen és Ödenburg helyett. Egyházaink szeretetműveiről szólva méltán megjegyzéssel kiséri a Gusztáv Adolf-egyesületnek a magyar országgyűlésen való megtámadtatását s annak a ref. konventen Bánffy által való meggyanusítását, ki azt mondotta, hogy tapasztalta azt, miszerint az egyesület inkább luth. mint kálvinista intentiókat szolgál s a pangermán törekvéseket támogatja", mely jellemzésben szerintünk is helyesen „túlzott chauvinismust" lát. Találók az 1848. XX t.-c. sorsára vonatkozó megjegyzései is. E kevésbbé örvendetes belső prot. állapotokkal szemben tudósítónk szerint „a római kath. egyház lázas tevékenységet fejt ki, s „az ultramontán kath. néppárt ma az országgyűlésen dominál", sőt „Majláth püspök azt írta a pápának, hogy a katholicismusra nézve új hajnal virradt föl Magyarországon". Tudósítónk szerint „az ultramontanismus Magyarországon ma a Chauvinismus zászlaja alatt szolgálja legjobban a maga céljait". A róm. kath. egyház föllendítését mutatja az a körülmény, hogy híveinek száma az 1869—1900. években 45 ,8%" ról a lakosság 48'7%-ra emelkedett. S emelkedőben van a másik 2 prot. egyház kárára az unitárismus is, a melynek ma 112 anya, 59 leány gyülekezete és 73,561 tagja van, s igen élénk irodalmi és egyháztársadalmi tevékenységet fejt ki Magyarországon. A keleti egyházakról kevés kerül a nyilvánosság elé, de népéletükben egészséges művelődési érzék észlelhető. De nézzük a második közleményt, mely „ Aus Siebenbürgen" szól. Ez is „az erdélyi ev. egyház aggodalmaival" kezdi „ev. népiskolájának nemzetiségi fenmaradása miatt." „Mint egy férfi protestált az egész szász nép a maga