Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-12-08 / 50. szám

I év Budapest, 1905. november 24. 48. szám. EVA MELI OS ÖEA110 EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló mellék­lete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ: KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 k. A „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor, negyedévre 2.50 kor. — A Hiv. Közi. a főlap nélkül egész évre 4 kor. — A Hiv. Közl.-t az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Ára az Őrálló meg­rendelőinek 2 kor., külön 4 kor. TARTALOM: Az erős lélek. — Egyházközségeink nyomtatott évi jelentéseiről. Hollerung Károly. — Szemle. Közöny vagy szegénység ?. .. — Tárca: Apácai Cseri János életéhez. Bohus—Stromp. — Külföldi krónika. De nobis. Dr. Szlávik Mátyás. — Egyházi élet. Az erős lélek. „És az erős lelket újítsd meg én bennem." (51. Zs. 12.) „Az erős lelket." Mert a mi lelkünk bizony gyenge és erőtelen, nem képes ellenállani az őt ostromló kísértéseknek. Azért nagy, igen nagy szükségünk van az új lelki erőre mindnyájunknak, különösen nekünk lelkipásztoroknak, a kik csak akkor prédikálhatjuk a Lélek e megújító erejét sikerrel, ha ez erőtől megújhodva prédikáljuk azt. Az „erős lelket.*' A mely erőssé tegyen min­den ellenséggel szemben, a kik szent hivatásunk betöltésében akadályokat gördítenek utunkba. Ilyen ellenség maga e világ. E világ, a mely még mindig nem tud kibontakozni érzéki sötét­ségéből; a mely Krisztusra ráolvasta, hogy „ördöge van", az apostolokra, bogy „édes bortól részeged­tek meg", Pálra, hogy „eszelős" s a mely a Krisztus egyszerű szolgájának lelkipásztori mun­káját is gyakorta gúnyjával csipkedi, lenézésével keseríti. El ne keserítsen ez. De mint Dániel, Isten­nek e kedves embere a hagyomány szerint bábeli lakásán mindig nyitva tartott egy ablakot — Jeru­salem felé, úgy legyen nyitva mindig a mi szivünk ablaka is ama mennyei Jerusalem felé, a honnan árad lelkünkbe a megújító erő .. . Másik ellenségünk — a modern vallástalan­ság szelleme. Mert bár igaz, hogy kétség, hitetlen­ség, hamis tanok mindig ostromolták a keresz­tyénséget, úgy, hogy az apostol is már figyelmez­tetni kénytelen kortársait, hogy „különféle idegen tudományok által magukat félre ne vezettessék" : de kétség úgy felvértezve, hitetlenség oly vakmerő­séggel, hamis tanok oly tudományos készséggel még sohasem állottak a hittel szemben, mint korunkban, a mely vakmerően harcba szólítja a természetet Isten, a természet ura, s a történetet Jézus, a történet szegeletkövével szemben. Ez ellen­ség ellen bizony nagy szükségünk van amaz erős lélekre, ama lelki fegyverre, a melyet Pál ap. így ír le,\igazmondás öve, igazság páncélja, békesség sarújaj hitnek paizsa, Isten igéjének két élű kardja, imádság tárogatója s üdvösség sisakja... Kérjük a lepi erőnek e fegyvereit s bizonynyal győzni is fogunk. Van még egyéb ellenségünk is, kikkel ugyan­csak meg kell harcolnunk. Ilyen a mi lelkipásztori pályánknak úgyszólván állandó öröksége a gond és szegénység, a mely megszegi a tetterő szárnyait; s hogy sok egyebet ne említsünk, a pártoskodás, mely nyelv és tanfelfogás különbözősége révén egymással szembe állít bennünket, az Úr szőllője munkásait: nem szüséges-e itt ama megúj/tó lelki erő, első sorban is a magunk legyőzésére, hogy egymás iránt türelmet tanuljunk s e türelemből fakadó egyetértéssel vállvetve munkáljuk az „egy szükséges dolgot" mindenütt és mindenben? Magunk erejében bizony nincs segítség. Maga­sabb forrásból fakad számunkra a megújító erő: Isten Lelkéből, a mely átömlik a hit útján a mi lelkünkbe, mint átömlik a mágnesből a vasba a delejes erő . .. Azért mindennapi imánk legyen a „tiszta szív" kérése mellett az „erős lélek" kérése is: Uram, „amaz erős lelket újítsd meg én bennem" napról­napra, óráról-órára. Egyházközségeink nyomtatott évi jelentéseiről.* Napról-napra mindjobban arról győződhetünk meg, minő nagy hatalom a sajtó. A reformáció sohasem ter­jedhetett volna el oly gyorsan, ha száz évvel előtte nem találják fel a könyvnyomtatást. Az is igaz, hogy a leg­jobbal is lehet visszaélni. Mindnyájan szenvedünk a sajtó visszaélései alatt. A nép, és főképen evangelikus * Felolvasta szerző a pozsonyvidéki papi konferencián, november 19.

Next

/
Thumbnails
Contents