Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-11-24 / 48. szám

1905 EVANGELIKUS ORÁLLO 493 tanító s tanárképző stb mindenekfelett pedig a theologiai szakoktatásügy, ez a par excellence egyházi feladat, a melyet helyettünk soha senki más el nem fog végezni, a mely a miénk marad még akkor is, ha az állam egyszer-akkor minden iskolát kivétel nélkül a maga hatalmába kerít; a mihez őszintén szólva, nemcsak joga van, de mi neki, mint kulturállamnak kötelessége is s a mitől én a magam részéről nem is félek, sőt inkább csak hasznot várok... És hogy

r vagyunk most a theologiai szakoktatásügyünkkel? Úgy, hogy míg az állam minden iskolát államosít, azokat — és ha kell, államsegélylyel is (az államosítás egyik gyengédebb formája és fokozata) — minden áron magunknak akarjuk megtartani. Az egyetlen feladatot pedig, a mely kizárólag a mi váltainkat terheli, t. i. a theologiai szakoktatásügy rendezését, minden áron az állam vállaira akarjuk átruházni, nem akarva észrevenni, hogy az államnak, ha minden iskolánk kell is, ez egy ugyan sohasem íog kelleni. Teszszük pedig ezt az által, hogy követeljük a „jussunkat" s 1848: XX. t.-c. alapján zörgetjük a budapesti egyetem kapuit, bebocsáttatást kérve a mi theol. facultásunk számára is. .. Hát magam is még inkább a fiatalabb, mint az öregebb generációhoz számítom magamat s így van élénk érzékem minden idealismus iránt. Nagyon jól értem azt is, hogy a jog jog, egyenlőség egyenlőség és a viszonosság viszonosság; s hogy az 1848: XX. t.-cikkben lefektetett elvi vívmányokról lemondanunk nem szabad, nem lehet. Ámde más alkalommal már kifejtettem (lásd | „Theol. oktatásügyünk reformjához" c. cikksorozatomat ^ az „Evang. Egyház és Iskola" 1903. évi 19—23. számaiban), hogy sajátos hazai viszonyaink, — az egyetemi tanulmányozás természete, a mely felekezeti szempontokat nem ismer, — a veszedelem, a mely a felekezeti theologiai facultások révén magát az egyetem benső Szervezetét valójából teljesen kiforgatná, mert azokat a többi facultásokkal (jog, bölcsészet, orvostudomány) szemben túlsúlyra juttatná: mind megannyi egy-egy lekiizdhetlen akadály a mi theologusainknak a budapesti egyetemre való beplántálhatása ellen, a hol az egyetemi tanulmányozás igazi természetének megfelelően in ultima analysi csakis arról lehetne szó, hogy ha theol. facultást állítanak benne, az ne felekezeti, hanem tisztán vallásbölcseleti irányú legyen, mint ilyen a bölcsészeti facultásnak egyik integráló része... Lévén különben is a természetes feladat és törekvés nem az, hogy a felekezeti theologiákat egymás után bevigyük a budapesti egyetemre, hanem inkább az, hogy még a benne lévő r. kath. theol. facidtástól is szabadítsuk meg azt. Hogy a felekezeti facultásokat a budapesti egyetemen ^szaporítani maga az egyetem valóban nem óhajtja, annak ékesen szóló tanúbizonysága maga evangelikus egyházunk it egyik büszkesége, Láng rektor, a ki, a midőn a felekezeti jogakadémiákkal szemben elmondotta fentebb körvonalozott véleményét s így diplomatikus nyelven kifejezést adott annak, hogy a felekezeti jogakadémiáknak állami segélylyel való támogatását — mint az egyetemi rendszerrel antagonistikus elv táplálását — nem tartja megengedhetőnek, igy folytatja. Kiírom a passust szórólszóra, mert felette érdekes és tanulságos. „ Van egg sokkal fontosabb tér, melyen a felekezetek ma is nagy szolgálatot tesznek a felsőbb oktatásnak, és ez a hitoktatás. S ha valaki betekint a protestáns egyházak körébe, látni fogja, mily szerény, sőt elégtelen eszközzel végezik a protestáns theologiai főiskolák nemcsak felekezeti és vallásos, hanem politikai és hazafias feladatukat is. A ki a felekezetek valódi érdekein akar segíteni, annak inkább ezen a téren kellene követelnie áz állam anyagi támogatását, természetesen az autonom jogok minden sérelme nélkül. Az ev. ref. egyház a magyarság zömét látja el lelkipásztorokkal. Az ág. h. ev. egyház a nemzetiségek közt szétszórva a lételében fenyegetett és önvédelmében hódításra kényszeritett magyarságnak neveli lelki vezéreit, És a ki látja és tudja, hogy ezen theologiai intézetek mily kevés tanerővel kénytelenek feladatuknak megfelelni; és a ki látja és tudja, hogy ez a kevés tanerő mily szánalmasan szerény javadalommal kénytelen magát és családját fentartani; a ki, mint én, közelből ismerem ez intézeteket és sajnálattal tapasztalom, miként sietnek ki e körből magasabb tudományos intézetekbe azok, a kik azt tárgyaiknál fogva tehetik ós mint vesztik el más kiváló erők csakhamar szellemi rugékonyságukat: annak szabad talán azt mondania, hogy az állam sokkal inkább fog a protestáns egyházak igaz érdekeinek megfelelni, ha anyagi támogatása által a protestáns felekezeteket abba a helyzetbe juttatja, hogy theologiai intézetünket az azokat méltán megillető főiskolai színre emelhessék." Hála a tudomány emberének a hazai protestáns theologiai tudomány munkásainak részül juttatott elismerésért. Elismerés a politikusnak a jóindulatért, a melylyel hazai prot. theol. oktatásügyünknek a hasonló rangú tudományos főiskolai szakoktatás színvonalán való rendezésére az államnak segítségét provokálja, az autonomia teljes épségben hagyásával. Köszönet az evangelikus férfiúnak a nyilt őszinteségért, a melylyel, és ha negatív formában is, egyházának tudtára adja, hogy theol. szakoktatásügyünk végső és teljes megoldása nem a budapest facultásban rejlik (mert ezt — mint kiérezhetni — Láng rektor is kivihetetlennek tartja) hanem annak az állam segélyének e célra külön igénybevevésével való önálló rendezésében, úgy, a mint annak alapját már zsinati törvényhozásunk maga helyesen és szabatosan letette (lásd E. A. 216—220. §§.) Láng rektor beszédét különös örömmel és megelégedéssel üdvözölni különösen nekem van okom, mert e beszéd egész tendentiája theol. oktatásügyünk függő kérdésének végleges rendezése tárgyában egészben megfelel s igazat ád azon álláspontomnak, a melyet fentidézett cikksorozatomban ez ügyben elfoglaltam és kifejtettem. Ennek a veleje pedig röviden az, hogy az 1848: XX. t.-cikkben kimondott egyenlőség és viszonosság elvének teljes épségben tartása és hangoztatása mellett, sőt épen e t.-cikkben szerzett jogunk alapján, vegyük igénybe — miként a papi congrua kérdésében is tettük — a theol. szakoktatás facultásszerü végleges rendezése céljából is és pediy külön e célra stipulálandó összegben, az ú. n. államsegélyt. Örömmel constatálhatjuk e tekintetben, hogy egyetemes egyházunk, a két év előtt felmerült s azóta végelgyengülésben szerencsésen ki is múlt ú. n. „theologiai rendszer" után végre a helyes útra tért s megtette az első lépést theol. szakoktatásügyünknek az imént jelzett irányban való rendezésére. Az e napokban tartott egyetemes gyűlésünkről szóló tudósításból (1. e lap előző 47. számát) olvassuk, hogy a theologiai főiskolák végleges rendezése dolgában az illető főiskoláktól bekért s ezeknek normális szükségleteit feltüntető jelentések beérkeztek s az 1848: XX. t.-c. tárgyában kiküldött bizottságnak a további lépések megtétele végett átadattak. Ha vezető egyéniségeinkben megvan a jó szándék és komoly akarat — a miben nem kételkedni, de csak feltétlenül bízni van jogunk — akkor theologiai szakoktatásügyünk rövid időn végleges és megnyugtató megoldásra jut, a minek első sorban is ev. egyházunk fogja látni hasznát. Jól esik tudnunk, hogy e téren is dr. Láng Lajos támogatására bizton számíthatunk. Stromp László.