Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-11-03 / 45. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ egyszerre oly hangja - szegény lett ? Rákosi Viktor, a Budapesti Hírlap főtárcaírója, a ki annyi hősiséget örökített meg, az eperjesi vértanúktól sajnálna egyetlen árva „korhadt fakeresztet ?" Vagy annyira változott volna a közízlés, hogy a hazafias tettek és halál jelentősége elenyészik a hazafias erények ékes szavú dicsőítése mellett? Megvalljuk, mi a régi iskola tanítványai vagyunk. Alapelvünk, hogy „minden Demosthenesnél szebben beszél a tett." A leggyönyörűbb hazafias szónoklatok egész özönvize nem ér fel nagyságra, igazságra azzal az egy perccel, a mely alatt valaki lelkét hazájáért kilehelte. Egy visszhang mégis támadt. A „Magyar Állam" 243-ik (okt. 24.) számában azt írja: „Nem időszerű e gyűlöletes idők gyászos emlékeit felidézni... Ez emléktáblának felállítása határozottan felekezeti színezetű, lutheránus jellegű... Hagyjuk a gyűlöletes emlékek fölelevenítését. Ne keserítsék egymást az utódok azért, a miért az elődök egymás vérében, vagyonában, becsületében gázoltak. Ne dobáljuk meg sárral a szobrot . . . Hagyják abba ezt a Caraffa-tabella ünneplést." Megtaláljuk a megokolást is bőven. „Mert hiszen Caraffa a katholikus oknak szerezte vissza Eperjes templomait, a mint Barbiano Bocskayéktól a katholikusok számára vette vissza a kassai dómot". A kassai szerzetesek cultusa és az eperjesi vértanúk emlékének megörökítése a Magyar Állani levele szerint két teljesen különböző megítélést érdemel. Az ellentét igazán oly szembeszökő, hogy kár volna bővebben taglalni. Kassán a véletlenül felkoncolt barátok ím templomi cultusra is rászolgáltak, az eperjesi „igazi" vértanúk, a kiket a törvénykezés türelmes és hazug formái közt meghozott ítélet juttatott vérpadra, alkalmatlan időben támadnak fel s jobb, ha a „közügy" a „jelen" érdekében békén porladoznak enyészetlepte sírukban. Álljon e kétféle mérték a maga pőreségében olvasóink előtt. A „Magyar Államnak" van azonban még egy másik megjegyzése is, a mit szintén megokolásnak szánt. Meg kell adnunk rá a választ, bár felnőttek oktatása hálátlan dolog s ritkán jár eredménynyel. „Történelmileg bizonyos — úgymond — hogy a Pentapolis városaiban (Kassán, Eperjesen stb.) Bocskay, Thököly, Rákóczi György kurucai lutheránusok voltak. Egyedül II. Rákóczi Ferenc fölkelését mondhatjuk határozott alkotmányvédelemnek, melyben protestánsok és katholikusok együtt kuruckodtak. A többi jobbára vallási harc volt". Mi az ellenkezőt tudjuk. A XVII. század egész folyama azt mutatja, hogy a nemzeti szabadság ügye a protestáns ügytől elválaszthatatlan. Közösek hőseik, tusáik, sebeik, diadalaik és vereségeik. Elég hivatkoznunk a felkelő fejedelmek kiáltványaira, a melyekben a nemzeti és vallási sérelmek orvoslását egyiránt követelik, a fölkeléseket követő békekötésekre, a melyek a magyar alkotmány épségét újra meg újra biztosítják. Az 1608. I., III., X. és XI. t.-c. határozottan a magyar nemzeti kívánságok foglalata, alig van említve bennök a vallás dolga. A III. és X. c. alkotmányunknak igazi sarktételévé lett. Ugyanezt megerősíti a nikolsburgi békekötés 1., 2., 3. pontja, a linci békekötés 1. pontja s az 1681-iki országgyűlést soha össze nem hívják, ha Thököly győzelmei meg nem döbbentik a bécsi udvart. Minden követelés közt első helyen áll az országgyűlés összehívása s ez a követelés első sorban a nemzeti közjog szempontjából fontos, csak másodsorban bír vallási érdekkel. A mi hőseink, vértanúink bizony egyúttal a nemzeti szabadság vértanúi is; emiékök hálára kötelez minden igazi magyart. A katholikusok pedig kevés kivétellel a nemzeti létünket támadó politika oszlopai. Elhiszszük, hogy kellemetlen az utódoknak a Barbiano, Basta s Caraffa társasága, 460 ez emlékek fölidézése, de ne feledjék, hogy nagy készségesen orcapirulás nélkül elfogadták Caraffáék véres kezéből a protestánsoktól elrabolt egyházi vagyont, ma is bírják sok helyütt. Ha engesztelést és békét hirdetnek, arra az a legcélszerűbb mód, ha ők is eljönnek filléreikkel, cserkoszorúikkal a collegium falához, az emléktábla elé, áldva olvasni róla a vértanúk nevét s velünk együtt bizonyságot tenni arról, hogy Csatájok a védelmezett Népjog csatája volt, Melyet szent eskü, szent kötés Ellen zsarnok tiport. Az eperjesiek fogadják üdvözletünket. A tiszta hazafiság ügyét szolgálja felhívásuk. Kérjük őket, tartsanak ki és ne tántorodjanak meg semmi leszereltető vagy fenyegető szótól. Szózatukat küldjék el szerte az egész hazába, minden kunyhóba, a hol csak magyar lakik; minden kis zugolyba, a hol a hazáról folyik a szó. Járjon körül, mint véres kard, áldozatra gyűjteni a tiszta lelkeket. A kiket nem ragadott még el földi érdek szerelme s nem mérgezett még egyéni hiúság. Legyen oltár abból az emléktáblából, a melyre áhítattal nézzünk s a melytől hasonló tettekre, erkölcsi nagyságra gyúljon fel a fogékony ifjúság. „Istenért! Hazáért! Szabadságért!" (K.) OKTATÁSÜGY. Észrevételek az „Iskolai Bizottságok Szervezete" című szabályrendelet-javaslatra, * I. Általános megjegyzések. 1. A javaslat keretébe tartozó anyagnak túlságos részletezése s oly módon való csoportosítása, hogy ugyanazon pontok, a négy önkormányzati bizottságról szóló szakaszokban, külön-külön ismétlődve foglalnak helyet, alig válik a munkálat előnyére. Sem célszerűségi, sem elvi tekintetből nem helyeselhetem e részletes szabályozást. A célszerűségi tekintet ugyanis azt követeli, hogy folyton fejlődő közoktatásunk, szervezet s kormányzat tekintetében, ne szoríttassék a formák és normák oly szűk keretébe, melybe a további fejlődés követelményeivel számoló újabb intézkedések vagy épen nem, vagy csak úgy illeszthetők be, ha az egyházkormányzat nehézkes gépezetének mozgásba hozatalával a legfelsőbb fórumot az érvényben levő, de teljesen már meg nem felelő szabályrendelet módosítására s kiegészítésére indítani sikerül. Mentől részletesebb valamely szabályzat, annál rövidebb életű is. Nehézkes kormányzati viszonyaink között pedig egy jogerőre lépett szabályrendeletnek módosítása rövid idő alatt nem várható. Továbbá gyakorlati szempontból nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az egyszerű laikus egyháztag, a kinek az egyházközségi iskolai szervezet körében való közreműködését a javaslat contemplálja, a paragrafusok tömkelegében nem igen tájékozódhatik. Elvi tekintet is ellene szól a nagy részletezésnek, mert ez nem áll egyházi alkotmányunk azon alapelvével összhangban, mely az egyes autonom egyházi testületek szabad mozgásának korlátozását csak annyiban engedi meg, a mennyiben azt az összes egyház, a közrend érdeke követeli. * E munkálat a dunántúli egyházker. esperességek részéről beérkezett észrevételek figyelembevételével készült.