Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-10-20 / 43. szám

1905 EGYHÁZI ÉLET. „Ev. templom-egyesölet" Nyíregyházán. Paulik Jánosjiyiregyházi ev. lelkész már hosszabb idő óta fáradozott azon, hogy gyülekezetében egy belmissiói egyletet alkosson. Miután az egyletnek általa kidolgozott alapszabályait az eziclei esperességi közgyűlés jóváhagyta, hozzá lehetett látni a szervezéshez. A tervbe vett belmissiói egyletnek, melyet „Ev. t<mplom-egyesölet"-nek neveztek el, célja az alapszabályok értelmében: a) az egyháziasságnak s evangyélmi szeretetnek ébrentartása és fejlesztése az erre célszerűnek ajánlkozó belmissiói tevékenység által; b) legközelebb első sorban a helybeli ág. h. ev. templom belsejének a kor igényeihez mért renoválása, illetve az ezzel karöltve járó kérdéseknek felszínen tartása, irányítása s ev. szellemünknek megfelelő megoldása" . .. Ezen „Templom-Egyesület" f. évi október hó 8-án tartotta alakuló közgyűlését. A közgyűlés isteni tisztelettel kezdődött. A gyülekezet lelkületét a „Jövel Szent Lélek" dallama, s Paulik János hathatós beszéde emelte ünnepi hangulatba. A szónok rámutatott az egyház szükségére, mindenkinek a protestáns érzületére és kötelességére hivatkozott, nagy erővel rajzolta az egyedüli utat, melyet mindenkinek követni kell. Beszédje bevégezte után az oltár előtti emelvényre lépett, s az isteni tiszteletet közgyűléssé alakította át. Kifejezte a közgyűlés nevében részvétét Májerszky Béláné úrnő gyászán, mely a bizottság elnöknőjét az alakuló közgyűlésen való részvételben gátolta, aztán a következő határozati javaslatot nyújtotta be: „A nyíregyházi ág. h. ev. egyháznak 1905. évi október 8-án a templomban nagy számmal jelenlevő hívei a templom belső renoválásának eszméjét a legmelegebben üdvözlik, s annak mielőbbi megvalósításához anyagi s erkölcsi támogatásukat felajánlják; valamint helyeslik Paulik János lelkészüknek imént elhangzott beszédjében kifejezett azon nézetét is, mely szerint az ezen célra megkívánható összeg a hívek önkéntes adományaiból gyűjtessék össze, mivel ezt a módot tartják a prot. hagyományos szellemhez megfelelőnek, az ev. névhez legméltóbbnak, s az egyháznak mai anyagi helyzetében legcélravezetőbbnek. Melegen üdvözlik a Templom-Egyesület eszméjét is, s az egyesületet azonnal, még a jelen gyűlés folyamán meg is alakítják, s annak az alapszabályokban körvonalozott céljai megvalósításához az ott megjelölt modon való anyagi és erkölcsi támogatásukat szintén felajánlják".E határozati javaslatot elnöklő Paulik János lelkész azzal toldotta meg, hogy nejével együtt belépett az egyesületbe, s annak céljaira 100 koronát ajánlott fel. A határozati javaslat s a Paulik János példája általános helyeslést keltett. Felállott ugyan egy öreg gazda — nomina sunt odiosa — s hivatkozott a város és az egyház részéről a szegény embert terhelő s fölösleges adókra: de szavai hatástalanul hangzottak el még gazdatársaira is. Nem is hallatszott ott egy helyeslő hang, bármint aposztrofálta is az öreg. Geduly Henrik felvilágosító s Májerszky Béla lelkesítő szavai végkép megérlelték a helyzet magaslatára emelkedni tudó közönség elhatározását, hogy 15,000 hívőnek oly templomot adjanak, mely protestáns egyszerűséggel ugyan, de tisztaságban fogadja a látogatót, az isteni tisztelet alatt az ülést nem teszi gyötrelemmé, a meghűlés veszedelmét elhárítja stb. Döntő hatással volt azonban dr. Meskó László esperességi felügyelő és országgyűlési képviselő nemes példája. O szerényen, hivatkozván arra, hogy e pillanatban nincs más teendő, mint annak a példának folytatása, melyet Paulik János elnöklő lelkész határozati javaslatához csatolt, kijelentette, hogy ő szintén belép az egyletbe, s annak céljaira 1000 K-át felajánl. A lelkesedés egyszerre magával ragadta a közönséget. Többé nem volt gát. Egymásután állottak fel a gyülekezet tagjai, nem gazdagok vagyonban, de gazdagok a lélek nagyságában, a nemes ügy iránti lelkesedésükben, ki mennyit bírt, felajánlott az Úr templomára, özvegy Barzó Jánosné 400 koronát, — Májerszky Béla és neje 200 K-át, özv. Palicz Lajosné 200 K-át; Konthy Gyuláné, Gyurcsány Ferencné, Geduly Henrik és neje, LeffleiSámuel és neje, Mészáros Ferenc és neje, Porubszky Pál, Szlaboczky Imre, Moravszky Ferenc, dr. Vietorisz József és neje, Zimmermann Rezső, Balla Jenő, Lipták Dániel, Kovács András, Hook Pál József, Simkó József, Ebpinder Károly, Lipták Zsnzsanna, özv. Palicz Jánosné, özv. Básthy Barnáné, özv. Lenhardt Györgyné s mások 100—100 K-át; Gazsó Sámuel, Noszák, icl. Hibján Dánielné, Palicz Pálné s többen 50—50 koronát ajánlottak fel. Ezután az igazán lelkes jelenet után, mely méltóvá tette a nyíregyházi ág. h. ev. egyház híveit elődeihez, — a már kidolgozott alapszabályok értelmében szervezés következett. Ez egyesület elnökévé választották Májerszky Béláné úrnőt, másodelnökké Leffler Sámuel főgymn. igazgatót, és özv. Básthy Barnáné úrnőt, pénztárossá Paulik Jánosné úrnőt, jegyzővé Zimmermann Rezsőt. Az egyesület férfielnöke mindig a nem igazgató lelkész. Választottak még 20 nő és 20 férfi választmányi tagot. Az áldozatkészséget hirdető emlékezetes ünnepet imádság zárta be. A vállalkozás sikere, a példa hatása Isten kezében, s a gyülekezet tagjainak lelkében ! 50 éves találkozás. Emlékezetes, szép ünnepélye volt Selmecbányának e hó 7-én és 8-án. Azok, kik 50 évvel ezelőtt jártak ezen ősi bányaváros ág. h. ev. lyceumába, találkoztak itt, hogy ifjúkori emlékeiket még egyszer felidézzék, hogy ősz fővel adjanak kifejezést kegyeletüknek azon intézet irányában, mely szeretettel gondozta őket egy félszázaddal ezelőtt s mely megvetette az alapját későbbi boldogulásuknak. A magasztos terv csak melegen, nemesen érző lélekben sziilemelhetett. Zelenka Pál tiszakerületi püspökünk egy teljes éven át azon fáradozott, hogy megtudja, kik vannak még életben a hajdani iskolatársak közül s az ő érdeme első sorban, hogy heten csakugyan megjelentek ezen emlékezetes találkozón ; nevezetesen Almássy Andor kir. erdőigazgató Lúgosról, Boross János lelkész Nagykárolyról, Dianovszky Ede birtokos Miskolcról, Kolbenheyer Samu lelkész és neje Nagykürtösről, Mikler Sámuel lelkész és neje Besztercebányáról, Szabó Adolf kir. erdőigazgató Nagybányáról. Több társat az agg-kor, a gyengélkedés tartott vissza a nagy úttól; de gondolatban jelen voltak, mit távirataik, leveleik bizonyítottak; így Fritz Pál főbányatanácsos, Holuby Adolf csánki, Kramár Béla temesvári, Meleki András svábóci és Raphanides Bogyoszló lesti lelkész. Október 7-én felkeresték a régi helyeket, a régi ismerősöket. Keveset találtak ismeretest, keveset régi helyén. Az 50 év kérlelhetetlenül megváltoztatott sokat, elszólított a küzdők sorából. De az iskola, ha átalakítva is, áll és szolgálja a hazafias s vallásos nevelés ügyét. Az e felett érzett örömükkel csak az vetekedhetett, hogy Selmecbányán is találtak egy iskolatársat, Wankovits Lajost. A főünnepély vasárnapon, okt. 8-án folyt le. Az egész gyülekezet nyelvkülönbség nélkül megjelent az istentiszteleten, melyen az iskolatársak egyike, Mikler Sámuel megrendülve ecsetelte Isten kegyel-