Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-01-20 / 4. szám

I. év. Budapest, 1905. január 20. 4. szám. EVANGELIKUS ŐBÍ.LLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A NÉGY HAZAI EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden kéthétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR, hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 k. A „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor, negyedéyre 2.50 kor. — A Hiv. Közi. a főlap nélkül egész évre 4 kor. — A Hiv. Közl.-t az anyaegyházak és felsőbb rendű iskolák ingyen kapják. Ára az Őrálló megrendelőinek 2 kor., külön 4 kor. TARTALOM: Erő az erőtlenségben, d—. — A „kassai vértanúk". Stromp László. — A két evangelikus egyház közös bizottságának felterjesztése az 1848: XX. t.-c. végrehajtása ügyében a ministerelnök októberi leiratára. — Szemle. — Tárca: A martirság kora a pozsonyi evang. egyház történetében. Schrödl József. — Oktatásügy: Michaelis Vilmos. Markusovszky Sámuel. — Külföldi krónika : Az Északamerikai Egyesült-Államok lutheri jellegű gyülekezeteinek statisztikája. — Egyházi élet. — Irodalom. — Szerkesztői üzenetek. Erő az erőtlenségben. II. Kor. 12, 10. Mikor erőtelen vagyok, ugyanakkor erős vagyok. Munka, küzdelem, szenvedés az élet. Mennél magasabb célt tűzünk ki, annál nagyobb erőfeszítés, kitartóbb küzdelem vár minket s annál több szenvedésre legyünk elkészülve. Ez így van, ez Isten világrendje, ezen nem változtat emberi bölcsesség és földi hatalom. Hajónk ott úszik az élet tengerén; velünk az Úr, de aluszik. Zúg a szél, törékeny hajónkat a hullámok nyaldossák, min erőnkkel meg nem állunk s félelemtől szorongatott lelkünkből kitör az imádság: „Uram! tarts meg minket, mert elveszünk." S az Úr fölébred és szól; szavára elcsendesül a tenger. Kishitűségünk elttinik, helyébe bátorság és bizalom támad. Milyen gyöngék voltunk, milyen erősekké lettünk. A kormány erős kézben, az evezők törik a habokat, a szél most már vitorlákat duzzaszt; hajónk repül a révpart felé. Mit aggódol én lelkem ? Veled az Úr, a hited által benned élő Krisztus. Elcsüggedt az én szivem, bátorsága elveszett. Bűnöm ónsúlylyal nehezedik reá, szárnyszegetten hanyatlik vissza. Elmenne az Atyához, de hogy álljon igazságos, szigorú birájának színe elé? B most hallom Atyám egyszülött fiának szavát: „Bízzál fiam, megbocsáttattak néked a te bűneid". Oh, mily édes megnyugovás költözik lelkembe! Gyermeked vagyok, mennyei atyám ! tévelygő, de kegyelmeddel éltetett gyermeked s az maradok, csak Te ne hagyj el soha. Könnyhullatással kelek, könnyhullatással fekszem. Nappal a munkakedv, éjjel az álom kerül. A bánat megkeseríti ételemet, italomat. Jóllehet az Úr kegyelméből megigazult lelkem nem vádol engemet, mégis a világ, emberek, sorsom fájdalomra fájdalmat árasztanak reám. Tekints fel én lelkem a Golgathára. Avagy nem kellett-é szenvedni a te uradnak és megváltódnak is ? Igen; szenvedett, meghalt, de feltámadott. Támadj fel én bennem is s a szenvedés közössége biztosítja nekem is a győzelem közösségét. E reménység megtart a te hűségedben! e reménység legyen erőm, A liivőnek erőtlenségében Krisztus az ő ereje. Mikor erőtelen volnék, ugyanakkor erős vagyok. d—. A „kassai vértanúk." F. hó 15-én a hazai róm. kath. egyháznak nagy ünnepe volt — ekkor folyt le ugyanis Rómában a Bethlenféle szabadságharc idején Kassán felkoncolt három róm. kath. papnak, Körösy Márk komáromi főesperes és esztergomi kanonoknak s társainak, Pongrácz István és Groclecz Menyhért jezsuita atyáknak ünnepélyes boldoggá avatása. — Róm. kath. lapok s nyomukban napi lapjaink is többé-kevésbbé kimerítő tudósításokat hoztak a fényes római ünnepélyről, a mely ezúttal, rendkívüli módon, nem a boldoggá avatás szokásos helyén, a Szent Péter bazilika előcsarnoka fölötti, e célra külön berendezett teremben, hanem magában a bazilikában folyt le s a melynek fénypontját képezte,' midőn a pápa 22 bíboros kíséretében, ragyogó menetben a bazilikába vitetett, hogy a boldoggá avatott „vértanukért" imádságot mondjon. — Sőt azt is olvastuk, hogy ez ünnep alkalmából hazánkban is, Vaszary primás rendeletére, mindenfelé ünnepélyes istentiszteletek tartattak, előző esti vecsernyével, ünnepi misével s tedeummal: így többek közt a budapesti egyetemi templomban is, a hol nemcsak az egyetem hittudományi kara és a mágnásvilág hölgytagjai, hanem még — miként a „Magyar Állam" tudósít — „a tudomány-egyetemi tanács tagjai is, élükön Demko György dr. rektorral," megjelentek — Isten látja a lelkünket, nem akarunk holmi ünneprontó szerepre vállalkozni s abban, hogy a „nevezetes" ünnepe