Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-10-13 / 42. szám

430 1905 III. Nincs ház, a melyet a szenvedés és a bánat kikerülne; nincs szív. a mely keservet és fájdalmat ne érezne; nincs család, a melyet gyász és veszteség ne érne. Ott a sok megpróbáltatás; itt a súlyos és gyógyíthatlan betegség; amott önokozta baj és nyomorúság, még tovább a halál által előidézett szomorúság és bánat. Ó ti súlyosan megpróbáltak, ti kesergő szivek, ti bánkódó családok, ti gyászbaborult hívek ! Meneküljetek az Isten házába! Itt van a vigasztalásnak, a megnyugvásnak és minden fájdalom enyhítésének helye. Itt hangzik fel Uratok, az igaz vigasztalónak szózata: „•Jöjjetek én hozzám mindnyájan, kik megfáradtatok és meg vagytok, terhelve, és én megnyugosztlak titeketMáté XI. 28. Az Úr szent igéje megszomorodott és háborgó lelkünk megnyugtatására kedvezően világítja meg földi szenvedéseinket. Úgy tünteti fel azokat, mint az isteni kegyelem eszközeit, melyekkel az irgalmas mennyei Atya a rossz világ hatalmából és azzal való tünkremencsétől kiszabadít és magához vonz bennünket, hogy el ne veszszünk, hanem az örök életet elnyerjük. „Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik szeretik az Istent, minden javokra szolgál." Rómab. VIII. 28. És ismét bizonyítja a leghatározottabban: „Mert úgy gondolom, hogi/ a miket most szenvedünk, nem vehetők tekintetbe azon dicsőséghez képest, mely meg fog jelenni számunkraRómb. VIII. Í8. így fogva fel a szenvedést, nem fogsz többé reménytelenül panaszolkodni hívő keresztyén lélek, hanem dicsekedni fogsz azzal, hogy az Úr téged méltónak talált és ítélt arra, hogy szenvedést mérjen reád. Az Úr házában megvigasztalódunk azon bánatunkban is, a melyet kedveseink halála és saját halálunk gondolata okoz. Nehéz ugyan egy bánatos szülőt megnyugtatni szeretett fia, vagy leánya koporsójánál; nehéz egy özvegyet árváival megvigasztalni családfentartójuk sírjánál. És még is, ha van valahol a szív sebére gyógyír, — az egyedül testünk és lelkünk orvosánál, Krisztus Urunknál található. „A te fiad él!" János IV. 51. biztosítja Ő a szomorkodó apákat; — „Nem halt meg a leányzó, hanem aluszik." Máté IX. 24. meggyőzi a kesergő anyákat a mai vasárnapra rendelt evangyéliomi szt. lecke a naini ifiúról. De ha mindenben is tudnál megvigasztalódni, megnyugodni, egy van mégis, a mi éltedet elkeseríti, örömöd poharába ürömcseppeket önt s szívedet kínozza, s ez a saját halálodról való megemlékezésed. Ettől idegenkedel, ettől rettegsz és félsz! Jöjj az Úr házába, halljad, mit szól az élet fejedelme! az örökké élő és uralkodó Jézus a halálról: „Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hiszen, örök élete vagyon annak." János VI. 47. Jöjj, légy hívő a Krisztusban és ő általa élő lény, s örökké élni fogsz. Nézd az Urnák nagy apostolát, Pált, ő nem félt a haláltól, kívánván elköltözni és lenni a Krisztussal, mert az az ő hite szerint mindennél jobb. A világ bűnös fia is kíván gyakran megválni az élettől, kíván elköltözni, sőt Isten jogaiba vág, maga veti el magától az életet. Nem ilyen elköltözésről szól az apostol, ő a Krisztussal akar lenni, örökké nála maradni és vele örvendezni. Látogassuk mi is szeretteim az Urban! az 0 hajlékát, az Ő szent templomát, látogassuk világi gondtól menten, tudva azt, hogy 0 gondot visel reánk. Látogassuk azt büszkeség és önigazultsúgtól menten érezve, hogy az alázatosak felmagasztaltatnak. Látogassuk azt földi bánat és szomorúságtól menten, soha sem zúgolódva, kétségbe nem esve, hanem remélve, hogy a minden vigasz Istene és kútfeje a halálban is megerősíti a mi szíveinket. Ilyen keresztyén gondolkodás, ilyen érzület és élet mellett, az apostol biztosítása szerint „nem leszünk idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és tagjai az Isten házanépének, kik fölépíttetünk az apostolok és 'próféták alapján, melyeknek szegletköve maga a Jézus Krisztus, a kiben egybeszerkesztve növekszik az egész épület, szent templommá az Urban. Ámen. (Efezb II. 20.. 24.) Miközben a püspök kísérőivel az oltár mellől távozott, fölzendült Bruckner Frigyes kántor vezetése mellett a templomi vegyeskarnak művészi éneke, melynek végeztével Scholtz Gusztáv h. esperes az oltár mellől a következő beszédet mondotta: Az Istennek tetsző mű, az Úrnak imádságra szentelt hajléka kész ; megépítette a hívőknek tett erős áldozatkészsége feldíszítette az Úr népének kegyes buzgósága felszentelte, szent szolgálatnak által adta apostolszerű szép szavaival egyházunk törvényes őre. a püspök és kész vagyok én is, mélyen tisztelt egyházközség, meghívásod folytán, a budapesti evang. egyházmegye parancsából ezen kedves, fontos és nagy horderejű szövetséget, melyet Te, Úrnak népe, ezen előtted álló, törvényesen megválasztott lelkész lelkipásztoroddal kötöttél, egyházi törvényeink értelmében megerősíteni, veled együtt, nemes egyház, új lelkészedre Isten áldását kérni. Nem szándékszom még csak halvány vonásokban sem ecsetelni azon magas kötelességeket, szeretett testvér az Úrban, melyeket magadra vállaltál, midőn e szent hivatalba lépsz, mert meg vagyok győződve, hogy azokat magad is ismered, ki, tudom, hogy azon húsz esztendőn át, melyet vallástanári minőségedben ezen egyházközségben már eltöltöttél, fényes eredménynyel gyakoroltad is, valamint másfelől teljesen meg vagyok győződve, tisztelt egyházközség, hogy azon kötelességeket, a melyeket az Úrnak szent nevében új lelkipásztoroddal szemben teljesítened kell, magad is tudod. Mégis úgy vegyétek, hogy nem én, a gyarló ember, igénytelen szolgája az evangéliumnak, hanem azok a szent alakok itt az oltár körül, beszélnek most hozzátok az apostol szavaiban mintegy megadva a kétoldalú szerződéshez az egyedül igaz helyes vezérfonalat azokban a szavakban, a melyekben Istennek hü vitézlő szolgája, Pál apostol, mutatkozik be a római keresztyéneknek, midőn hozzájuk írt levelében a 15. fejezetben a 29—33. versig ekkép szól: „Tudom pedig, hogy mikor ti hozzátok megyek, a Krisztus Evanggeliomának teljes áldásával megyek. Kérlek pedig titeket, Atyámfiai, a mi Urunk Jézus Kristusra és a Szent Léleknek szerelmére, hogy én velem ugyan tusakodjatok a ti Isten előtt érettem való imádkozástokban. Hogg szabaduljak meg azoktól, kik Júdeában engedetlenek, és hogy ez az én Jeruzsálembelieknek való szolgálatom legyen kedves a szentek előtt. Hogy örömmel mehessek hozzátok az Lstennek akaratjából és ti veletek egybe megújuljak. A békességnek pedig Istene legyen mindnyájan veletek. Amen. Az apostol ezen szavaiban én megtalálom azt, hogy mit vársz te nemes egyházközség a te új lelkészedtől, és megtalálom a feleleletet a másik kérdésre: mit várhat ö te tőled. Azt mondja mindenekelőtt Pál apostol, k. t. „én tudom, hogy a midőn, ti hozzátok megyek, az Evangyeliom teljes áldásával megyek." És ezt tudod Te is, és ezt mondod Te is, mert mást mondanod evang. pap létedre nem lehet és nem szabad. És ez az, a mit a te