Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-10-13 / 42. szám

426 ' EVANGEL gymnasium igazgatója a közös választmány figyelmét a városligeti-fasor-felé, hol kertektől övezve volna az iskola számára megfelelő hely. 1901. évi június hó 17-én ez indítványt elfogadták. Akkor vetette fel dr. Bókay Árpád presbyter, egyetemi tanár az eszmét, mely a közhangulatnak volt kifejezője s köztetszéssel találkozot: „építsen az egyház a gymnasium mellé, vele szoros kapcsolatban templomot is, hogy úgy a vallásos élet új központ teremtése által annál bensőbb és erőteljesebb legyen és a főgymnasium egg házi jellege határozottan kidomboríttassék." S felépült s áll ma mindkettő, teljesítve magasztos hivatását- Istennek dicsőségére, az emberiség javára, tanúságot tévé a budapesti egyház buzgalmáról, hirdetve az alkotók odaadó lelkesedését — S mi, a kik éber figyelői vagyunk az egyházi élet minden nyilvánulásának, örömmel adjuk meg az elismerést a pesti egyház vezető férfiainak. A gymnasium zárókövének elhelyezése. F. hó 7-én délelőtt 10 órakor helyezték el a gymnasium dísztermében a zárókövet díszes közönség jelenlétében. Az iskola ugyan év óta használatban van, de mivel egészében teljesen csak most készült el s mivel evvel is jelezni akartak a templommal való összetartozandóságát. felavatása is a temploméval egy időre maradt. A megjelentek sorában ott láttuk Bacliát Dániel püspököt, Prónay Dezső egyetemes felügyelőt, Zsilinszky Mihály kerületi felügyelőt; a református eg'yház küldöttei gyanánt Szilassy Aladárt és Szabó Aladár lelkészt, az unitárius egyház részéről Marai Lajost, Megjelentek majdnem teljes számmal az egyház functionáriusai: Zsigmondy Jenő, közös egyházi felügyelő, dr. Wágner Géza a magyar egyház felügyelője, Scholcz Gyula másodfeliigyelő, Daur György német egyházi felügyelő, Horváth Sándor, Schranz János, Kaczián János lelkészek, MagócsyDietz Sándor és dr. Haberern Pál iskolafelügyelők, dr. Liedemann Frigyes jegyző, az esperesség részéről Fabinyi Gyula felügyelő és Scholtz Gusztáv helyettes esperes, mint a közoktatásügyi minisztérium képviselője, Boncz miniszteri tanácsos, Erődi Béla főigazgató; a budai egyház részéről Kaufmann Kamillo gondnok, nagy számmal a presbyterek, köztük Münnich Aurél, dr. Bókay Árpád és János, közönség azonban — sajnos — aránylag csekély számmal. Az ünnepély kezdetét az „Erős vár a mi Istenünk eléneklése képezte melynek elhangzása után MáyócsyDietz Sándor, iskolai felügyelő, mint az építést vezető bizottságnak elnöke számolt be ennek működéséről. A pesti egyház — úgymond — mindig áldozatkész volt: ennek tanúsága a díszes csarnok is. A testvéregyház 1872 óta tart fenn főgymnasiumot, mely a Deáktéren a templom szomszédságában volt, elhelyezése. Az épület a maga idejében a szerényebb igényeknek és csekély tanulószámnak megfelelt, ám a tanulószám növekedett, az oktatás igényei is emelkedtek, úgy, hogy a régi épület szűknek, hiányosnak bizonyult. Ám a pesti egyház, dacára a szűkös viszonyoknak megfelelt e tekintetben is kötelességének s különösen mikor a tanítás sikerének nagyobb biztosítása és fejlesztése érdekében az államsegélyt vette igénybe, vált ez teljesen lehetővé, s hogy necsak a jelen követelményeinek, hanem a jövőnek is megfeleljen, elhatározták az új gymnasium építését Az építést kezdve a telek megszerzésétől annak minden phasisán keresztül az ő elnöklete alatt az építési bizottság vezette s miután sikerült megnyerni a tervek s a költségvetés elkészítésére Petz Samu egyetemi tanár-építészt, ki anyagi áldozatok révén is mindig; azon volt, hogy a mű mennél jobban és tökéletesebben ŐRÁLLÓ 1905 sikerüljön, 1903. szeptember havában az építkezést megkezdették s egy esztendő leforgása után, 1904. szeptember hó 26-án az épület használhatóvá lett. Ma készen áll itt, a szabad természet közelében, kőtömegektől le nem nyűgözve s az építést vezető bizottságnak megbízatása ezzel lejárt. Már csak két megbízatásnak kell eleget tennie; az egyik, hogy az egyház tagjainak és az ünneplő közönség jelenlétében az épület befejezését jelezve, a fáradságos munkának koronájaként az épület zárókövét elhelyezze. Ép azért felkéri az illető urakat, hogy a zárókőbe helyezendő okmányt írják alá. E felszólításnak engedve a bizottság tagjai az egyházi elnökségek, az egyetemes felügyelő, a püspök és a kerületi felügyelő, a ref. és unitárius egyházak képviselői, a kormány kiküldöttjei, az épület tervezője és megalkotója s a presbyterium tagjai az okmányt aláírták, melyet aztán a díszes emelvényre helyezett zárókő belsejébe helyezve, Petz Samu építész intésére két kőmíveslegény a jelenlevők lelkes éljenzése közben a falba elhelyezett. Ennek megtörténtével Mágócsy újból ily szavakkal fordult dr. Zsigmondy Jenőhöz, mint a testvéregyházak közös felügyelőjéhez: „Ezzel az építkezés utolsó ténye is véget ért és most a mi feladatunk tisztelettel arra kérni a testvéregyházak közös felügyelőjét, méltóztassék az épületet az építő-bizottság kezéből átvenni. Mi, az épitőbizottság, kérjük az egyházat, hogy amily szeretettel és buzgalommal fogtunk a tervezéshez és munkálkodtunk a létrehozásán és iparkodtunk, hogy sikerüljön, kérjük az egyházat, hogy fogadja anyai szeretetébe, ápolja és gondozza, hogy erős vára legyen mindig a protestantismusnak, az igaz hazafiságnak és valódi tudománynak és érdemelje ki itt is azt az elismerést, a melyet mint épület a szakemberek részéről márkiérdemelni szerencsés volt, Kérem méltóztassék az épületet az egyház szerető gondjaiba venni." Dr. Zsigmondy Jenő közös felügyelő az iskolát a következő beszéddel vette át az egyház nevében : A nagy mű Isten segedelmével be van fejezve, tanúságaként annak, hogy céltudatos munkával aránylag korlátolt eszközökkel is nagy sikert lehet elérni. Helyén valónak találom, hogy a testvéregyházak dicsőségére szolgáló gymnasium előzményeiről néhány szót szóljak. Rég beláttuk, hogy a régi iskola nem felel meg a kor követelményeinek s fel is merültek különféle tervek, de ezek kivihetetlenek voltak. Akkor lépett elő Góbi igazgató a maga indítványával, hogy az új gymnasiumot a fasorban kellene felépíteni. Indítványa kivihetetlennek látszott, mert az egyház nem rendelkezett az anyagi eszközökkel, a melyek szükségesek lettek volna, mihez járult a központtól való távolság kérdése is. Megoszlottak a vélemények, de alapos megfontolás után — miután a kormány 300,000 kor. segélyt adott — mégis elhatároztuk az építést, bízva az emberek segítségében. S a mai nemzedék bebizonyította, hogy tud lelkesedni minden szép és nemes eszméért. Százezer koronánál nagyobb adomány csakhamar összegyűlt; a gyűjtésben olyanok is vettek részt, kik nem tartoznak a mi felekezetünkhöz s több ezer koronát gyűjtöttek. Hála nékik s hála a kormánynak is, ki az engedélyt megadta, hála mindazoknak, a kik gyűjtöttek. Hálás kegyelettel kell megemlékezni ama nemesszivű nőről, ki a mult században tett alapítványával tette lehetővé az új gymnasium építését: Glosius-Artner Karolináról. Csak az ő nagy alapítványának köszönhető, hogy az iskola ily rövid idő alatt létesíthető volt. Nem kisebb gondot okozott a gymnasium helyének megválasztása. A nagy távolság sokat kat aggasztott. mert féltek, hogy a tanulók száma csök-