Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)
1905-10-13 / 42. szám
1905 EVANG EL IKUS ŐRÁLLÓ 417 ismerni s meg vagyok győződve, hogy a minden áldások kegyelmes Istene egyházunk hajóját úgy kedvező szelek által előbbre vinni, mint a szélvész, a vihar által felkorbácsolt habok tátongó örvényéből kiszabadítani megsegít. Alsóbb fokú iskoláinkban engedjük a kicsinyeket a Krisztushoz menni és ne tiltsuk el őket Ö tőle; középfokú tanodáinkban tartsuk ébren a fiatal keblekben a keresztyén evangelikus öntudatot; leánynevelő-intézeteinkben igyekezzünk az egyháznak hű leányokat, jövendőbeli szilárd hitű anyákat felnevelni, hogy az utánunk következő nemzedék Istennek félelmében nevekedve az atyáktól és anyáktól rámaradt örökséget megbecsülje, egyházunk fenmaradását, felvirágzását, öregbítését biztosítsa. Egyházkerületünkben van három fő- és két algymnasium, van leánynevelő-intézetünk, felekezeti tanítóképezdénk, de hittudományi tanszékünk nincs. Azonban van közös theologiai akadémiánk Pozsonyban. Ott állottam magam is, a midőn létesíttetett, az ő bölcsőjénél, mint az egyetemes egyház által létesítése és szervezésére kiküldött bizottság egyik szerény tagja és helyettes jegyzője ; ügyét szívemen viseltem, mint a kis és nagy bizottságának mai napig is tagja, meleg érdeklődéssel kisértem üdvös működését s kisérendem ezentúl is szívesen. Méltó versenytársai az eperjesi és soproni theologiai akadémiáink. Jeles tanáraik vannak, a kik szóval és tollal is terjesztik buzgón és szorgalmasan a hittudományt s alaposan készítik elő ifjainkat a magasztos lelkészi pályára, mert a keresztyén vallás, mert az evangyéliom nemcsak tudomány, hanem élet is, nem annyira az ész, mint a szív dolga. Nagy áldás az ilyen theologiai akadémiák az egész magyarhoni egyetemes egyháznak életére s jövőjének biztosítására nézve. Innen kerülnek s kerüljenek is ki évről-évre fiatal lelkes apostolai a vallás megdönthetetlen igazságainak és az evangyéliom a hívő lelkek üdvösségére szolgáló erejének bátor hirdetői. A vallásos hitélet ápolásának ellenőrzése után következik a kormányzat. Egyházunknak önkormányzata, alkotmánya van. Úgy a mint szabad vallásgyakorlatát a békekötések pontjai s az ország törvényei biztosítják, önkormányzatát az egyházi alkotmány, a zsinati törvény szabályozza, mely szerint az egyházban minden hatalom az egyházközségből ered. A mint drága nekünk az ország alkotmánya, olyan drága egyházunk autonomiája is. És a hol az alkotmányos állam és kormány egyházunkat segélyezni kész s segélyezi is a lelkészi congrua és az államsegély nyújtása által, bár tudjuk, hogy ehhez a segélyhez jogunk van, mindig arra vagyunk tekintettel, hogy az egyházi autonómiánkkal összhangban maradjon. Élénk mozgalom indult meg egyházunk kebelében az 1848. XX. törvénycikk végrehajtása érdekében. Egyetemes egyházunk a testvér helvét hitvallású egyházzal együttesen jár el ez ügyben is az úgynevezett „vegyes bizottsága" által, a mely az előbbeni kormányhoz egy emlékirattal fordult. Sürgetjük ezen törvényczikk végrehajtását ma is, de mivel nem egyedül anyagi oldalát tekintjük, hanem még inkább az erkölcsit, azt, a mely felekezetünk egyenjogúságát, viszonosságát biztosítaná a többi keresztyén testvér-felekezetek között, teljes végrehajtásához alig lehet reményünk. De követeljük egyrészt, hogy népünk túlterheltetésén az egyházi adózást illetőleg könnyítve legyen s arra törekszünk, hogy tanintézeteink az államiakkal a versenyt kiállani képesek legyenek. A protestáns egyház bátran és elszántan szállott harcba a lelkiismeret és a vallásszabadságért s a midőn ezt neki kivívnia sikerült, ugyanakkor a haza szabadságának kivívása körül is érdemeket szerzett magának. Szegény volt, de szabad akart lenni, szabad államban szabad egyház, a lelkiekben csak az Isten akaratától függő, de hazáját hűségesen szerető és az ország törvényeit tisztelő. Lelkem mélyében át vagyok hatva azon gondolattól, azon érzéstől, hogy a haza törvényeinek oltalma alatt álló és fejlődő egyházunk minden egyes vezérének, hívének és tagjának szent kötelessége hazáját igazán és hűségesen szeretni, hű fiává lenni. Mert azt tartom, a hazafiság sem nem érdeme, sem nem kiváltsága némelyeknek, hanem elengedhetetlen szent kötelessége mindeneknek. Hazaellenes törekvéseknek a mi egyházunk és annak autonomiája leplezője nem lehet. Egyházkerületünkben — bizonyítá dicső elődöm az ő székfoglaló beszédében — eddigelé hazaellenes nemzetiségi törekvések sehol sem merültek föl s teljes reményem van, hogy azok jövőben sem lesznek tapasztalhatók. Ebben a reményben ringatom én is magamat. De viszont ne keressük s ne véljük feltalálni a hazafiatlanságot ott, a hol az valóban nincs. Hívei vagyunk a magyar állameszmének, de ne üssük meggondolatlanul a hazafiatlanság bélyeget azokra, a kiknél az istentisztelet más nyelvű. Az egyház szent érdekében valónak tekintem azt, ha én az Isten népével megértetni kívánom magamat és a nagy apostol intenciójának megfelelőnek, ha eme szavait elmondhatom utána: „Mindeneknek mindenné lettem, hocjy minden módon meytartsak némelyeket, mindezt pediy teszem az evanyyéliomért". Pál 1. lev. Kor. IX. 22—28. Mi jól tudjuk, mélyen tisztelt kerületi közgyűlés, hogy az Úr tanítványai, az evangyelisták és az apostolok nemcsak hirdették mesterük tanait, hirdették Evangyéliomának szent igazságait, prédikálták a Krisztust, azt a felfeszíttetett; — hanem írtak is. Megírták az Ő szent életét, beszédeit, isteni csodáit, az apostolok cselekedeteit és az oly annyira tanulságos leveleiket s kötelezték a híveket azok áhítatos olvasására. Nekünk is, nemcsak szóval, hanem tollal is kell működnünk, híveink hitének ébresztésére, szilárdítására; vallásos érzületük ápolására, életük erkölcsi tartalmának gazdagítására s színvonalának emelésére. Az egyházi irodalom terén közülünk sokan serényen elismerésre méltó módon szorgalmatoskodnak. A Luther-Társaság már több értékes munkát adott ki, legközelebb Luther iratait magyar fordításban. Elüljár itt ezen társaság buzgó elnöke, a ki egyházi irodalmunkat oly számos jeles művel gazdagította. Kövessük őt ezen a téren is. Nyújtsunk népünknek egészséges szellemi táplálókot s törekedjünk arra, hogy Ő neki az Isten igéje tisztán hirdettessék nemcsak, de hogy lelke és szíve rossz s kártékony olvasmányok által meg ne mételyeztessék. Ilyen irányban működik a Luther-Társaság s ebben segíti őt, a mennyire szerény anyagi eszközei engedik, a „Zpévnik bizottság". Ennek főtisztelendő elnöke épen tavaly adta ki a bizottság támogatásával a már nagyon is szükséges Agendát, melyet boldog emlékezetű Székács püspök kezdeményezett és Szeberényi püspök szerkesztett — lényegesen javítva és bővítve. A mi Luther-Társaságunk és Zpévnik-bizottságunk működésénél nagyobb szabású a magyar protestáns irodalmi társaságunk működése. Jótékonyan hatnak a „Koszorú" címe alatt megjelenő népies füzetei. Én ezen irodalmi társulatainknak és egyáltalán-. egyházi irodalmunknak lelkes barátja és munkása vagyok és leszek. Tisztelettel kérem szeretett Testvéreimet az Úrban, fogjanak velem
