Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-09-15 / 38. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 373 bízott testület tartozik annak a testületnek, melynek céljaira az alapítvány rendeltetett, az alapítvány kezeléséről évenkint kimerítő számszerinti kimutatást rendelkezésére bocsátani; viszont követelheti attól a testülettől, hogy a kiszolgáltatott jövedelemnek az alapítvány céljaira való fordítását igazolja". A javaslat, úgy látszik abból a feltevésből indul ki, hogy minden alapítvány az egyetemes egyház céljaira van rendelve és nem esetleg egyes alsóbb fokú testületekére és az iskola vagy gyülekezet stb. csak mint pars pro toto veendő, következéskép az alapítványok kezeléséről az egyetemes egyháznak évenkint már nem is számszerinti kimutatás bocsátandó rendelkezésére, mint az E. A. mondja, hanem „évi számszámadás adandó be felülvizsgálás végett". Hogy egészen más az idézett szakasznak értelme, világosan mutatja annak utolsó pontja. Ha ennek a 228. §-nak csakugyan az volna az értelme, a mit most a javaslat állít, csodálnám, ha nem mondta volna ki utólagosan az E. A. 228. §-ában, hogy a kik egyházi s iskolai alapítványokat kezelnek tartoznak az egyetemes közgyűlésnek évről-évre számot adni az alapítvány kezeléséről. Természetes, hogy ezzel aztán az E. A. több szakasza is módosítást igényelt volna, vagy épen kihagyandó lett volna (a mi, hogy nem történt, nézetem mellett vall). Az E. A. 225. §-a azt rendeli: „az ellenőrzést és illetőleg a fölülvizsgálatot'. . ." a legközelebbi felsőbb egyházi hatóság gyakorolja; tehát a gyülekezetek felett az egyházmegye, az egyházmegye felett az egyházkerület és csakis az egyházkerület felett az egyházegyetem ! A gyülekezeti megvizsgált számadás hiteles másolata felülvizsgálás végett az egyházmegyei számvevőszék elnökéhez felterjesztendő. (E. A. 275. §.) Hasonlókép felterjesztendő az egyházmegyei számadás is az egyházkerületi számvevőszékhez és az egyházkerületi számadás az egyházegyetemi számvevőszékhez. Ha a 1 gyülekezet számadásaira tett kifogásait az egyházmegyei számvevőszéknek tekintetbe venni, számadásait helyesbíteni nem akarná, az ügyet eldöntés végett az egyházkerületi számvevőszékhez terjesztheti fel. (E. A. 277. §.) Ezen esetben az egyházkerületi számvevőszék határozatával „az ügy teljesen el van intézve". (E. A. 278. §.) Végleges eldöntés végett az egyházegyetemi számvevőszékhez csak az egyházmegyei számadások, ha az egyházmegye a kerületi számvevőszék kifogásai szerint nem akarná helvesbíteni és az egyházkerületi számadások terjesztendők fel. (E. A. 286. §. és 296. §.) Az E. A.nak ezen most általam idézett szakaszait (225., 275., 278., 286., 296. §§.) az alapítványokról szóló szabályrendelet 37. §-ában is fentartja és az alapítványok kezelésénél megfelelően alkalmazandóknak mondja, (a mi természetes is, mert szabályrendelet a törvényt nem módosíthatja); de arról, hogy az összes iskolák vagyona, alapítványai felett az egyetemes egyháznak egy bizottsága őrködjék, a számadásokat felülvizsgálás végett bekivánja, egy szóval se tesz említést. (Olv. 38. és 39. §§.) Elhiszem, hogy a javaslatnak szándéka nagyon nemes, az alapítványok megőrzése, az alapítványozók akaratának tiszteletben tartása; tudom, hogy e célra jó szolgálatokat tehet a jó szabályrendelet is (és ilyen jó szabályrendeleteink vannak is a számvevőszékekről), de a legjobb szabályrendelet betűjénél többet ér a lélek, a kezelők lelkiismeretessége, becsületessége, a közvetlen ellenőrzésre hívatottak ébersége, felvigyázása. Az államnak mindenesetre a legkisebb részletekig menő jó szabályrendeletei vannak a pénzkezelésről, az ellenőrzésről és mégis mi minden történt . . .! Ámbár a bizottság hatáskörét megállapító 53. §-nak az általam javasolt két pont kihagyásával még elégpontja marad, mégis azt vélem, fel kell azok közé venni még egyet; jobban mondva ezen §-ba át kell venni az 56. §• i) pontját azzal a módosítással, hogy az egyházegyetemi iskolai bizottság őrködjék, oda hasson, hogy ne csak a főiskolai tanárok (a mint az 56. §. i) pontja), hanem általában minden tanerőink a megfelelő állású állami tanerőkkel lehetőleg egyenlően díjaztassanak és minden rendes tanerőink az államinak megfelelő rendszeres nyugdíjban, özvegyeik s árváik ugyan olyan évi segélydíjban részesüljenek. Mert ez felel meg az E. A. 195. és 196. §-ainak, melyekre a javaslat is építi kívánalmát. A mi a főiskolai tanerőkre nézve igazságos, az a népiskolai tanítókra nézve is méltányos. Dunántúl immár felhangzott a néptanítók panasza, nyilvánult kívánsága : visszhangra fog találni hamar a négy egyházkerület minden tájain I Kund Sámuel. TÁRCA. A vallásügy a szécsényi országgyűlésen 1705-ben. Irta: Dómján Elek. Mind csodálni való van tehát abban, a mikor annak ideje eljött, hogy a protestánsok s akkor túlsúlyban levő Luther hívei első sorban a vallás ügyének elintézését követelték. Sürgőssé tette azonban az elhatározó intézkedést a bécsi kéz is, mely a meghasonlás konkolyának hintegetésében hosszú századok kiáltó bizonyságtételei szerint az aknamunkának nagy mestere volt mindig; de ime most ebbeli rossz, indulatos fáradozásával a protestantismus ügyének tett akaratlanul szolgálatot. Tudta azt Bécs igen jól, hogy Magyarországon a protestánsok nem egészen ok nélkül bizonyos bizalmatlansággal viseltetnek a fejedelem iránt. Rákóczi maga katholikus volt, sőt jezsuita növendék; szövetségesei katholikus fejedelmek: a bajor választó és XIV. Lajos; mind oly körülmény, a mi ha nem is bizalmatlanságra, de mindenesetre bizonyos tartózkodásra indíthatták azokat, a kik prot, vallásos meggyőződésükre féltékenyek voltak és Rákóczi fenkölt gondolkozását nem ismerték. Hogy pedig a tartózkodásból gyanú és bizalmatlanság legyen, arról volt gondja a bécsi udvar titokban munkáló kezének. Eszközök is akadtak ilyen célra olyanokban, a kik vallási buzgalmukban a vallási sérelmeket az alkotmány sérelme elé állítottak. Okolicsányi Pál, a kit egykoron Rákóczival együtt hurcoltak a fogságba s a ki később az udvar kegyét, bizalmát meg tudta nyerni annyira, hogy a bécsi udvar s Rákóczi közti béketárgyalásokon amannak követeként szerepelt, volt az a férfi, ki nagy tekintélylyel és befolyással bírván a felvidéki evangélikusok közt, ezen befolyását, nem különben az ő udvari összeköttetését arra használta fel, hogy az alkotmányért fegyvert fogott hazafiak közt visszavonást szítson, Rákóczit discreditálj a, az udvar megváltozott hajlamainak, békülékenységének s engedékenységének szószólója legyen. Távolról sem szándékom azt mondani róla, hogy a bécsi udvar vak eszközeként működött ebbeli szerepében, mert szinte kétségtelen, hogy egyházának jövendője lebegett szemei előtt és igen természetes az is, hogy Rákóczihoz, a jezsuita növendékhez s a katholikus fejedelmek szövetségeséhez bizalommal nem volt, ellenkezőleg hitelt adott a békeakciót vezető Széchenyi érsek azon bíztatásának, hogy József, az új király a felkelés leverése után a protestánsok sérelmeit