Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-09-08 / 37. szám

367 374 EVANGELIK

US ŐRÁLLÓ 1905 tagjaivá a kilépett tagokat újra választották, az elhányt Fürst János helyébe Schönviszner Kálmánt, a távollevő Hörk József helyébe (miután az esti órákra halaszthatatlan bírói tárgyalás volt kitűzve), Hirschmann Nándort. A régi bírák, Riesz Károly, Hacker Károly, dr. Tomassevics Ferenc, Nemes Győző, valamint a jegyző, Sziklai Ottó megmaradtak. Az új bírák az esküt nyomban letették. A számvevőszék élére is Schönviszner Kálmánt állította a kerület bizalma. A különböző tárgyú miniszteri rendeleteket részint maga az elnökség, részint a jegyzői kar tagjai ismertették (Biszkup Béla, Sziklai Ottó). Mivel egy sem volt olyan, a mi önkormányzatunkba ütközik, sőt jó részök aprólékos dologra vonatkozik, a gyűlés Beniczky Árpád felszólalására szó nélkül tudomásul vette, így többek közt a magyar nyelv oktatásáról szóló aug. 15-iki Lukács-féle rendeletet is (lásd a Hiv. K. utolsó számát) s azt is, mely kimondja, hogy a tanítók javadalmát a vízszabályozási illeték nem csökkentheti. A november 8-ikára egybehívott egyetemes közgyűlésre a kerület képviselőkül a következőket küldte ki: Beniczky Árpádot, gróf Zay Miklóst, Kosztolányi Sándort, Farbaky Istvánt, dr. Kéler Zoltánt, dr. Dobrovits Mátyást, Okolicsányi Gyulát, Simkó Lajost, Lenhardt Károlyt, b. Solymosy Ödönt a világiak, Raab Károlyt, Vladár Miksát, Hollerung Károlyt, Jánosy Lajost, Ringbauer Gusztávot, Krizsan Zsigmondot, Szekerka Pált, Ébner Gusztávot, Fuchs Jánost a lelkészek, s Hirschmann Nándort, Király Ernőt a tanárok közül. Rajtuk kívül \ még mintegy 30 tagot jegyzőkönyvi kivonattal. A zsinattartás dolgában a kerület fentartotta tavalyi zsinatellenző határozatát Hollerung előadása szerint azok az okok, melyek a múlt évi határozatot szülték, most is megvannak, sőt pénzügyeink még ziláltabbak s a zsinat hasznos alkotásoktól szívná el az éltető nedvet. Ellenben azért szükségesnek ítéli a zsinatra való komoly készülést. Gondos vizsgálat alá kell venni az Egyházi Alkotmányt, kikutatni hibáit, megfigyelni az élet követelményeit, hogy annak idején készen álljunk s a kapkodást elkerüljük. A közgyűlés az indítványt elfogadta. Az 1848- XX. t.-c. végrehajtása ügyében, mivel az állam válsággal küzd s egy ideig állandó kormányzatra nincsen remény, — a kerület újabb határozatot fölöslegesnek tart. Áz egyházi szükségletek összeírása nem teljes és nem pontos, ennek kiegészítését elrendelte a közgyűlés, addig pedig a felosztásra nézve az eddigi gyakorlatot, t. i. az egyenlő részesedést tartja fenn. A theol. főiskolák ügyének állásáról dr. Masznyik Endre tett jelentést. A kerület megelégedéssel fogadja, hogy a pozsonyi theol. akadémia épen maradt s ezt a jk fő kikötését az egyetemes egyház teljesítvén, a nélkül, hogy a facultas tervét elejtené, szívesen látja a soproni és eperjesi theol. intézetek magasabb színvonalra emelését. Anyagi hozzájárulását azonban — tekintve, hogy állandó deficittel küzködik s az idén még a bizonytalan államsegélyt is leszállították, arra az időre tartotta fenn, hogy ha az 1848. XX. t.-c. végrehajtása valóra válik s az államsegélyt évről-évre törvény biztosítja. E nélkül tanári székek alapítását nem látja célszerűnek, sem biztosítottnak. Az iskolai bizottságokról szóló szabályrendeletet s a beérkezett megjegyzéseket Raab Károly ismertette. A legfőbb kifogás az, hogy a javaslat részletes, aprólékos voltánál fogva majdnem mindenütt beleütközik a helyi viszonyokba s régi meggyökerezett rendet sért meg és forgat föl. Dr. Dobrovits Mátyás a pozsonyi lyceum különálló sajátos szervezetének épségét kívánja, a mit az idő kipróbált s a mit bizonytalan újért nem örömest cserélnek el. Dr. Masznyik Endre szerint hiba volt a nagy részletezés; most kitűnik, mert a helyi viszonyok mindenütt mások s ha Pozsony piivilegiumot kap, mindegyik előáll a maga külön kívánságával. Legtanácsosabb volna az egész fejezetet kihagyni. így a vitának vége-hossza nem lesz. A kerület általánosságban elfogadta a javaslatot, de fölterjeszti a módosításokat is. A vallástanítás tervét elhamarkodottnak találta a kerület, egyes részeit ki sem nyomatta az egyetem, így a hozzászólás nagyon bajos. Felkérik az egyetemes gyűlést, hogy a kerületeket hallgassa meg s addig a régi tervet hagyja meg a helyén. Az alapítványokról szóló szabálytendeletet s a püspöki karnak rávonatkozó utasítását dr. Kéler Zoltán ismertette s javaslatára a közgyűlés felhívta az egyházmegyéket, hogy a követelményeknek a kiszabott határidőre eleget tegyenek. Az egyetemes egyház deficitjének fedezéséhez a kerület -— pénzügyi bajai miatt — nem járulhat, hanem javasolja, hogy a bizottságokat kevesebb taggal alakítsák meg, nagy ok nélkül s oly sűrűn ne hívják össze. A bizottságok munkaereje köztapasztalás szerint nem nő a tagok számával, sőt általában a kisebb bizottságok több eredménynyel dolgoznak. Á külföldi missio ügyének állását Hollerung Károly adta elő. Tulajdonképen a külföldre vándorolt magyar hitsorsosok lelki gondozásáról van szó. Ezeket semmi esetre sem engedhetjük vigasz nélkül a rájuk leső r. kath. térítés zsákmányául. Az előadó azt javasolja, hogy mindegyik kerület vállalja el a vele szomszédos terület lakosainak gondozását. Dunáninnenre Bécs, Alsó-Ausztria, Morvaország, Dunántúlra Grác, Stájerország stb., a Bányakerületre Bulgária s a Tiszamellékire (Brassó révén) Románia és Moldva gondviselése várna. A javaslat célszerűsége annyira szembeszökő volt, hogy a közgyűlés a maga részéről vita nélkül hozzájárult, 300 K-t beillesztett a költségvetésbe s a missió ügyeinek ellenőrzésére a négy határszéli esperesből (Hollerung, Trsztyénszky, Ringbauer, Csulik) külön bizottságot alkotott. A „Hivatalos Közlemények" és „Evang Őrálló" segélyösszegét a folyó évre elfogadták, jövő évre a H. K. részére 600 K ajánlottak meg. Raab, Händel, Trsztyénszky, Stromp felszólalása után az Őrálló segélyezését is kimondták, fedezetül az irodalmi alapot jelölték meg s utalványozását a püspökre bízták.* Iskolai ügyek. Az iskolai ügyek közül a Selmecbányái lyceum s a modori ker. leányiskola ébresztett nagyobb figyelmet Selmecbányáról Király Ernő igazgató * Egy — nyilván félreértésen alapuló — felszólalásra, mely hibáztatta, hogy lapunk egy tárgyat megvitatott, mielőtt a kerület döntött volna róla (a fehérkomáromi határozat) minden neheztelés nélkül, tájékozásul ide iktatunk az egyházkerületi elnökségek azon értekezletének jegyzőkönyvéből néhány sort, mely a lap megindítását elhatározta : „Egyházunknak életérdeke egy hivatalos közlönynek megteremtése, mely míg egyrészt az egyházi közigazgatást jelentékenyen könnyiti, másrészt a négy egyházkerület között testvéries együttérzést; közcélok szolgálatára nevelő egyházias szellemet van hivatva teremteni. Ugyanezt a célt szolgálná még fokozottabb mértékben egy evangyéliomi szellemtől áthatott, irodalmi színvonalon álló hetilap, a mely nemcsak egyházi életünk eseményeiről, mozgalmairól, áramlatairól tájékoztatná olvasóit, hanem egyúttal hazai egyházi irodalmunk alapos ismertetője, a külföldi keresztyén-egyházak törekvéseinek és élethullámainak megbízható közlője, a gyűléseken és a közéletben felmerült eszmék bírálója, oktatásügyünk egyházias jellemének ellenőrzője lenne. A határozott egyházias, egyúttal a protestantismussal együttjáró szabad tudományos felfogást képviselné". Ebből világos, hogy az Őrálló csupán kötelességét teljesítette, a midőn a fehérkomáromi határozatot megbíráltuk. Az ellenvéleménynek is loyalisan helyet adtunk. Fölösleges hosszasan hangsúlyoznunk, hogy meggyőződésünktől — mások meggyőződésének feltétlen tisztelete mellett — semmi sem tántoríthat el bennünket. Egyházunk javáért álltunk az eke mellé, kötelességünk megragadni minden kezet, mely az egyháznak árthatna. Szerk.