Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-08-18 / 34. szám

337 EVANGELlliUS ŐRÁLLÓ 1905 id megidézte, mint vérfertőzésben bűnösöket számadásra a bosszúlihegő nagyszombati vicarius. Az idézettek mindenfelé fordultak oltalomért; a kor legelső jogászai, Sembery és Jeszenák, továbbá a tudós Bél Mátyás is szolgáltak tanácscsal. Végre az öreg Radvánszkynak újra meg kellett tennie a bécsi utat, újra a trón zsámolyára borulnia, hogy a felség tiltsa meg az üldözést. III. Károly teljesítette kérését s újabb leiratával biztosította a házasok nyugalmát. Erdélyben az egyre követelőbb katholikus párt 1731-ben annak kimondását sürgeti, hogy azok az akatholikusok, a kik a vérrokonság negyedik fokán belül lépnek házasságra, a hűtlenségre szabott büntetéssel, összes javaik vesztésével bűnhődjenek, ha csak újabb kir. adományul nem kapták. A katholikusok számára azonban fenn akarják tartani e jogot pápai engedély mellett s a javak birtoklásával. Világos ebből, hogy a két fél erős harcában a hatalmasabb a vérrokonság házasságjogi megítélését is a térítés eszközévé tette. A katholikus püspökök azt a jogot, a mit a Károly-féle rendelet reájuk ruház, úgy értékesítették, hogy voltaképen csak az áttérők látták hasznát. Vagy óriási anyagi áldozat, vagy hitcsere volt az engedély ára. Erdélyben a katholikus egyházba tért ember akár házassága érvénytelenítését, akár akadályok alól való fölmentését kérte, nem zörgetett hiába. Még a református konzisztorium házassági bíráskodásából is hasznot tudott húzni a kath. papság. EGYHÁZI ÉLET. A pőstyéni evang. templom felszentelése. Fry Erzsébet a keresztyén szeretet tényeiben nyilatkozó élő hitnek, Londonban működő harcosa mondotta a 19-ik század elején e mély értelmű szavakat: „A lelkeken való könyöríilet, a könyörületnek a lelke." Ez volt az ő jelszava, melylyel ő az egész angol társadalmat a belső missió szent munkájára lelkesítette s e jelszót választotta öntudatlanul is azon férfiú, kit Ura iránti szeretete és a világ minden részéből Pőstyénben összejövő szegény betegek iránti könyörülete arra birt, hogy a testi kín alatt görnyedőknek megmutassa az evangéliomnak boldogító vigaszát, hogy vezesse őket Ahhoz, ki atyai szeretetében a földnek gyarló gyermekét gyakran megkisérti, de a ki a hitben, mely az Urnák hívó szavát: „Jöjjetek Én hozzám mindnyájan, kik megfáradtatok és megterheltettetek és Én megnyugosztlak titeket", megérti, megadja a Szentléleknek minden szenvedés kín és kísértés felett diadalmaskodó erejét. Nehéz munka volt az, a melyre a pőstyéni uradadalomnak lelkes szám tartója Koehler Edinhard vállalkozott. Hitrokonai számára templomot akar ő építeni, pedig az összes evangélikusoknak a száma Pőstyénben alig 14 s ezeknek is a java része csak máról holnapra tengeti életét. És mégis könyörületteljes műve tettre készti őt, ha nincsenek is anyagi eszközei, de van neki ennél drágább, ennél többet érő kincse, van hite, meggyőződése, az Úrnak mindenható erejében, az Úrnak segítő irgalmában, és e hit csodákat alkot ma is s e hitnek csodálatos hatalmáról ékesen beszél azon gyönyörű kis templom, melyet augusztus hó 6-án a dunáninneni kerületnek fáradhatlan püspöke D. Baltik Frigyes felavatott. Óh örömnek és hálának volt ez a napja, hisz a mire még tíz évvel ezelőtt nem is mert volna gondolni, ma valóvá vált. A föld minden részéről a pőstyéni hévforrásban vesztett egészségüket visszaszerezni akaró betegek ma a tiszta evangéliom forrásánál kereshetik aggodalmaik között az egyedül boldogító \ ígaszt, drága Urunk, mennyei Megváltónk vigaszát a ki az Ő örök igéje által ma is közöttünk jár, vigasztalva, boldogítva azokat, a kik keresik Őt. Pedig nem volt ez könnyű munka. Hogy is valósítsa meg a hithű férfiú nemes lelkének e hő vágyát ? Hogyan rendezzen ő Pőstyénben evangélikus istentiszteletet, mikor sem imaháza, sem semmiféle berendezése, sem semmiféle tőkéje nincs. E töprenkedés közepette jön 1895-ben a württembergi buzgó uralkodó háznak egyik hercegnője, hogy a pőstyéni gyógyfürdőben gyógyulást keressen: Paulina királyi hercegnő s ez alkalmi okul szolgál az első evangélikus istentisztelet megtartására. Az állami iskolának egyik terme imateremmé alakul, kezdetleges az oltár, kezdetleges a szószék, de annál nagyobb, annál szentebb a lelkesedés, melylyel a nagy számmal megjelent hívek evangéliomi egyszerűségben dicsérik az Urat. Az első lépésnek sikere buzdítólag hat, a nagymélt. m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium istentiszteleti célokra a szünidőben átengedi az iskolát, az egyházkerület megígéri támogatását, 1897 április 8-án D. Baltik Frigyes püspök elnöklete alatt formálisan is megalakul a pőstyéni leányegyház, mely nagy lelkesedéssel választja meg Koehler Edinhardot gondnokává s ugyanekkor bízza meg a püspök úr a pozsonymegyei esperességet a magyar és német istentiszteletek megtartásával, míg a tót istentiszteletek végzését a verbói egyház lelkésze, kinek leányegyházává lett Pőstyén: Gallás Pál vállalja el. De a leányegyház megalakítása csak egy lépés volt a cél felé, a cél még maga nincs elérve. Ne esetleges legyen ez istentisztelet, hanem állandó s erre önálló templomra van szükség. És a gondnok fáradhatlan buzgósága keresi és megtalálja az utakat, melyeken a templom építésére szükséges összeget összegyűjtheti. Pőstyénnek nemes lelkű grófja: Erdődy Ferenc egy gyönyörű telket ad az építendő templom és paplak számára, sőt adományát még tízezer téglával nagyobbítja ; a kerület, a gyámintézet, a németországi Gusztáv Adolf-egylet állandó segélyt biztosít, egyeseknek adománya, a rendezett parkünnepélyeknek tiszta jövedelme untalan növeli a templomépítésére szükséges tőkét, sőt a mi szeretett királyunk is az ő végtelen jóindulatából 1500 kilogramm ércet nagyon csekély ellenérték fejében ad az építendő templom harangjai számára. így alakul a pőstyéni evangélikus templom. Maga a felszentelés lélekemelő. Augusztus 6-án délelőtt 9 órakor az állami iskolánál gyűlt össze a szomszéd megyékből az ünnepélyre jött nagy számú ünneplő közönség. Gallás Pál az illetékes helyi lelkész megható szavakban búcsúzik az eddig imateremül szolgáló iskolateremtől, a lelkészek veszik a szent írást, a szentségtartókat, ima-és énekkönyveket és a püspök úrnak vezetése alatt, az ősi lutheri diadalmi ének „Érős várunk a mi Istenünk" éneklése közben, mely éneket a fürdői zenekar gyönyörűen kiséri vonul a majdnem két ezret meghaladó sokaság az új templom felé. A templom kapuja előtt megáll a menet, a püspök úr elé lép a buzgó gondnok s a meghatottságtól reszkető hangon adja át püspök úrnak a templomkulcsát, kérve őt, hogy azt a templomot is, mely egyedül Istennek dicsőségét akarja hirdetni, vegye fel a kerületnek templomai közé. A püspök úr átadja a kulcsot Csulik Lajos, nyitrai esperesnek, ki miután azt az esperesség nevében átvette a zsoltár író eme szavaival: „Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy azokon bemenvén, dicsérjem az Urat," felnyitja a templomnak kapuját s az alkalmi énekkarnak gyönyörű éneke mellett, melyet a gondnok úrnak leánya, ki máskor is az istentiszteletek alkalmával az éneket vezeti: Koehler Hildegard úrhölgy művésziesen kisér, vonul be az ünneplő közönség a templomba. Ekkor