Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-08-18 / 34. szám

336 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1 9 05 oszlott a polgárság: kiváltságos katholikusokra s adóval terhelt protestánsokra. A Habsburg-uralom megszilárdulásával a városokban mindenütt felülkerekedett a katholikus elem. Eleinte csak annyi foglalt helyet a tanácsban, a mennyit a lélekszám aránya megengedett; utóbb a tanács s a tisztviselők fele, majd nagyobbrésze, végre kizárólag katholikusok­ból (állt. Kassán 1712-től fogva egy századon át tiszta katholikus volt a községi elöljáróság; noha kezdetben nem találtak köztök elegendő alkalmas embert, protes­tánst még sem fogadtak be semmi szinalatt. Kolozsvárt nem engedték meg unitárius bíró választását és feltételül kötötték ki, hogy felváltva katholikus és református legyen a bíró. Mária Térézia Nagy-Szebent is kényszerí­tette, hogy katholikus tanácsost válasszon. Mivel más arra­való ember egyáltalán nem akadt, a loyalis szászok, hogy a királynőnek kedvét ne szegjék, egy csődbe jutott keres­kedőt ültettek a tanácsosi székbe. A Károly-féle rende­letnek az esküről szóló pontját a városokban sem lehetett betű szerint végrehajtani. Pozsony, Sopron, Modor és Bazin tisztviselői III. Károly alatt és az után Mária Teréziától fölmentést kaptak a decretalis eskü alól. A többi városokban azonban kérlelhetetlenül végrehajtották. Hatása ugyanaz lett, mint a megyénél: a közigazgatás színvonalának sülyedése. Mivel az eskü hangsúlyozása következtében a katholikus vallás volt a tisztviselői állás elnyerésének sarkalatos feltétele, a hivatalokat ellepték a katholikus, de rá nem termett szerencsevadászok, a kik elsősorban a maguk érdekét szolgálták s a közügygyei mostohán bántak. A katholikusok a legnagyobb erő­feszítés mellett sem tudták az üresen maradt helyeket érdemes emberekkel betölteni. 1777-ben a városi tiszt­viselőknek 85%" a katholikus, noha általánosan elismer­ték, hogy a protestánsok értelmiség dolgában előljárnak. Ez arány annál feltűnőbb, mert a városok lakosságából csak 65% e sik a róm- kath. egyházra (Nagy-Szombatban 100%, Budán és Pesten 93%, Debrecenben 2-4%). Mivel a tisztviselői állások betöltésénél nem a képzettség, hanem a vallás volt a döntő szempont, a közigazgatásban óriási visszaélések harapództak el; önkénykedés, sikkasz­tás, zsarolás járta. A hivatalok egyes családokban meg­öröködtek s vétkes üzelmeik elnézése fejében vakon támogatták a kormány kényuralmi törekvéseit. A kan­cellária jelentése szerint Pest állami adója 13,000 forint volt, de a polgároktól 50,000 forintot hajtottak be, Budán meg 22,000 forint adóösszeg helyett 60,000 forintot s emellett, rengeteg adóssággal terhelték meg mind a két várost. Legnehezebben boldogultak Debre­cennel, a melynek polgárai szívós ellentállást fejtettek ki. A katholicizmus előre nyomulása itt nagyon csekély, noha az országgyűlés a nagyváradi kerületi táblát is áthelyezi Debrecenbe, hogy a katholikus egyháznak útat törjön. Az elnyomás a családi életbe is behatol és pedig teljes kíméletlenséggel. Ez a nyomás a parasztot, polgárt és nemest egyformán éri. A Károly-féle rendelet a pro­testánsok házassági ügyeiben a kath. püspöki szentszé­keket rendeli bíróságul. Protestáns elvek szerint kell ugyan a felmerült ügyekben ítélniök, de azért a zakla­tásra a rosszakaratnak elég tér és alkalom nyílik. A r. katholikus papság határozottan követelte, hogy a protes­tánsok házassági joga egészen a r. kath. joghoz iga­zodjék. A rokonság ugyanazon fokig legyen házassági akadály, mint a kath. egyházban, vagyis a negyedik fokig. Felmentést a püspök ad azoknak, a kik az egye­dül üdvözítő hitre térnek, mert igazságos dolog, hogy a ki az anyaszentegyház tanait megveti, jótéteményében se részesüljön. A magyar protestáns egyháznak a rokon­ság, mint házassági akadály felfogásában sem elvi állás­pontja, sem joggyakorlata nem volt egységes. Erdélyben a negyedik izig terjesztették ki, de Bod Péter a harmad­és negyedfokú rokonságot könnyen kisáfárolható aka­dálynak mondja. Magyarországon általában a harmad­izig tiltották a házasságot, bár egyes vidékeken utóbb a negyedik fokot is elismerték akadályul. Kerman Dániel egy leveléből tudjuk, hogy a protestáns superintenden­sek többször adtak az akadályok alól felmentést folya­modó hitsorsosaiknak. A XVII. század második felében azonban az általános elnyomás egyik folyományaképen a katholikus szentszékek hatósága alá került a protes­táns házasságügy. Ez a hatalom az eretnektérítés egyik legeredményesebb eszköze lett, mert a fölmentés feltéte­léül az áttérést kívánták. A rózsahegyi zsinat megpróbálta az evang. püspökök joghatóságának fölélesztését, de a szatmári béke után az önálló protestáns jogélet fejlő­désének reménye egyre jobban oszladozott. Radvánszky János, a felvidéki lutheránusok egyik vezérembere, hogy fia György negyedizi rokonával Petrőczy Erzsébettel egybekelhessen, a nagy-szombati vicariust s a pápát is megkeresi dispenzációért. Mivel a menyasszony anyja, a gőgös Révay Erzsébet megalázás és feltétel nélküli felmentés fejében igérte oda leányát, a folyamodás mint­egy 62 aranyába, temérdek fáradságába került, s annyi ideig tartott, hogy mire a nyitrai püspöknél célt ért, az eljegyzést a menyasszony anyja fölbontotta. Egy Dessewlfy és Zay András a pápától költség nélkül — bár látható pártfogók segítségével — tudott fölmentést szerezni. Midőn azonban Radvánszky fiát másodszor is negyedizi rokonával, Révay Zsuzsánnával jegyezte el s megint fölmentést kért, Spáczay nagyszombati érseki vicarius ridegen és durván utasította vissza. „A gyöngy nem való disznóknak, bitangokat nem táplál az anyaszent­egyház tejével." Az öreg Radvánszkyt bántotta ugyan e kíméletlen válasz, de azért nem kedvetlenedett el; kemény ember volt, a ki az első göröngyön fel nein akadt. Kedves emberét, a híres jogász Semberyt elküldte folyamodványával Christianus Augusztus szász herceghez, a ki akkor az esztergomi érsekséget bírta. Midőn innen is igéret és remény nélkül bocsátották el, a királyhoz folyamodott, hogy mint a protestánsok legfőbb püspöke, adja meg a jegyeseknek a fölmentést, a mint sziléziai tartományában érvényesíti ezt a jogát. A veszprémi püs­pök úgy vélekedett, hogy a király az 1647. évi XV. t.-c. alapján ezt teljes joggal megteheti. A kancellária a kérvény jogalapját elfogadta, csupán arról kért bizonyít­ványt, hogy a jegyesek rokonsága az ágostai hitvallás szerint nem házassági akadály. Radvánszky a selmeci, a besztercebányai evang. prédikátorok s Kerman Dániel supetintendens bizonyságlevelével igazolta, hogy a terve­zett házasság sem az ágostai hitvallásba, sem a német lutheránus államokban érvényben levő Carpzow-féle egy­házjogba nem ütközik. Ez alapon a király kiadta az engedélylevelet (indultum), mely tartalma szerint teljesen kielégítette Radvánszkyékat; felségjogára hivatkozva a házasságot megengedi, a házasok ellen a hazai törvények szerint indítható pört világi és egyházi hatóságoknak egyiránt megtiltja. A jegyesek ez indultumra 1624-ben, bár egész csendben, egybekeltek. A királyi okiratnak azonban egy hibája, hiányzott belőle annak az elvnek kimondása, hogy a protestáns embernek nem kell katho­likus püspökhöz folyamodnia fölmentésért. III. Károly tudott méltányos és igazságos lenni, de az igazságot és méltányosságot kormányzati elvképen kimondani nem merte. Sőt a midőn az ügy országos rendezésére került a sor, előbbi álláspontját megtagadva, majdnem egészen elfogadta a katholikus egyházi felfogást. Radvánszkyékat

Next

/
Thumbnails
Contents