Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-01-13 / 3. szám

1904 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 35 mindazokon, a kik az ő képzelete szerint anyagi érdekeit megsértik. Most a Luther-társaságon és annak elnökén a sor. Remélem azonban, lázas betegsége nem fog- oly magas fokra emelkedni, hogy engem kedves öcscsével összecseréljen. Mert ezen nem várt esetben kénytelen lennék egy kis kijózanító orvosságról gondoskodni. Ennyit a cikk személyeskedő részére. A mi pedig a dolog- lényegét illeti, ismétlem, hogy a Luther-társaság

1 nem ad ki hivatalos lapot, sem a maga, sem a kerületek költség-én, hanem kiadja a négy evangélikus egyházkerület, a mint azt a címlap is hirdeti. A kit nagyon érdekel az íigy valódi állása, az legyen szíves megolvasni az egyes kerületeknek erre vonatkozó jegyzőkönyveit. Ezzel kapcsolatban nézze át az 1903. és 1904 évi egyetemes közgyűléseknek jegyzőkönyveit is, melyekből meg fog győződni, hogy az egyházegyetem felhívta az egyházkerületi elnökségeket, hogy a terv megvalósítása érdekében közvetlenül lépjenek érintkezésbe a Luther-Társaság elnökségével! Ez meg is történt. Mivel pedig a Luther-Társaság már a fentebb említett komáromi közgyűlésen is kimondta, hogy a megvalósítás a kerületek dolga, igen természetes, hogy a négy egyházkerület elnöksége teljes joggal, sőt kötelességszerűleg intézkedett, midőn Kovács Sándor pozsonyi theol. akad. tanár urat kérte fel a szerkesztésre. Nincs ebben semmiféle „titkos befolyás", sem „elnöki önkény", sem „visszaélés", a mely miatt „tiltakozásra" kellett volna felhívni „az önérzetes de tájékozatlan evangélikusokat! Veres József esperes urat valószínűleg az háborította fel, hogy a kerületek elnökségei nem őt bízták meg a hivatalos rész szerkesztésével, a mire ő elkésetten ajánlkozott is. De semmiesetre sem volt oka oly igaztalan, gyanúsító és rágalmazó cikket írni és a Luther-társaság elleni gyűlöletét ismételten mutogatni. Cikkének elején ő maga bevallja, hogy nem tudta a tényállást. „Ajanlatom tehát — úgymond — melylyel önzetlenül akartam az egyházi közigazgatásnak szolgálatot tenni, tárgytalanná lett

1

1. De ha ez a bevallás őszinte, akkor mi oka és célja lehetett az egész kirohanásnak? íme, egy szomorú példája annak, mily készek vagyunk a támadásra és restek a hasznos és csendes alkotásra ! Zsilinszky Mihály, a Luther-társaság elnöke. rr Ősök mondásaiból. (Comenius Arnos János.) . . . Mint tolongnak az emberek szerencse vára felé, összes igyekezetöket, reménységöket és boldogságokat földi gyönyörökbe, érzéki javakba helyezve. Te, édes fiam, e dolgok után ne vágyakozzál, mert azok a te lelkedet bizony ki nem elégíthetik, meg sem nyugtathatják. Mi szükséged is volna reájok? Kevés az, a mi az élet fentartasara szükséges és azok, a kik az én szolgálatomba állanak, megkapják azt elegendőképen. Keressed inkább Istennek országát és annak igazságát s a többi bizonynyal megadatik néked. És tied lesz ég és föld: de e vagyon nem okoz neked sem gondot, sem gyötrődést, mert az örömök, melyek e vagyonnal járnak, tiszták és ártatlanok, hiszen lelkiek. Ez a világ társaság nélkül meg nem lehet. Én pedig azt mondom neked: keresd a magányt. Társaságok és összejövetelek, úgy, a mint azok manapság szokásosak, csak a léhaságnak melegágyai ; elrabolják drága idődet s a legkülönfélébb bűnökre csábítanak. íme, itt vagyok én s körötted az én angyalaim: elégedjél meg e társasággal. Jó barátokat óhajtasz: úgy keres olyanokat, a kik veled egyazon lélekkel vannak eltelve, hogy társalgástok csakugyan lelketek épülésére váljék. E világ fiai mennyországokat a szórakozásokban, vigalmakban és testi élvezetekben keresik: ám te tudj nélkülözni és gyászolni, ha üdvösséged úgy kivánja. És ha akad ok és mód, hogy testi örömökben is gyönyörködhessél: örömed ekkor is velem oszd meg, általam szenteld meg. E világ fiai becsület, hírnév és dicsőség után törekesznek: de te ne törődjél vele, sokat avagy keveset tartanak-e rólad az emberek, csak ha én megelégszem te veled. E világ ítélete rendszerint ingatag, változékony és fonák, szereti a mi gyűlöletes és gyűlöli, a mit szeretni kellene. Mindenkinek senki sem tetszhetik: azért ne építs senki tetszésére, hanem elégedjél meg, ha nekem magamnak kedves vagy. És ha velem jó egyetértésben élsz, az emberek nyelve épp oly keveset árthat, mint a mily keveset használhat neked. Hírnévre ne törekedjél, alázatosság legyen a te felmagasztaltatásod. A mikor senki se tud rólad, akkor vagy te legbiztosabban az én ölemben. Mert az én angyalaim megismernek és bizonyságot tesznek rólad a mennyben és híredet -— ha kell — elterjesztik ők a földön is. Majd ha eljő az idő, mindazok, a kik enyéim, bemennek az én kibeszélhetetlen dicsőségembe: a melylyel szemben e világ minden dicsősége csak füst és árnyék. Épp ez okért, ha van valamelyes földi birtokod, vagyon, szépség, értelem, hírnév s egyéb efféle hiábavalóság, fel ne fuvalkodjál; ha meg mindezek nélkül szűkölködöl, ne búslakodjál. Leld fel egyetlen örömedet és boldogságodat én bennem, válj meg mindentől, mondj le még magadról is: s a jónak és boldogságnak teljességét, a melyet egyedül bennem keressz, bizton meg is találod. („Világ útvesztője és szív paradicsoma" II. részéből.) —p.