Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)
1905-08-04 / 32. szám
316 EVANGEL lliUS ŐRÁLLÓ 1905 elegyíti a világ érdekeivel. Ha hiterejének szabad kifejlesztésében, a mentő szeretet munkájában gátolná a politika, vagy történelmileg szerzett jogait s alkotmányát, mely mindig a haza alkotmányának keretében mozog, de azt sem nem érinti, sem hatalmi körébe venni nem akarja, megtámadja az erőszak, akkor lényegszerű s formai igazságára támaszkodva, létének föltételeit megvédi, nem anyagi, hanem szellemi fegyverrel. Kik az egyház szabadságáért folytatott küzdelmet ismerni akarják, üssék fel hazai egyházunk történelmének lapjait s megtalálják a példákat, ha okulni akarnak, okulhatnak. Egyházunk pártpolitikát, hála a vezetők bölcsességének, nem folytatott soha. Egyes hivei, papjai meggyőződésük szerint foglaltak e vagy ama párton állást, de az egyházat nem vitték bele a küzdelembe. Most is, tudtommal a fehér-komáromi ev. egyházmegyét illeti meg a kizárólagos dicsőség, az ő pártfoglalásával. Erős hazaszeretet! Kitört és eget kér! Kezemben az „Egyházi Alkotmány", az egyházkerületi szabályrendeletek, de nem találok bennök egy pontot sem, melyre az egyházmegye fentidézett határozata alapítható volna. A fehérkomáromi egyházmegye szabályzatát nem ismerem, arról nem szólhatok; de oly közgyűlési határozat, melyre nincs világos § a törvényekben hogy lesz végrehajtható ? Vagy azt hiszik, hogy a hazafias felbuzdulás egyéni érzete, a közgyűlés esetleges többségének határozata törvényes alap nélkül, elegendő indító ok arra, hogy az egyházközségeket, az állami adófizetés körül bírt önrendelkezési jogától megfoszszák. S még rájok is riasztanak! Ez a sic volo, sic jubeo elve! Ebből a legabsolutisztikusabb eljárásból nem kérünk. Én tehát a fehérkomáromi határozatot sem keresztyénileg és így elvileg megengedhetőnek, sem evangyéliomi egyházunk szellemével s jellemével megegyezőnek, sem jogilag megállhatónak nem tartom. Érdemileg, hazafiúi szempontból nem tárgyalom, mert nevetséges volna, hogy én, ki az egyház politizálása ellen írok, magam is politizálnék. Procul abeste profani. Egy dologra azonban kíváncsi volnék. Az államnak országgyűlésileg megszavazott költségvetése nincs. Ez igaz, sajnos! de ez nemcsak a bevételekről áll, melyek részben az adóból kerülnek ki, hanem a kiadásokról is, melyekhez tartoznak az államsegély, a — kongrua. Ha hazafias kötelességül teszi az egyházmegyei határozat az állami adó nem fizetését, tehát a bevételre nem tartja jogosultnak az államkormányt, remélem lesz annyi hazafias következetesség a fehérkomáromi egyházmegye adót nem fizető gyülekezeteiben, hogy ez idő szerint az államsegélyről, — a lelkészekben, hogy a kongruáról lemondanak s illetékeiket a takarékpénztárba helyeztetni kérik. A dunáninneni kerület csak a fehérkomáromi egyházmegye határozatát hajtaná végre, ha legalább reá nézve így vonná le a következményt. Az egyházban ne politizáljunk. Dixi. OKTATÁSÜGY. A bonyhádi gymnasium ügye. A tolna-baranya-somogyi egyházmegye az elnökség székhelyén Pakson tartotta június hó 22—23-ikán közgyűlését. Legnevezetesebb tárgya a bonyhádi algymnasiumnak főgymnasiummá való kibővítése volt. Az egyházmegye, illetve az egyházközségek teljesen felmentetnének a hozzájárulás alól, mivelhogy Bonyhád és közvetlen vidéke az államsegélyen és az egyházmegyei lekötött tőke-vagyon jövedelmén felül hiányzó szükségletet, megfelelő tőkealáírással, már is fedezte és a befizetést nyomban teljesiti, mihelyt az ötödik osztály megnyílik, mi is az 1906/7- iskolai évben, mint az algyrnnasium fennállásának 100 éves jubileumán történnék. Tanerőkíil legnagyobb részt, mivel olcsóbb, helyettes tanárokat alkalmaznának. Igen méltánylandó és dicsérendő, de nagyon érthető is a bonyhádi tantestület e jóhiszemű lelkesültségből származó buzgalma, mindenekben a folytonos fejlődést követelő és a stagnálást teljesen kizáró elmélete, melyet im az algymnasiumokra is alkalmaz, nem bánom, ha a folyton áhított államsegélylyel is De egyházi, tisztán vallás-erkölcsi szempontból, tekintetbe véve egyházunk jelenlegi helyzetét, nélkülözhetetlen egyéb kötelezettségeit, kérdem, oly kényszerű szükségesség-e az államsegélyes gymnasiumoknak, autonom egyházunk e cifra nyomorúságainak e folytonos mesterséges növelése ? Mikor egy egész kerületnek is nehezére esik csak egy teljes gymnasiumnak a föntartása, mit csakis a folyton hanyatló ós már hangosan és nagyon is érthetően zúgolódó egyházközségek megterhelésével teljesíthet. Hát egy esperesség magában kösse ily luxus intézményhez egész erejét: egyéb életbevágó érdekeinek, mondhatnók létének egyenes kockára tételével ?! És ugyan miért ? Hiszen nincsen tanárképzőnk, a régi gárdát lassanként atheismussal saturált új erők helyettesítik. Ezek neveljenek nékünk egyházfelügyelői kart, vagy tanító és lelkészjelölteket ? ! Erre ugyan untig elég egy kerületi főgymnasium. Hisz a képezdéket is egészen az állam felügyelete alá akarják helyezni! Avagy talán a más felekezetűek, főleg a zsidók miatt, hogy már gyermekkoruktól fogva magukat, beleélhessék a keresztyén társadalom szellemébe ? Nekik magoknak kellene ily intézeteket állitaniok; hanem ők jobban számítanak, mint mi s nem merítik ki erejöket oly intézmények létesítésében, a melyek nem az ő feladatukat képezik ! Avagy tán a pápások miatt, kiket territoriális közelség, vagy saját papjaik által vezetett ingyenes gymnasiumokból történt kimustrálásuk kényszerített hozzánk'? Ev. prot. közegyházunk alapjai, a gyülekezetek, persze oly bőséggel dúslakodnak az anyagi fölöslegekben, hogy szinte epedve áhítoznak a már úgyis soknál több főgymnasium után, a melyek csak arra lesznek alkalmasak, hogy a prolétariátust még nagyobbra neveljék ! De tán az autonomia szempontjából nélkülözhetetlenek ez iskolák? Hisz ép e ponton lett legelsőbben is kikezdve autonómiánk, de nem mintha végváraink lettek volna, hanem mert az állam just formálhatott hozzájok ! És mondja csak valaki, ugyan mi még a miénk, miben rendelkezünk mi még gymnasiumainkkal ? Állami tanterv, államilag engedélyezett tankönyvek, miniszteri rendeletek, utasítások, sőt még fegyelem is; íme ez a mi önállóságunk igazi képe! Mért képez hát nélkülözhetetlen kényszerű szükségességet — mert jelenlegi egyházi állapotaink szerint csak ilyenekről lehet szó, — specialiter a bonyhádi esperességi főgymnasium? Tán mert Horvát-Szlavonország közelében van? De hát ekkor az állam érdeke, nem a mienk. Meg aztán közel, nagyon közel van ám Szekszárd állami főgymnasiuma is, a mely miatt Bonyhád algymnasiuma már is a tanulók száma tekintetéből hanyatlott. E veszteséget pótolni volna tán a főgymnasium hivatva? Vagy tán az építendő Duna-híd Bácskából hozná majd a növendékeket? De hisz ott van Csaba, Szarvas és az új vonat is megint csak a közelebbi Szegszárdon visz keresztül. Vagy tán mert olcsó konviktusa van ; de hisz ennek az árát is ép a mostani közgyűlésen
