Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-07-28 / 31. szám

312 EVANGELlli US ŐRÁLLÓ 1905 kezelt alapok 309,820 koronányi tekintélyes összeget képviselnek, mihez járulnak egyéb külön, mint pl. a dr. Schréter, az Osterlanun, a Hermann Gusztáv-féle árvaházi és kórházi alapok, utóbbi kettő együtt közel félmilliónyi összegben. A nőegylet vagyona a 13,000 koronát meghaladja. Az egész vagyon 860,445 koronát tesz ki. Kereszteltetett összesen 40 gyermek. Hirdettetett 17, eskettetett 16 pár. Meghalt 34 egyén. Konfirmálta­tott 20. Úrvacsorával élt 704 egyén. Áttérés — hozzánk 2, kitérés 1. Magyar istentisztelet minden hóban két­háromszor tartatott. A kimerítő s átnézetes jelentés a tar­talmát képező egyházi építő munkával együtt ékesen szóló dicsérete a gyülekezet lelkipásztorának s elöljáróságá­nak. Egészben pedig élő igazolása annak, hogy a sokat hangoztatott belmissió egyetlen nyitja és biztosítéka — a jó lelkipásztor. A lévai ág. h. ev. ker. egyházközség évkönyve (XI. évfolyam) áttekinthető, világos rendszerben tárja fel előttünk a munkát, melyet ez egyház az 1904. évben, élén buzgó lelkészével, Bándy Endrével s felügyelőjével, Leidenfrost Tivadarral kifejtett. Egyúttal iskolai értesítő is, a mely felöleli a befejezett 1903/1904. s a megkezdett 1904/1905. tanév összes adatait, különös gonddal feltün­tetve a vallásoktatás ügyét úgy az egyház elemi isko­lájában, mint egyéb iskolákban. A két értesítő egybe­szerkesztését, úgy látszik, a helyi viszonyok, lévén Léva mintegy missiói központ, igazolják. Báré módszernekünk, azon benső és elválaszthatlan egységnél fogva, a melyben egyháznak és iskolának állaniok kell, igen sympathikus. Az egyházközség terjedelméről és népességéről össze­állított rovat is (megtudjuk belőle, hogy Lévához közel 50 község, major, vagy puszta tartozik, melyeken szét­szórtan élnek ev. hitfeleink), aprólékos adataival apró­lékoskodó, a mennyiben nemcsak az illető helyek távol­ságát Lévától, hanem kiterjedésöket is feltünteti katastrális holdakban ; lakosaik számának felekezeti arányok szerinti összeállítása azonban felette érdekes és utánzásra érde­mes : ha minden egyházközség értesítője mindig ezt megtenné, kitűnő statisztikai adattárunkat képezné ez összmunka — a jövő történetírás, de a jelen missiói feladatok szempontjából is. E közel 50 községben 76,663 katasztr. hold területen 11,451 ev. ref. és mint — 22,580 r. k., 21 g. kath. s 1845 zsidó mellett 373 evang. lélek él \ 4 része a szó szoros értelmében szórványban, itt-ott 1—2. Gondozásuk érdekében a lelkész 15 utat tett. Súlyos, de époly nemes lelkipásztori feladat, nemcsak számon, de meg is tartani őket. Az év történetéből azt látjuk, hogy legtöbb gondját az egyháznak a lefolyt évben iskolájának építésügye adta : óhajtjuk, hogy buz­galma ne csökkenjen s ez ügyet sikerrel lebonyolítja. Az adományok összege 197 K, — a gyűjtéseké 84 K. Kereszteltetett 15 gyermek, meghalt 13 egyén. Hirdet­tetett 6 pár (3 tiszta, 3 vegyes). Eskettetett 3 pár. Kon­firmáció ez évben nem volt; úrvacsorát vett 234 egyén. Kitért 2 egyén. Az egyházpolitikai törvények hatásának külön pontot szentel az értesítő, feltüntetve, hogy a gyermekek vallására való megegyezés egyházunk szem­pontjából ez évben nem volt előnyös. E helyütt is — mint rendesen — neveket is említ, ügy gondoljuk, ez, több szempontból, inkább ártalmas, mintsem hasznos. Nomina sunt odiosa... Az egyházközség alaptőkéi az 1904. év végén 484 K szaporulattal 8223 koronát tettek ki. Az évi számadás 3989 K előirányzattal szemben 4333 K tényleges eredménynyel végződött bevétel s kiadás dolgában. Az összvagyonmérleg 51,035 K tiszta, cselekvő vagyont mutat fel. Az évkönyv egészben egy törekvő, éber figyelemmel gondozott egyház képét tárja fel: kívánjuk, a munkát kövesse áldás is 1 A dunántúli ág. h. ev. egyházkerületi ének- s zenepártoló egyesület f. é. július 12-én, az egyház­kerületi közgyűléssel kapcsolatosan tartotta meg Kőszegen évi választmányi s egyúttal közgyűlését, melynek főtár­gya az egyes egyházaknak zenei fölszerelésekre nyújtott segélyek kiosztása volt. Ez az érdemes egyesület 10 éves fennállása óta egyházi énekügyünk s a vallásos müízlés fejlesztése és általában a vallásos érzület ápolása érdekében sok hasz­nos szolgálatot teljesített s egyszersmind a jótékony­ságban nyilatkozó felebaráti szeretet gyakorlására új forrást nyitott. Az egyesület működése eleitől fogva fő­képen oda irányult, hogy az egyes egyházaknak orgona-, vagy harmoniumvételnél s javításoknál jó tanácscsal szolgáljon, közbenjárásával kedvezményes árt biztosítson s a hol legszükségesebb, anyagi segélyt is nyújtson; az egyházmegyei tanító-egyesületek könyvtárát zeneművek­kel gyarapíts, tanítóképzőink ének- s zeneoktatását anyagi támogatásával előmozdítása igyekezzék. Az egyesület ez évi közgyűlésének határozata sze­rint következő segélyezés történik: a szentandrási egy­házközség kap orgonára 100 koronát, a veszprémi, bor­bolyai, barcsi, kemenes-szentmártoni és jákfa-terestyénfai egyházak harmoniumra 60—60 koronát, a soproni tanító­képző orgonaalapja gyarapítására 40 koronát, a felső­lövői 20 koronát; az esperességek kapnak 11 db Altdörfer­féle chorálkönyvet 73 K értékben s 400 db egyh. ének­dallamos könyvecskét 64 K értékben ; a tanító-egye­sületek Staab Lénárd „100 dallamos előjáték" c. müvét 14 példányban, 42 K értékben. Ezek a számok — úgy hiszszük, — minden szónál ékesebben beszélnek az egyesület üdvös működéséről. —f. A trencséni egyházmegye júl. 18-án Trencsénben gyűlt össze évi gyűlésre. Elnökölt gr. Zay Miklós fel ügyelő és Krizsan Zsigmond esperes. A megelőző nap az értekezleté és gyámintézeti közgyűlésé volt. A megyei gyámintézet adományát (52 K) Felső-Ozor kapta, a kerületre pedig az ínséges Puchót és a missiói Zsolnát terjesztette fel. Az adakozásokról tudósításunk nem szá­mol be. Az esperességi közgyűlést, a melyen Osztroluczky Géza főispán is részt vett, Zay Miklós gr. szép beszéd­del nyitotta meg. „A múltban — úgymond — sok tanul ság rejlik. A lefolyt év a békés fejlődés kora volt. A munkások közül többen meghaltak, többen megfáradva visszavonultak. Ha fogy a munkaerő, annál több feladat és munka vár a megmaradtakra, annál több buzgóságra van szükség, hogy elvégezhessük. Tanuljunk az ősölJ példájából, kövessük őket útjokon." Végül megemlékezett a porából megéledett zsolnai gyülekezetről, a melyet a dicső múlt iránti tiszteletből is föl kell karolnunk. Az esperes évi jelentése megrajzolta a lefolyt esztendő képét, elbúcsúztatta a megyei lelkészi kar Nestorátj Krizsan Jánost, a ki az articularis Szulyó lelkésze volt s 52 évig sáfárkodott a rá bízott tálentom okkal. Meleg szóval köszöntötte az új szolgákat: Vitéz Lajost (Podluj zsán), Palicz Jánost (Kochanóc) és Delinga Sámuelt (Zárjecs). A határozatok közül fölemlítjük, hogy a trenl cséni papság elhatározta a vándorértekezletek tartását, a legközelebbi Puchón lesz. Jegyzőül Palicz Jánosi választották, a kerületi gyűlésre Bodiczky Cyrillt, Kii Emilt, Sztanek Pált és dr. Stúr Károlyt küldték ki képji viselőül. Podluzsán iskolát épít, a kebelbeli papi özvegy s árvaintézet szépen virágzik; a közgyűlés elismerést szavazott Bodiczky Cyrill pénztárosnak. Osztroluczky főispán az intézet javára 500 K alapítványt tett, a miét­a gyűlés hálás köszönetét nyilvánította. (V. L.) I

Next

/
Thumbnails
Contents