Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)
1905-07-28 / 31. szám
310 EVANGEL lliUS ŐRÁLLÓ 1905 eddig e gyülekezet hűségéből a hazai közegyházra, ép oly kár háramlik reá az egyesítés keresztülerőszakolása esetén. A szekták apostolai már mohón lesik a végső szót. a mely az egyesítést keresztiilerőszakolja, hogy aztán az elkeseredett népre teljes erővel reávessék magukat. Semmikép sem látja indokoltnak a régi, életerős egyházközség helyett missionáriusi állásnak szervézését. Még egyszer óva int e lépés megtételétől. Zugó éljenzés fogadta a Szlabey igazi lelkipásztori szóval, az áldatlan jövőtől való aggodalom által teljesen indokolva elmondott felszólalását és ezzel előre is el volt döntve az ütközet sorsa. Teljesen biztossá tette azonban e győzelmet dr. Zelenka Lajos kerületi jegyző felszólalása, a ki az autonomia alapján kelt az egyesítést ellenző egyházközségek védelmére, lelkes hangulatot keltve a lex imperfectákra építő érveléssel szemben az Alkotmány 11-ik szakaszára való erőteljes hivatkozással, melynek értelmében minden hatalom az egyházközségből ered és hatalomszóval e kérdést elintézni nem szabad. Míg a Szlabey érvelése kapcsán támadt hangulat a lelkipásztori hűség, addig a Zelenka Lajos megdönthetetlen arguinentálása alapján támadt kerületi közvélemény az autonomia diadala szempontjából döntötte el a vitát, úgy, hogy e lényegi fejtegetések után a jelentkezett szónokok újat már alig mondhattak, bár mindannyian kellő figyelemben részesültek. Hajdú János az egyik érdekelt egyházmegyének, a sárosinak a főesperese, csatlakozik az előtte szólók aggodalmaihoz és kéri a kerületet, hogy e csendesen, de mégis erőteljesen fejlődő egyházak életére ne dobja a visszavonás üszkét. Homola István az egyesítés kényszerítő szükségét hangoztatja a kerületi közgyűlés következetessége szempontjából. Draskóczy Lajos nagyobbára a Szlabey és Zelenka érveléseinek alapján ennek ellene van. Benczúr Géza az autonomia lényege szempontjából és azon alapon, hogy az egyházi alkotmány praeclusiv terminust nem állapít meg az egyesítésre, ennek ellene van és semminemű határidőt nem kiván idevonatkozólag megállapíttatni. Turóczy Pál kissé élesen világítja meg a Hammersberg László állásfoglalását, úgy, hogy egy szemétyes kérdésben kénytelen felszólalni s az elnökségtől elégtételt kérni, a mit ez neki teljes készséggel meg is adott. Kubinyi Géza az egyházi alkotmány félreértését látja ama tiltó rendelkezés tervében, mely szerint egy politikai községben nem volna megengedhető több egyházközség fennállása. Törvénymagyarázatát példákkal illusztrálja s az autonom párthoz csatlakozik. Materny Lajos a legtárgyilagosabb és gyakorlati szempontból a legeredményesebb állásfoglalást a Benczúr Géza felszólalásában látja kidomborítva s azért hozzácsatlakozik. Bánó Géza megnyugtató szempontot lát abban, hogy az egyházmegyék teljesen egyházias, hazafias alapon, mélyen megfontolva adták elő az elhalasztásra irányuló óhajaikat. Hevessy Bertalan szerint hatalmi szóval célszerűségi kérdést megoldani nem lehet. Ellensége minden oktrovnak, de óhajtja, hogy személyi okok ne álljanak útjában mindnyájunk közös céljának, az egyesítésnek akkor, mikor majd ennek tárgyi akadályai megszűntek. Ezután Zelenka püspök állott fel, hogy figyelmeztesse a szónokokat arra, hogy imperativ el j ást soha senki se tapasztalhatott sem az elnökség, se i a kerület részéről. Hivatkozik a kerületnek kétrei" eli határozatára, a melyből kitűnik, hogy a hol a II. eg; izközség lelkészi vocatorának érvénye megszűnt, ott II. egyházközségben lelkészt választani nem szabad. ig most — ez a törekvés. Statisztikai adatokat son l; ellene van annak, hogy mód adassék a „heverő p t" (ez a kifejezés élénk mozgásba hozta a kerület 1< zi karát) intézményének fentartására. Ajánlja a régi ározat fentartását és Kisszebenben a II. egyház lelkészi állása megürülvén, kéri annak, mint most már missiói állásnak az egyházmegyei közgyűlés útján való betöltését. Dr. Schmidt Gyula ez ügyben meg akarja hallgattatni az érdekelt egyházközséget. Végül még az előadó, dr. Mikler Károly nyilatkozott. Előadja a kassai II. egyház kérvényét, hogy ha az egyesítés imperative nem mondatott ki, rendeztessék a hitoktatás joga és kötelessége a kassai I. és II. egyház lelkészei közt. (Visszaadták a két egyháznak, mint rájuk tartozó belügyet). Egyébként hozzájárul Benczúr Géza módosításához, a mit egyhangúlag elfogadtak. S ezzel ez az évek óta húzódó már-már ódiózussá lenni kezdő ügy befejezést nyert, még pedig nézetünk szerint úgy gyakorlatilag, mint az evang. egyház szervezetét jellemző szabadság — és szellemét jellemző szabadelvűség szempontjából a lehető legszerencsésebben. Ezután bejelentette az elnökség, hogy a VI. sz. kir. városi egyházmegye felosztása végrehajtatott, e régi, történelmi nevezetességű egyházmegye egyes községei a környező esperességek kebelébe átvétettek s ezekben az egyházi élet élénkítésének, erősítésének feladatát már átvették. Majd a kollégiumi igazgató-választmány jelentése következett s az ebben foglalt törekvések a theologiai otthon megépítése, a theologiai és tanítóképzőintézeti tanári állomás betöltése iránt abban a szellemben nyertek szentesítést, a mint azt az előző napon tartott előkészítő bizottság tervezte. A első nap délelőttjét egyébként a pénzügyi bizottság jelentése töltötte még ki, a melyből meggyőződést szerzett a kerület arról, hogy dacára az emelkedő államsegélynek, az évenként szaporodó szükségletek a leglelkiismeretesebb háztartás dacára is alig kielégíthetők. Egyébként a kerület vagyona az 1904-ik év végén 973,606 K 23 fill.-t tett ki és 14 év alatt, mióta a kerület élén a jelenlegi püspök áll, több, mint 63,000 K-val szaporodott. A folytatólagos közgyűlésen bejelentették, hogy a theologiai főiskolák egyetemes jelleggel való szervezését az egyházegyetem mult évi közgyűlése kimondotta; továbbá a kerület megújította a zsinattartás ügyében az egyetemes közgyűléshez a mult évben felterjesztett határozatát azon okból is, mert abban, hogy az egyetemes egyház idevonatkozólag a múlt évben bizottságot küldött ki, a kerület álláspontjának diadalát látták. Elfogadták az iskolai bizottságokról szóló szabályrendeletnek az ad hoc bizottság által készített módosítását. Hozzájárultak a tiszavidéki egyházmegye azon javaslatához, hogy a vallástanításról szóló szabályrendelet a népoktatási intézeteken kívül ölelje fel az idegen középiskolákba járó és csak csoportosan tanítható növendékek vallástanítására vonatkozó s hitoktatóiknak tanrendszerünkben való helyzetével is foglalkozó pontokat, — továbbá ahhoz, hogy az 1848. XX. t.-c.-re vonatkozólag bevárandó a közös protestáns bizottság munkálata. Tudomásul vették a „Hivatalos közlöny" és az „Őrálló" tekintetében tett elnöki intézkedéseket és hozzájárultak az évi subvenció megadásához, nemkülönben tudomásul vették az alapítványokról szóló egyetemes szabályrendelet közeledő életbeléptetéséről szóló elnöki intézkedéseket. Majd a közalapról, Baldácsy-alapról stb. szóló kimutatásokat hallgatták meg s aztán rátértek a tanügyi pontokra. Ezek közül különösen lekötötte a figyelmet dr. Szlávik theologiai dékán jelentése a növendékek számának örvendetes emelkedéséről, és arról hogy a belépő hallgatók több mint fele jeles érettségi bizonyítványnyal kerül az intézetbe, a szakvizsgázók közül pedig a túlnyomó
