Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-07-28 / 31. szám

1905 EYANGELKUS ŐRÁLLÓ 305 hogy az evangyeliomot minden alkalmatos és nem alkalmatos időben kell hirdetni nemcsak szóval, hanem tettel is. Hogy annak dacára mégis lesznek, kik elpártolnak az igazságtól, ezt magakadályozni f teljesen nincs hatalmunkban, mert nem mi, hanem az Úr irányítja a sziveket, mint a vizek folyását. De bíznunk kell és bíznunk lehet, hogy a ki megtartotta egyházunkat az elmúlt négyszázados küzdelmek hevében, megtartja azután is, csak szolgáljuk őt szívvel és lélekkel. Dr. Tirtsch Gergely. SZEMLE. Babonaság és keresztyén vallás címén a „Debr. Prot. Lap" a r. kath. felekezet egyik jellemzően érdekes lélekmentő eszközét, az ú. n. átkozás alatti kényszerimádkozás intézményét mutatja be, a melyet immáron Debrecenben is meghonosítottak. E módszer egy levelezőlapon írott imádság elküldése valamely nem r. katholikus egyén címére s annak 9 napon keresztül leendő elimádkozására és kilenc helyen való továbbadására vonatkozó kényszerítésben áll. Maga az imádságos levelező-lap így hangzik: „Debrecen (postabélyeg.) T. c. Annyok Károly hentesmester úrnak Helyben, Kút-utca szeglet. Ima. Oh! Uram Jézus Krisztusom, Te hozzád kiáltunk, óh! szent Isten irgalmazz nekünk és az egész emberiségnek, tisztíts meg minket minden vétkeinktől, óh ! örök Isten, kérünk Téged, hallgass meg minket és mindörökké dicsértessék az Úr Jézus Krisztus és a szent szülő Mária. Amen. Ezen imát mindennap egyszer el kell imádkozni és kilenc napon keresztül kilenc helyre elküldeni. Ha azt megteszi és elküldi, minden szerencse érheti. Ha pedig nem, minden szerencsétlenség. Amen." Hát e kegyes módszerhez nem kell bővebb kommentár. Urunk Üdvözítőnk ugyan arra int, hogy „mikor pedig imádkozol, menj be a te titkos kamarádba és ajtód bezárolva imádjad a te Urad Istenedet", vagyis Üdvözítőnk az imádkozást a szív legbensőbb, legindividuálisabb megnyilatkozásának tekintette az Atyával szemben: ám az „egyedül üdvözítő" anyaszentegyház az intésen — mint elavult dolgon — már rég túltette magát s jobb módszerrel igyekszik a lelkeket megmenteni. Csodálatos, hogy ez az üdvözítési düh mennyire dívik most! Derűre-borúra imádkoztatnak másokat és épen tán olyanok, a kiknek maguknak volna első sorban szükségük egy kis igazi, Krisztus szellemében való szívmegújító imádságra . . . Hanem hát ők csak. „a más szemében keresik a szálkát ..." Nos mi e módszerben épen nem leljük gyönyörűségünket ! KÜLFÖLDI KRÓNIKA. A prágai 31ária-congresszuson, a melyet Csehország r. katholikus társasága piinköstkor tartott meg s a melyen egyházi és világi előkelőségek, aristokrata nők, tanárok s más értelmi osztálybeliek közül mintegy 400-an gyűltek össze, hogy a Mária-kultusznak hódoljanak, gr. Sylva Taroucca „Mária és a művelt világ" címen tartott beszédet, a melyben Mária személyével, a Mária-hittel, a protestantisnmssal s a modern műveltségnek a hittel szemben elfoglalt elutasító álláspontjával foglalkozott, hogy végül mintegy apologiáját adja a r. kath. világ Mária-kultuszának. Kiindulva annak megemlítéséből, hogy Mária Jézussal jutott a világtörténelem középpontjába, ráutal azon ellentétre, a mely eleitől fogva fennállott azon két világnézet között, melyeknek egyike mindent az isteni kijelentésből, hit útján vezet le és ért meg, a másika pedig minden hitét, tudását az exact tudományokra építi. Pedig úgymond, a tudományok „a teremtés princípiumára, hol, miért, honnan, nem tud rájönni, mert azon dolgokat, a melyek ég és föld között vannak, semmiféle exact tudomány nem tudja megállapítani". Itt idézi a felolvasó Dubois Reymond híres „Ignorabimus"-át — a melyet még senki sem tudott megcáfolni s aztán áttér mint ilyen „ég és föld közé" eső dologra, a Mária-kultusz titkára, a melyet ugyancsak „a hit jól felfoghat, sőt kellőleg sejthet, de a puszta ész a tudomány segélyével nem érthet át". Összegyűjti a bibliának Máriára vonatkozó mitlioszi helyeit. Ilyenek: a midőn Isten a bűnbeesés után a kígyónak azt mondja, hogy „ellenkezést támaszt közted és az asszony között, a te utódaid és az ő utódai között, Te az ő sarka után fogsz leselkedni és ő a te fejedet fogja szétzúzni". Ez a kigyó ma is leselkedik az asszony után. A dekrisztianizáció, a mely pokoli gyűlöletet táplál az Isten egyháza ellen, melyet Mária fia alapított ... De Istennek jóslata teljesedésbe fog menni és az asszony el fogja taposni a kigyó fejét . . . Ilyen továbbá az Esaiás útján adott hires jóslat: „Egy szűz fog foganni és fiat szül, az ő neve pedig leszen Immanuel" — a melynek teljesen megfelel a Máriához 800 évvel később elhangzott angyali üdvözlet. S ilyen az a nevezetes szó onnan a keresztről, a haldokló Fiú ajakáról, a fájdalomtól megtört tanítványhoz és édes anyához: „Ecce Mater tua, Ecce filius tuus". Mely szavakkal Mária az egész emberiség anyjává avattatott. Mind ez isteni kijelentések a hitnek tárgyai: ámde milyen viszonyban áll ezen Máriával a modern világ? Nem érdeklődik iránta, avagy legfeljebb, mint a protestantismus is, csak az ember anyját tiszteli benne ; sőt bárha a protestantismus egy része tiszteli is az Isten anyját, de azért a Mária kultuszt elveti; pedig „mivel azon semmi csodálkozni való, hogy azok, a kik az anyát nem tisztelik, nemsokára megtagadják majd a tiszteletet a fiútól is . . Ám ha a modern világ nem is érdeklődik Mária iránt, azért ő mégis az idők folyamán ideállá nőtt, kinek költők és művészek hódoltak és hódolnak . . . A hívőnek pedig pártfogója, a szomorkodók vigasztalója, a betegek ápolój 3/Z Ínséget szenvedők mentőangyala ő — kihez örömben és bánatban, betegségben és fájdalomban segélyért folyamodik, „ez a mi Máriánk". Hát hiszen szép dolog az a megkülönböztetés a két ellentétes világnézet között, a között t. i., a mely mindent isteni kijelentéstől, hittel igyekezik megérteni s viszont, a mely mindennek az exact tudományok útján keresi a nyitját. Bizonyos clolog az is, hogy a vallás — épen benső lélektani természeténél fogva — mindig a hit útján fog haladni, hiszen ha az értelem útjára lépne, nyomban filozofiává válnék . . . Vagyis lényét, lényegét tagadná meg. Csak egy a bökkenő. Az t. i., hogy mit értünk hit alatt ? Bizonyos, az egyház által rendszerbe foglalt tantételek szolgai elfogadását-e, miként ezt a r. kath. egyház és theologia tanítja. Avagy a szív és lélek teljes maga odaadását üdvösségének forrása és fejedeleme a Jézus Krisztus iránt, miként ezt a reformáció egyháza vallja! A fides historieát-e, avagy a fides saluificát? Holott amaz nyilván nem idvezít, csak ez az utóbbi! Nos az az egész Mária-kultusz egy oly dogmán alapul, a mely merő egyházi találmány s a melynek az üdvösséghez és kijelentéshez semmi köze. Tartsuk azt szem előtt s az egész Sylva Taroucca-féle okoskodás alapjai-