Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-07-21 / 30. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 299 tudomásul, hogy az egyházközségi hátralékok elapadtak. A gyámolda új szabályzatát helyben hagyták. A kerület jóváhagyta, hogy a bonyhádi iskola alapításának százéves örömünnepének emlékére főgymnasiummá alakuljon s új épületet emeljen állami segítséggel. A pénzügyi bizottság a főgymnasiummá fejlesztés gazdasági feltételeit megvizsgálta. A gyűlés második napjára kisebb jelentőségű ügyek maradtak. Megválasztották az egyetemes gyűlési képviselőket (Horváth Sándor, Madár Mátyás, Horváth Samu, Czuppon Sándor, Löw Fülöp, Brunner János, Varga Gyula, Bognár Endre egyháziak, Ajkay Béla, Barcza Géza, Berzsenyi Jenő, Purgly Sándor, Mesterházy Gedeon, Szeniczey Géza, Hrabovszky István, Hering Zsigmond világiak megbízó levéllel); kiegészítették a különböző kerületi bizottságokat, helyben hagyták az esp. és ker. tanítóegyesületek alapszabályait, Wepperdnek anyaegyházzá alakulását s a kerület is csatlakozik a soproni tanítóképző intézet jubileumának megünneplésére indított mozgalomhoz. Az alapítványok kezeléséről közzétett szabályrendeletre dr. Berzsenyi Dezső indítványára elhatározta a kerület, hogy felkéri az országos kormányt, közölje e szabályrendeletet a hatóságokkal miheztartás végett. Karsay Imre előterjesztette a kerületi tanítók pápai gyűlésének a miniszterhez intézett emlékiratát. Az emlékirat azt kívánja, hogy a felekezeti tanítók az államiakkal egyenlő elbánásban részesüljenek úgy a javadalom, mint a nyugdíj megállapítása tekintetében; kívánja továbbá i a tanítói és kántori jövedelem elválasztását. Kund Samu azt kérdi, vájjon az emlékiratnak az Evangélikus Népiskolában közölt szövege hiteles-e ? (Közbeszólások több oldalról: hiteles !) „Ha hiteles, akkor az egyház nevében tiltakoznunk kell olyan felfogás hirdetése ellen, hogy a kántorkodás a tanítónak csak mellékfoglalkozása; a mit az emlékirat állít. Az egyház szemében mind a kétfajta munka egyenlően becses és főfoglalkozás. Szutter Dániel a tanítók részéről tiltakozott e föltevés ellen ; a kifogásolt tétel azt akarja jelenteni, hogy a kántorságért járó jövedelem csak mellékes javadalom. (Ajánljuk a stílus javítását!) A memorandumot különben fölterjesztik az egyetemes gyűlésre. Értesülésünk szerint a tanítók külön bizottságot is választottak, hogy az emlékiratot a miniszternek átadja. A bizottság vezetőjéül Szalay Ferenc veszprémi esperest, a pápai gyűlés díszelnökét kérik fel. A kemenesalji egyházmegye azt jelentette, hogy a pusztaszentlászlói, söjtöri, tófeji és bollahidai híveket r. kath. célokra jogtalanul megadóztatják. Mivel az adatokból a sérelmet megállapítani tisztán nem lehet — az \ esperességet tüzetesebb adatok beszerzésére utasítja a kerület. Bancsó ker. levéltárosnak elismerését nyilvánította a közgyűlés. Somogy Zágrábra panaszkodott, hogy a közalapra, sem egyéb célra nem fizet s azzal védekezik, hogy ez az egyház uniált egyház, a Gusztáv Adolf-egylet adományaiból él s lelkésze sem magyar, sem horvát honos, hanem német. Úgy látszik, hogy ellenőrzéstelen, szabad egyház szeretne maradni. Az egyházkerület a mult éven megbízta Payr Sándor theol. tanárt, hogy a kerület birtokában levő egyháztörténeti források kiadására nézve terjeszszen elő részletes javaslatot. A javaslatot Payr beadta s e szerint a kiadás 2400 koronába kerülne. A hangulat lelkesen megnyilatkozott a szép terv mellett s átutalták a pénzügyi bizottsághoz, hogy a vállalat anyagi részét előkészítse. Jelentését a jövő évi közgyűlésre elvárja. Végül elhatározták, hogy az 1906. évi közgyűlést az algymnasium ünnepével kapcsolatosan Bonyhádon tartják meg. Gyurátz püspök rövid fohászszal berekesztette a gyűlést. A gyűlés tagjai 13-án d. e. 10 órakor az elnökség lelkes éltetése közben oszlottak szét. Megemlítjük, hogy a gyűlés első napján 12-én népes közebéd volt, a melyen Ihász felügyelőnek a királyra mondott köszöntője után Poszvék Sándor klasszikus szép tószttal ünnepelte Gyurátz Ferencet, a püspöki szolgálat tízesztendős fordulóján. Gyurátz Kőszegre, Horváth Samu pedig a felavatott ifjú Timóthesukra mondott áldomást. A gyámintézet gyűlése. Júl. 13. reggel 8 órakor. A gyámintézet gyűlése gyülekezeti közénekkel s Löw Fülöp egyházi elnök imádságával kezdődött. Berzsenyi Jenő dr. világi elnök a következő megindító szép beszéddel nyitotta meg a gyűlést. Főt. Gyámintézeti Közgyűlés! Gyámintézetünk egyik főtényezője egyházunk terjesztésének és a hitbuzgóság emelésének. Az is marad még talán sokáig, mert az a hatalmas emeltyű, az állam, még mindig késik a több mint félszázad előtt hozott vallásügyi törvények végrehajtásával. Azért, hogy mi saját erőnkből tartjuk fenn egyházainkat, iskoláinkat terjesztjük a közművelődést, törekszünk ifjúságunknak magasabb ethikai irányt adni s tudományosan kiképezni, hogy hazánk szellemi színvonala ne maradjon semmi tekintetben a legfelvilágosodottabb népeké alatt, az állam alig kárpótol bennünket valamivel. A múltévben már reményleni lehetett a reformátusokkal közös bizottság dolgozatai alapján, hogy a minket jogosan megillető rész ki fog szolgáltatni. De csalódtunk. Közbejött a politikai chaos, melyből úgy látszik csak hosszú idő múlva fog leszűrődni az égető sebeinkre csöpögtetendő balzsam. Tűrnünk kell továbbra is, s türelmünkben a zsoltáríróval vigasztalódnunk: Jobb az Úrban bízni, hogy nem, mint a fejedelmekben. (Zsolt. CXV11I., 9.) Sajnos azonban az is, hogy az Úrban való bizalom híveinknél csökkenőben van. Előmozdította ezt a siilyedést az állam is az által, hogy a felekezetnélküliséget törvénybe iktatta, másrészről a socialismus, mely csak önerejében bízott s végre a hitközönyösség. Ez utóbbit tapasztaljuk egyházkerületi gyűléseinken is. Bitkul különösen világi uraink sora s nincs, ki az eltűnteket pótolja. Igaz, hogy csendes működésben minden feltűnés és szereplési vágy nélkül csak a saját vallásos lelkületnek önkénytelenül kisugárzó fénye által is lehet nagy eredményt elérni a hitbuzgóság terjesztésében, de ilyen ember kevés van. A kőszegi ág. h. ev. gyülekezet körében működött Beyer János gymnasiumi, később polgári iskolai tanító, tartozott azok közé. Gazdag lelkének szentélyébe vonta tanítványait, kik őt rajongással vették körül. Átölelte a tudomány minden ágát, lelket öntött minden tantárgyba, de átszellemült maga is, midőn a vallást tanította s magával ragadta hallgatóit oda, hol csak fény van, de árnyék nincsen. „Dils ka, dies illa Solvet saeclam in favilla" — voltak első szavai egyik tanév megnyitásánál s az elszavalt requiem borzalmain át vezetett bennünket a vallás derült lionába. A történelmet, a természettant is a vallással hozta kapcsolatba s még nem volt tanár, a ki Palaestina földrajzát úgy adta volna elő, mint ő. Valóban isteni erő kellett ahhoz, a mi oly gyenge, reszkető testet, az emberi kor oly magas határáig naponkénti 10 órai tanítás és a sírig tartó önképzés mellett fenn tudott tartani. Tudományánál szerénysége volt-e nagyobb, vagy megfordítva, nem tudnám eldönteni, de azt tudom, hogy vallásossága felülmúlhatatlan volt. 0 nemcsak tanította, de sajátjává tette minden tanítványának Péter