Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)
1905-07-21 / 30. szám
298 EVANGEL lliUS ŐRÁLLÓ 1905 díját az a gyülekezet tartozik fizetni, a melyik a tanítót legelőbb alkalmazza. A főiskolai bizottság különben szükségesnek véli a gymnasium és theologia gazdasági ügyeinek szétválasztását. A pénzügyi bizottság munkájáról szóló jelentéssel Hering Zsigmond számolt be mintegy három óráig tartó részletes előadásban. Bebizonyult, hogy teljesen ura a rengeteg anyagnak s adatait a megfelelő helyre állítva, világos, áttekinthető képet rajzol a hallgatóság elé. Hering a kerületnek egyik leghasznosabb embere, a kiben szakértelem és buzgóság egyesül. Méltó utódja Schreinernek, a kinek munkáját folytatja. Osztozik vele munkán és érdemen Jausz Vilmos főszámvevő, a ki viszont Poszvék Sándor örökébe ült. A kerületi közgyűlés az előadás végén hatalmas éljenzéssel fejezte ki köszönetét a két kiváló munkaerőnek. Hering mindenekelőtt azt jelentette be, hogy a kerület közértékpapirjai számára a kerület páncélszobájában fiókot bereit a pénzügyi bizottság, a magánértékpapirok (kötelezvények) stb. ellenben továbbra is a ker. pénztárban maradnak. Előterjesztette a Simunyák-alap számadását s ismertette a tanítóképző épületének átalakítását pénzügyi szempontból (lásd fent). A kerület tőkéje kerekszámmal 1,240 WO korona. A pénzügyi bizottság azt javasolja, hogy ennek felét vagy legalább félmillió koronát birtokvásárlásra fordítson a pénzügyi bizottság. A kerület nyomban megalkotta a birtokvásárló bizottságot is, (B. Solymosy Ödön, Barcza Géza, Takáts Ferenc, Töpler Kálmán, Vécsey Sándor, Bélák István), mely még az nap ülést tartott. Mivel azonban a kamatcsökkenést a kerület hirtelen pótolni nem tudná, birtokvétellel az államsegély fölemeléséig vár a kerület. Bélák szerint a birtokvétel tőkegyűjtésre jó, mert a vételárnak csak egy részét kellene lefizetni, a többit törlesztené a birtok jövedelme. Nagyobb vita támadt a gyülekezeti kölcsönök szabályrendeletének módosításánál. Az ajkai gyülekezet 5000 korona kölcsönért folyamodott az egyházkerületi pénztárhoz. A szabályzat szerint a gyülekezet kölcsönéért két jómódú egyháztagnak egyéni jótállást kell vállalnia; ily jótálló Ajkán nem akadt s hogy a gyülekezeten segítsen, egy ajkai ember maga hitelezett az egyházközségnek. Hering a régi szabályzat fentartását javasolta, mert csak ez szolgáltat kellő biztosítékot. Igaz, hogy minden gyülekezetnek van ingatlana, ámde végrehajtás esetén a kerületre erkölcsi lehetetlenség, hogy templomot, iskolái árverésre juttasson. Gyurátz püspök a lelkész és felügyelő aláírását elegendőnek tartja a kötelezvényen. Soha még gyülekezet csődbe nem került. Weöres Iván meg akarja könnyíteni a kölcsönvételt, mert hiszen a kerületnek érdekében van, hogy a gyülekezetek a kerület tőkéjét kölcsönvegyék ; az elhelyezés biztos s a kamatláb magasabb a betétek, értékpapírok kamatlábánál. Nem tud képzelni esetet, hogy egy gyülekezet a jobb módúak hozzájárulása nélkül elhatározhatná valamely kölcsön felvételét s a jegyzőkönyv különben is kötelez valamennyi egyháztagot. Horváth Samu Gyurátz mellé áll. Erkölcsi testületnél valamennyi tag kezes; a kölcsönvétel sok formasághoz van kötve. Á gyülekezet határozatát felülbírálja az egyházmegye s így veszedelemről szó sem lehet. Kiss Jenő szerint budapesti bankoknál könnyebb pénzhez jutni, mint a kerületnél. Végül felszólalt Poszvék Sánclor. A kérdés sokkal fontosabb, hogy alapos vizsgálat nélkül nyomban dönthetnénk róla. E feltétel törlése csak megnehezítené a kölcsönvételt a gyülekezeteknek. Nagyobbodnék a pénzügyi bizottság felelőssége; nehezebben szavazná meg a kölcsönt, mert vájjon ki állíthatja, hogy tüzetesen ismeri akármelyik gyülekezet vagyoni erejét, teherbírását s ki merné elvállalni a megszavazott kölcsönért a felelősséget? Utal egy pár év előtti perre, a hol a kerület követelése el nem veszett, csak egy ideig kétségessé vált. Mennyi vád hangzott fel akkor — a veszedelemnek puszta hírére. Javasolja, hogy a kérdést utasítsák vissza a pénzügyi bizottsághoz új javaslat végett. Bognár Endre Hering véleményén van. Nem kell módot adni a gyülekezeteknek a könnyelmű adósságcsináláshoz, mert némely gyülekezet a kölcsönt nem befektetésre használja, hanem abból él. A kerület Poszvék indítványát fogadta el. A missió tételénél elhatározták, hogy Zágrábban missiói segédlelkészi állást szerveznek. A kerület a külföldi hitsorsosok segélyezését nem utasítja vissza, de a segély összegének nagyságát ismerni akarja. Löw Fülöp a bulgáriai evangélikusok segélyezése mellett felhívja a közfigyelmet a bécsi magyar evangélikusokra. Bécs városában az utolsó adatok szerint 120,000 magyar ember él s az evangélikusokról senki sem gondoskodik. A r. kath. egyház megtalálta a módját, hogy magyar hívei lelki táplálásban részesüljenek. Zimmermann, a bécsi evang. gyülekezet nagytekintélyű lelkésze nagy örömmel fogadná a kezdeményező lépést s biztosítja a bécsi evangelikus gyülekezet hozzájárulását, anyagi s erkölcsi támogatását. A 60,000 bécsi evangélikusból 5000-re rúg a magyarok száma. Egyelőre 500—600 kor. elég volna. A kerület ezt is a pénzügyi bizottsághoz utalta. Barcsnak 300 kor., Lajta-Ujfalunak, Alsó-Lendvának, Zala-Egerszegnek 500 koronát szavaztak meg s a püspök mellett 3000 korona javadalommal másodlelkészi állást rendszeresítettek. A pénzügyi bizottság az államsegélyből 4000 koronát a lelkészek számára működési pótlékul irányzott elő. Mivel a lelkészeknek sem főiskolai képzettségökhöz, sem feladatuk fenséges voltához méltó javadalmuk nincsen — addig is, míg a törvény vagy a 48 : XX. t.-c. végrehajtása a lelkészi korpótlékról gondoskodnék, a kerület kezdje meg a javadalmazást azzal, hogy a szolgálati idejére nézve legidősb 20 lelkésznek évi 200 korona működési segélyt engedélyez. Az indítványhoz többen hozzászóltak. Varga Gyula kemenesaljai esperes szerint a 4000 korona jóval kevesebb, semhogy a papokon meglátszanék ; híre nagyobb volna, mint a haszna. Inkább a gyülekezetek terhén kellene vele könnyíteni, hogy a hívek az egyházi terheket könnyebben viseljék. Gondoljunk a népre is, ne csak magunkra. Scholtz Ödön tévedésnek tartja azt, mintha a kerület nem gondolna a teherviselés enyhítésére. Az 1848 : XX. t.-c. végrehajtása esetén az állami adó 20%-ánál magasabb egyházi terheket az állam vállalja el s a nép akkor nyomban megkönnyebbül. Ajánlja a tétel elfogadását. Gyurátz Ferenc az indítványnak a tanítókra való kiterjesztését kívánja, mert mindnyájan egyházi szolgák vagyunk. Jausz Vilmos ellenzi Gyurátz püspök indítványpótlékát, mert a tanítók korpótlékáról az állam gondoskodik, némelyik már 2—3-at is húz és az igazsággal nem férne össze, hogy a tanító 2 helyről is húzzon pótlékot, a lelkész meg az egyháztól sem. Purgly Sándor azt kívánja, hogy tegyenek különbséget szegényebb és jobb módú papok között, a kik a segélyre nem szorulnak reá. Madár Mátyás is a megosztás mellett van, jusson belőle a tanítóknak. Ha elutasítanák őket, keserűség támadna szivökben s csak az egyházias szellem vallaná kárát. A közgyűlés szavazással döntött. A pénzügyi bizottság javaslata mellett 28-an, ellene (Varga Gy.) 14-en szavaztak. Gyurátz pótlékát pedig egyhangúlag fogadták el, de a fölemelt államsegélyre korlátozták. Kimondták, hogy a leányiskola és tápintézet javára gyűjtést rendeznek, nemcsak a pénzt, hanem a terményeket is elfogadják. S örömmel vették
