Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-07-21 / 30. szám

1905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 293 van manapság a közöny ama szokatlan foka az egyház iránt? Onnan, mert az emberek azt tapasztalják, hogy a hány felekezet, mind a csalatkozhatlanság s egyedül üdvözités igényével lép fel; mindegyik a többiről mint tévirányról beszél stb. . . Innen aztán azt következtetik, hogy mert az igazság csak egy, azért valószínűleg egyik­ben sem lesz meg, hanem valahol kivülöttük keresendő. A budapesti Mária-congregációk értekezlete nagy célt tű­zött maga elé. Legyen a hitoktatás — úgymond — „apologetikus*, minek eredménye legyen, hogy a katho­likus íiivő ne szégyelje hitét, de „ felemelő érzéssel" vallja azt. — Felekezeti elfogultságba belenevelve — e „fel­emelő érzet" természetszerűleg a bigottság lenéző gőg­jévé fajul más „eretnekkel" szemben . . . Ám ha mi ifjainkat az egyetemes, az eszményi egyház tagjaivá ne­veljük; ha feltárjuk előttük, hogy bárha a mi felekezeti egyházunk nem is azonos magával amaz eszményi egy közönséges keresztyén anyaszentegyházzal, de annak értékes edénye, hatalmas lépcsője ; ha tudatába véssük, hogy ép ezért e felekezeti egyháznak nagy hivatása van, a mely egyúttal minden egyes tagjának hivatása is: akkor nem lesz felekezete iránt közönyös, nem fogja azt szégyeneim sem lekicsinyelni, hanem „felemelő érzet­tel" vallja magát tagjául. —- így lesz aztán hite is élő hit; nem bizonyos dogmatételek vak elfogadása, mint a róm. kath. egyházban, hanem a Krisztusban való élet: s így érjük el mi is amaz „aszketikus" célt, a melyre persze ismét más értelemben, a Mária-congregációk érte­kezlete is célzott. Ne feledjük el a mellett, hogy a Mária-congregá­ciók főleg a középiskolai ifjúságot tartják szem előtt. — Ez nem az egész ifjúság, csak annak egy — bár jelen­tékenyen nagy — része. A leányok, az elemi iskolások nevelését itt figyelmen kívül hagyja. Nem mintha arra súlyt nem helyezne, de mert annak gondozására más erők s testületek vannak hivatva. — A gondolat itt: a középiskolákban megvetni ultramontán érzület alapját, hogy majd ha az ifjú az egyetemre kerül, ott is ez érzelmet juttassa érvényre (a mint hogy e nevelés ered­ményét az egyetemen már mutatják is a kereszt-mozgal­mak) s majd ha az életbe kilép, ott magát „felemelő érzettel" valló művelt katholikusként szerepeljen. — Hogy ismét mit értsünk az ily „művelt katholikus férfiak" eszménye alatt, azt az ú. n. néppárt vezető egyéniségei példázzák. . . Hát ezt az egyoldalú, ezt az intrantigens felekezeti irányt nekünk — épen az egyház és honmentés cél­jából teljes erőből ellensúlyoznunk kell — s azért, bárha eszményüket el is vetjük, de útmutatásukat elfo­gadhatjuk s ez az: nagyobi, intenzivebb gondot fordí­tani a középiskolai ifjúság lelki vezetésére. — Vall­juk meg, e tekintetben mi túl is protestánsok vagyunk, hagyjuk az ifjúságot teljesen magára. — Pedig nem ártana, ha a robotos órákon kívül is többet foglalkoz­nánk vele, utána néznénk s irányítanék. Az önképző köröknek más az irányok: itt speciális vallásos irányú körök alakítására lenne szükség, a melyek mintegy az elvi reformációi felfogásra és életnézetre készítenék elő az ifjúságot. Mi legyen e körök címe ? Valamely történelmi kiválóság neve, a kinek emléke az illető iskoláéval összeforrott vagy a kinek egyénisége azon; környék vagy kerület vallásos fejlődésére, a melyben az illető iskola létezik, befolyással volt. — Ha ilyen név nem található, egyik-másik reformátor neve. Mi legyen e körök célja? Épen imént jeleztem. Vagy hogy a Mária-congregációk­ból átvett terminussal éljek: „művelt" protestánsokat nevelni, kik magukat tudatosan s „felemelő érzettel" vallják azoknak. —. Mik legyenek az e célra vezető esz­közök ? A recept itt is jó: oly olvasmányokat adni az ifjúság kezébe, oly megbeszéléseket tartani velők azok felett, a melyek „a szív és ész problémáit katholikus szellemben oldják meg" ; csak a „katholikus" szót értel­mezzük „ultramontán római" íz helyett az eszményi keresz­tyén világnézet szellemében — Róma a tudományokkal is hadilábon állott és áll. — Igazolja ezt IX. Pius híres Syllabusa, a mely minden az egyház dogmatico- conser­vativ felfogásának nem kedvező fejlődést örökre elkár­hoztatott. A tekintély elve ellenkezik a tudománynyal, melynek levegője a szabadság. — A dogma kész iga­zat (?) nyújt: a tudomány pedig maga akar arra fárad­ságos kutatással eljutni. Az egyház természetfeletti ki­jelentés elve, a természet törvényeit nem respectáló, sőt azok felett álló tekintély magyarázatával, ma is megölője minden tudománynak. Innen van, hogy mert a tudomány halad, főleg épen a természettudományok: a theologia, jobban mondva a scholastikus jellemű theologia, vele az egyház s vele sajnos a vallás is tekintélyét veszti. Itt a feladat nem abban áll, hogy a szabad tudományos kutatás ösztönét a dogma tekintély szavával elnyomjuk: hanem abban, hogy növendékeinknek megmutassuk, hogy a keresztyénség általában semmiféle tudományos kuta­tást nem tilt el, semmiféle tudományos eredményt nem perhorrescál, sőt hogy épen egyedül a keresztyénség mely felszabadítva az egyént a törvény tekintély ­rabságából s szabaddá téve őt a szellemiekben, arra ké­pesítette, hogy a természet titkait is szabadon s nyilt szemekkel vizsgálja. Egyszóval itt a mi speciális feladatunk: odanevelni ifjúságunkat, hogy megértse, hogy a keresztyén vallásos világnézet a tudományos világnézettel s itt is első sor­ban épen az óriási nagy haladást tett természettudo­mány eredményeivel nincs egyáltalán ellentétben: sőt azt egyenesen megszenteli. — Döntsd le növendéked lelkében az ott e két világnézet között a tanórák alatt titkon emelkedő válaszfalat; állítsd helyre a gondolkozó ifjú szíve és feje között az összhangot, de úgy, hogy egyik sem szenvedjen a másik rovására rövidséget; bé­kítsd ki vergődő hitét és sarjadó tudását —- s biztos lehetsz, hogy megtartottad az egyház számára is. Mert nem lesz, nem lehet soha ahhoz az egyházhoz idegeimé, a mely néki a legnagyobb boldogságát, lelke harmóniá­ját biztosította. S hol legyen a szellemi központ, a focus, a hon­nan ez új, ez egységes szellemi hatás éltető melege s világa szétáradjon? A Mária-congregációknak persze a Szent-István társaság ... És nekünk ? A Luther-társa­sáq. Vegye ez az ügyet kezébe. Gondoskodjék ez meg­felelő, főleg a természettudományokat ideális keresztyén szellemben tárgyaló iratokról, szerezzen ez egy külön szakosztályt, melyben a tanárokat összegyűjtse s velők s révökön aztán az ifjúságot ily egyletekbe vonja be : úgy hiszem, nagy szolgálatot tesz vele úgy egyházi, mint nemzeti szempontból. Az idők jele int; az ellenfél példája sürget : rajtunk áll, hogy indításuk gyümölcseit jóra érleljük. Ső. A dunántúli kerület kőszegi köz­gyűlése. A dunántúli kerület az idei esztendőn Kőszegen tartotta közgyűlését júl. 12—13- napján. Szokás szerint nagy számmal gyűltek össze a kerület egyházi és világi tagjai, a tanárok és tanítók. Hozzájuk csatlakozott az érdeklődők nagy csoportja Kőszegről és a közel eső

Next

/
Thumbnails
Contents