Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-06-30 / 27. szám

270 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1905 tyánban 100 botiités érte, a ki más faluba járt prédikációra. Kis-Szentmiklóson ugyanezen vétekért három református embert nyakánál fogva oszlophoz kötve pellengére állítottak. A győri püspök tisztjei a liimodi (Rábaköz) jobbágyok közül két embert pórázra kötve vezettettek el Reminiscere vasárnapján az articularis vadosfai templom előtt. A templomától és lelki tanítójától megfosztott protestáns falvak lakói a földesúr intézkedése, de a királyi rendeletek szerint is a kiküldött plébános gondviselése alá tartoztak. Hozzá kellett járniok misére, prédikációra; az keresztelte gyermekeiket, temette halottaikat. Természetesen neki járt az egykori prédikátor jövedelme, még pedig nem csupán a stóla, hanem a törzsjavadalom is. Némelyik községben a foglalás után sem igen akadt egy-két megrettent vagy ígéretekkel lekenyerezett emberen kívül több katholikus hivő; a plébánost tehát a protestánsok tartották el, ép úgy, mint a szegény földhöz ragadt írek az anglikán papokat. Néhol a szorongatott protestánsok egyességet kötöttek a plébánossal, mint pl. Jászkiséren, a hol a békesség kedvéért minden javadalmat megajánlottak, de kijelentették, hogy prédikációjára nem járnak. A hol a lakosok ellene szegültek, ott a földesúr vagy a vármegye végrehajtotta a plébános követelését. Szent-Mártonkátán a reformátusok már a templomfoglaláskor 200 forintot fizettek s elöljáróikat 200 botütésre ítélték az ellenállásért. Ez azonban nem tudta megtörni állhatatosságukat. A nagykátai plébános új filiájából jó ideig semmi jövedelmet sem húzott, Végre két kátai embert a váci vásáron elfogatott s a pestmegyei börtönben addig „maceráltatott", míg magukat írásban nem kötelezték, hogy a plébánost kielégítik. A község nyájából 44 darab marhát szakítottak ki zálog fejében s a plébános maga házról-házra járt adósaitól zálogot szedni. Végre a sok sanyargatást megúnva ők is kiegyeztek plébánosukkal, a stóla eltörlése fejében megajánlottak készpénzül 30 Rh. forintot, 35 kila búzát, 3 öl fát, 6 itce vajat, 4 szekér szénát, 60 font sót, egy ölő sertést szalonnának, 10 font faggyút. Azonban ezzel nem szabadultak meg az újabb anyagi terhektől. Már öt év múlva, 1743-ban megint fizettetik velük a búsás stólát. A váci püspök és a megye a Károly-féle rendeletre hivatkozva elrendelte és végre is hajtotta a stólafizetést, noha a felsorolt járulékokkal megváltották. A szentbenedeki plébános javadalmazására a kalocsai érsekség a következő terheket vetette ki a parochiájához tartozó szentbenedeki és uszódi helvét hitű lakosokra: minden pár után évenként 50 dénárt, egy pozsonyi mérő búzát, egy negyed tavaszit, fél pár után a felét; a szentbenedekiek és uszódiak adnak 1—1 ártányt, vagy váltságába 6 Rh. forintot; 1—1 veder bort, 6—6 bödön túrót, gyertyának 50 font faggyút, 3—3 jól megrakott szekér szénát, 12—12 jó szekér tűzifát (összesen 24). A beszedést a községi bírák és nótáriusok kötelességévé tette. Előfordult az is, hogy a plébános a protestáns anyaegyházak tagjaitól is követelt javadalmat. 1744-ben Dálnoki Márton bonyhádi prédikátor panaszolja a superrintendenciának, hogy híveit az odavaló plébános exekutorokkal abajgatja, a kik lövöldözésekkel rémítgetik, ablakaikat beverik, élelmöket, borukat elprédálják, rajtuk élősködnek, a míg a plébánost ki nem elégítik. Általános, bár vidékenkint kölönböző súlyú teher volt a plébánosok alárendelt protestánsokon a stólafizetés, mely jobbára meghaladta a prédikátorok stóláit. A Károly-féle rendelet harmadik pontja szerint a plébános akkora stólát szed a meghódoltatott protestánsoktól, miot saját híveitől. A váci egyházmegye 1718-iki szabályzatában a következő adatokat találjuk: esketéstől 50 dénár s a külsőktől szabad stóla egészen egy császári tallérig, ha csak nem nagyon vagyonosak; az új férjhezmentek bevezetésétől egy kendőcske, egy pecsenye vagy kakas, egy ital, a milyennel a vendégek élnek: a keresztelőstül egy kenyér és egy kakas, úgyszintén az avatástól is; egyszerű temetésért 50 dénár, ha szentbeszéd is van mise nélkül 1 frt. Összehasonlítás kedveért közöljük a kúntaplócai evang. prédikátor palástdijait: hiteztetéstől 24 pénz, avatástól egy keszkenő és 24 pénz, kereszteléstől 24 pénz és tyúk, halott felett való prédikációtól 1 frt, énekszótól 24 dénár. E tételek közül egyet-kettőt 1756-ban felemeltek vagy megtoldtak. Egyes dunántúli jobbágyfalvakban ennél jóval alacsonyab stólák is voltak. A fent közölt szabályzatból nyilvánvaló, hogy a plébános önkényét a stólaszedésben alig korlátozta valami. A külső vagyonos családok busás összegeket fizettek stóla fejében. Az ifjú lutheránus Rudnay László temetésekor, noha Cinkotán saját vallása szerint temettték el, 1724ben 103 frt 38 krt szedett az illetékes plébános. (Folyt, köv.) MISSIÓ. Missiói ünnepek Budapesten. A Magyar Evang. Ker. Missiói Szövetség évi ünnepélye alkalmából szép missiói ünnepek voltak a fővárosban. Május 31-én este 7*8 órakor a kálvintéri ref. templomban tartott missiói istentiszteleten nagy számmal vett részt úgy az ev., mint az ev. ref. közönség. Kováts Lajos megható imája után Krausz Gusztáv tanár vezetésével az „Acélhang" daloskör áhítatot keltő éneke következett. Az istentisztelet központja Kutas Bálint törökszentmiklósi ref. lelkész prédikációja volt, melyet lelkesen s kedves modorban a „legeltesd az én juhaimat" alapigék felett tartott. Az „Acélhang" éneke és közének fejezte be a lélekemelő ünnepélyt. Másnap, áldozó csütörtökön, d. u. 4 órakor a holdutcai iskola kertjében a szövetség évi közgyűlését tartotta. Dr. Lászlófalvi Eördögh Árpád elnök (Nagybecskerek) érdekes megnyitóbeszédében különösen azon felfogás ellen tiltakozott, mintha az orosz-japán háború s a herreróknak a németek elleni küzdelme a pogányság és keresztyénség harca volna, kifejtette továbbá helyes felfogással, hogy itthon is sok a baj s nem is arról van szó, hogy a magyar protestantismus minden erejével most már a külmissióra vesse magát, hanem hassa át idehaza hatalmas belmissiói tűz, de ebből jusson néhány szikra a szegény pogányoknak is , . . Dr. Fleischer Gyula titkári jelentésében vázolta az egylet mult évi működését, mely a missió ügyének szóval és írásban való terjesztéséből állott A missiói iratok és gyűlések bizonyára sok helyen jó hatással voltak. A szövetség egyik tagja Nagy (Kunst) Verona 1904. okt. 31-én Kínába, működése helyére érkezett, Changtsa városában telepedett meg és mint az első magyar prot. női hitterjesztő kinai nők körében tevékenykedik. Babi Gyula és Simon Géza missiói növendékek folytatták tanulmányaikat. Mázsár János, ki a lipcsei missiói intézetben tanult, aug. 19-én Drezdában meghalt s így a missiói szózat elejét teljesíthette csak, elment, de céljához nem érhetett. E nagytehetségű és buzgó ifjú emlékét a magyar missió barátai örökké meg fogják őrizni. Az egylet zsidó deákok részére is tartott gyűléseket az ó- és újszövetség összehasonlítása céljából s hogy a zsidók is elismerjék Jézusban az ő Megváltójukat. Végül jelentette a titkár, hogy 2 év küzdelme után a kormány jóváhagyta az egylet alap-