Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-06-23 / 26. szám

I. év. Budapest, 1905. június 23. 26. szám. ETAMELIKUS ŐRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYANSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 k. A „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor, negyedévre 2.50 kor. — A Hív. Közi. a főlap nélkül egész évre 4 kor. — A Hiv. Közl.-t az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Ara az Őrálló megrendelőinek 2 kor., külön 4 kor. TARTALOM: Moore költeményeiből. Szász Károly. — A keresztyén szabadságok. Stettner Gyula. — Szemle. — Tárca: A XVIII. század protestáns történelméből. — Oktatásügy. — Külföldi krónika. A valdensekről. — Egyházi élet. — Szerkesztői üzenetek. Moore költeményeiből., 1. Uram, e csodás mindenségnek Elete, fénye te vagy egyedül. A föld mosolya, fénye égnek Csak visszsugárok lelked fényibűi. Mindenütt ragyog teremtő kezed, Mind, a mi szép és fényes, a tied! 2. Midőn a nap búcsúsugára Pihen az alkony ^üszőbe fölött, Szemem a mennybe hat s ott jár a Szent rejtek arany lámpái között. A nap, mit szelíd fény felhője fed, Ragyogó útján, Uram, a tied! 3. Ha az éjjel homályos árnyán Áttitndökölnek a szép csillagok, Mint sötét madár, melynek szárnyán Számláihatatlan fényes szem ragyog, E szent homály, e esillagezered Végtelensége, Uram, a tied! 4. Az ifjú tavasz lágy fuvalmán Meleg szerelmed lehellete van; Szemednek fénye ragyog nyilván A nyárnak ékes virágaiban. Mindenütt látszik ragyogó kezed, Mind, a mi szép és fényes, a tied! Ford.: Szász Károly. A keresztyén szabadságok.* A Fiú által való megszabadítás gyümölcse a szabadság, — nem pedig a szabadosság. A felolvasott igékben ismételten előforduló „szabados" szó nem jelent mást, mint a manapság használatosabb „szabad" szó. A szabadítás útját az Úr Jézus világosan megjelöli: megmaradás az ő beszédében, — az igazság megismerése, — azután a szabadság. Az evangyéliomszerű szabadításhoz más lit nem vezet. A kik a szabadságot más úton keresik, mindenféle szabadosságban eltévedhetnek, elmerülhetnek ; de az evangyéliomszerű szabadságtól távol maradnak. * E szép cikk volt a vasi felső esp. papi értekezleten máj. 16-án Szombathelyen megnyitója. De nem úgy értelmezzük a szabadítás útját, mintha abban mintegy három állomást különböztetnénk meg, melyeknek elseje volna a Krisztus beszédében való megmaradás, másika az igazság megismerése, harmadika a szabadság. A három egymást kölcsönösen [áthatja. A mint megkezdődött valakinél a Krisztus beszédében való megmaradás, — az igazság megismerése és ez által a szabadítás is kezdetét vette. De még ez mind csak kezdetleges és rész szerint való. Csak ha a Krisztus beszédében folytonosan és állhatatosan megmaradunk, akkor fogunk fokozatosan gyarapodni az igazság megismerésében és a szabadságban. A cél felé törekszünk, a míg csak élünk; de ha Isten kegyelméből előbbre haladnunk adatott, mégis mindvégig Pál apostollal vallanunk kell (Filipp. 3, 13,14.): „Nem állítjuk, hogy a célt elértük volna; de azokat, a melyek hátunk megett vágynák elfelejtvén, azokra 'pedig igyekezvén, a melyek elől vannak : a cél felé futunk, az Istennek a Krisztus Jézusban való mennyei hivatala jutalmának elvételére". A Krisztus beszédében való megmaradás előfeltétele pedig a Krisztus beszédének meghallgatása, folytonos tanulmányozása, megszívlelése. Rólunk, lelkészekről fel kell tenni, hogy a Szentírás tanulmányozása folytán a Jézus ismeretében, feddhetetlen életünkkel az ő beszédének megtartásában és az igazság megismerésében annyira haladtunk legyen, hogy másoknak is, első sorban a ránk bízott gyülekezeteknek biztos útmutatói lehessünk az evangyéliomszerű szabadság célja felé. Es ha e feladatunk tudatában vagyunk, teljes komolysággal, lelkünk teljes odaadásával azon fogunk törekedni, hogy e feladatunknak meg is feleljünk. A mi Urunknak számot kell adnunk sáfárkodásunkról ama nagy napon. Mennyi visszaélés történik manapság a szabadság hangoztatásávál, azt mindnyájan eléggé tudjuk. Rendszerint ott hirdetik leghangzatosabban, a hol legkevésbbé található. „Zengő érc, — pengő cimbalom." A kik a bűntől szabadulni nem is kívánnak, azok szájában a szabadság — hazugság, valamint azokéban, a kik talán épen a bűnös élet folytatásának jogcímet adnak a szabadság nevével, vagy mint Péter apostol I. levelében (2, 16.) mondja: kik a szabadságnak palástja alatt gonoszságot cselekednek ... Politikai szabadságról itt nincsen szó. Tudjuk, hogy e téren is gyakran a szabadság palástjába rejtőzött a