Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)
1905-06-16 / 25. szám
252 EVANGEL lliUS ŐRÁLLÓ 1905 Pőstyént vagy Hévizet ajánlták utolsó remedium gyanánt. A tanács megvolt, de a tanácstól magától senki se gyógyul meg. A megfogadáshoz pedig pénz kell s az némely paróchián majdnem muzeumi tárgy. Kis leányát egyedül az apa el nem bocsáthatta, maga is vele ment és fürdői emlékképen máig törlesztgeti az akkor fölvett adósságot. Pőstyénben megfordultam egynéhányszor; majdnem kivétel nélkül olyankor, a midőn az egyház parancsolt velem. Egy ízben a pünkösdi ünnepet töltöttem ott, istentiszteletet tartottam s befejezésül az Úr vacsorájában részesültek azok, a kiket leikök vágya asztalához hozott. Hallgatóim közt feltűnt egy magas, napsütötte arcú férfi, a ki ének, imádság, beszéd alatt folyton könyezett. Láttam és éreztem mély megindulását. Szétoszlás előtt hozzám jött s elbeszélte sorsát. Református tanító volt egy vágmenti faluból. Baja annyira elhatalmasodott, hogy sem járni, sem ülni nem tudott. Már azt hitte, örök teherképen és hasznavehetetlen kenyérfogyasztóul marad családján. Gyenge asszony s öt kicsi gyermek kért tőle kenyeret. Hívei megszánták vergődését. Tojás, tyúk, búza s nem tudom még minek a képében összegyűjtöttek egy kis költséget, elküldték tanítójukat Pőstyénbe, sőt jó feleségét is elküldték vele, hogy legyen gondviselője és vigasztalója. A gyerekek gondját átvették addig a jó szomszédok. Öt heti fürdőzés után már egész jól járt s az Isten háza volt első útja. Csordultig telt a szíve hálaadással; szóval és könyével áldozott annak, a ki ezt az isteni Bethesdát megteremtette. Azóta, — a hogy Koehler Edinhard pőstyéni gondnok úrtól tudom, a ki a fürdőre járó hazai és külföldi evangélikusoknak élő anyakönyve, — teljesen egészséges. Pőstyénből meggyógyult testtel és megerősödött hittel tért vissza iskolájába. E példák tanulságaképen egy indítványt terjesztek evangelikus közönségünk elé megvitatás végett. A gondolat nem sajátom, de annyi a fenkölt, nemes, keresztyéni, egyúttal okos vonás benne, hogy kész örömest csatlakozom hozzá s megvalósulásán úgy örülnék, mintha csak a magam legdédelgetettebb álma teljesülne. A megfáradt és kimerült egyházi szolgák számára olcsó üdülőhelyről való gondoskodás legelőbb Hollerung Károly pozsonymegyei esperesnek jutott eszébe s szokása szerint ő mindjárt alapot is kezdett gyűjteni erre a célra. Az üdülőhelyet Modor tiszta levegőjű szép fenyveseibe tervezte, a hová sem a földnek, sem az életnek pora el nem jut s el is nevezte szép bibliai névvel Bethániának. Lassan bár, de évről-évre gyűl perselyébe a könyörületes szivek tárházából a pénz s szentül hiszem, hogy ez a hajlék nemsokára fölépül. Koehler Edinhardnak, e buzgó, fáradhatatlan, igazán papi lelkű hívünknek szíve a nyomorékokon, sínylődő betegeken esett meg. Látva a pőstyéni Bethesda csodatevő hatását, megérlelődött benne egy pőstyéni evang. sanatorium terve, elsősorban egyházi szolgák és családjaik, másodsorban mindenrendű híveink számára, a hol olcsó pénzen jó szállást és élelmezést találnának. A gondolat oly szép és nemes, hogy csak köszönet és elismerés lehet jutalma részünkről. Igazi samaritánusi szívből fakadt. Az indítványt megbővítem azzal, hogy Pőstyénben a sanatoriummal kapcsolatban diakonissaintézetet kellene létesíteni; eleinte a pozsonyi anyaintézet elláthatná ugyan erőkkel, de később az intézet virágzásával okvetetlenül együtt járna az önálló berendezkedés szüksége. Pőstyénben a nyáron Isten segítségével elkészül s megnyílik az új templom, az alakulófélben levő gyülekezet élő jelképe. Pár esztendő múlva, ha az égi kegyelem rá segít, állandó lelkipásztor hirdeti benne az igét. íme egy hívatott feje a pőstyéni Bethesdának. Ilyen módon nem csupán testi gyógyulást találnának ott betegjeink, hanem vigasztalást, lelki vezért, tanácsadót is. Hiszen a lélek néha jobban áhítozik orvos és gyógyulás után, mint a test. Eszményi szép s gazdagon jutalmazó munkanfiező várna itt egy derék, buzgó, Isten lelkétől ihletett lelkipásztorra. A gondolat nem megvalósíthatatlan. Ha meglesz a modern színvonalon álló sanatorium, benne ott fáradnak diakonissáink, vonzó ereje hazánk határán túl is elhat. A német s más külföldi protestáns papok özönleni fognak bele megnyitása hírére. A pénzáldozat gazdagon megtérülne anyagiakban is, mert hiszen tudjuk, hogy a betegségből fellábbadt ember szíve megtelik hálával s a szabott díjon fölül még szívesen áldoz a maga kévéséből. Ámde ilyen emberbaráti intézet iránt megnyílnék a szegény nép szíve. Megérezné, hogy e samaritánusi hajlék ő érette és családjáért is épült s nem fukarkodnék filléreivel. Csak egy ember jusson haza felgyógyultán minden faluba, ellenállhatatlan ékesszólású apostolává szegődik a hajléknak, a hol szeretettel ápolták. Rövid időn beírná nevét a Bethesda minden evangelikus szívbe — s más szívekbe is. De hogy fogjunk hozzá? Elhiszem, hogy akad ember, a ki ezt is az 1848. XX. vállaira rakná. Várhatnánk addig, ha a betegek várhatnának. Azt gondolom, fogjunk hozzá a magunk csekély, de imádság szentelte erejével minél előbb. Ha az Egymás terhét hordozzátok ragyogó bibliai elvét nem csupán prédikációi diszítménytil használjuk, hanem életünk valóban szerinte igazodik, egy esztendő alatt is összegyűjtünk annyit, a mennyi a kezdethez elég. Ha minden gyülekezet, minden egyes papi, minden iskola minden egyes tanári vagy tanítói szék után évről-évre megajánlja az egy koronát s ha ugyanannyira hajlandók az egyházi szolgák is, már az első esztendőn s azon túl mindig mintegy 5400 korona jutna a pőstyéni sanatoriumnak. Ebben nincs benne a Gyámintézettől, közalapból stb. remélhető segély, sem egyes jómódú, könyörülő híveink szabad szeretetadománya. Segíts magadon, Isten is megsegít. Csak komolyan akarnunk kell s ez a kis mustármag is sudárba szökken rövid idő múlva Magyar egyházunk méltó büszkesége, evangeliumi munkánk szóló bizonysága lenne ez a kis hajlék. Mi a kezdő lépést a dunáninneni kerület egyházmegyéiből várjuk. Talán erőtlen szavunk nem enyészik el nyomtalanul. K. S. SZEMLE. Jegyzökönyvek. Országszerte megkezdődtek már a gyűlések s készülnek a rőfös jegyzőkönyvek. Régebben másolgattuk, ha meg akartuk őrizni, most már kinyomatva külön füzetben kapjuk irattárunk számára. Ám nincsen öröm egy kis ürömcsepp nélkül. „Legédesebb percünkbe is vegyül egy cseppje a mondhatlan fájdalomnak. Talán sejtjük, hogy az ily perc virág s így hervatag". Az ürömcsepp az, hogy a hány jegyzőkönyv, annyiféle nagyság és forma. Nyolcadréttől fogva fölfelé a folioig minden fajtára van példa. Legnagyobb az egyetemes jegyzőkönyv, nyilván, inert a legtekintélyesebb testület adja ki. Oly nagy íves alak, hogy kétrét kell hajtanom, különben be nem fér az irattárul szolgáló szekrénybe. Rendszerető emberektől hallom, hogy menynyire szeretnék az egy évből származó jegyzőkönyveket — a könnyű kezelés s használhatás végett egy kötetbe köttetni. Ha valaha megírják a mi korunk történetét,
