Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-06-09 / 24. szám

J 905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 235 evang. gyülekezetek magva; az alap, a honnan a mozgalom isten igazában megindulhat. Folytatnunk kell egyetemes erővel, a mit egyik kerületünk egy istensugallta pillanatban megkezdett. A Brit és külföldi Bibliatársulat s az angol Tractatus-társulat, a melynek vezetőségében a szent cél iránt való felhevülés hasznos gyakorlati érzékkel párosul, az egész Balkánt a budapesti missió kerületébe osztotta be. Útmutatásul nekünk, hol van igazi szüksége reánk Krisztus országának. Hajtsa végre a magyar azt a világtörténelmi hivatását, hogy a Balhánt meghódítja a kulturándk s egyúttal a tiszta evang yéliomnak. El kelet felé ! Kovács Sándor. SZEMLE. Ments meg Uram jó barátaimtól. A budapesti papválasztás lezajlott. Mozgalmait, hullámait feszült érdeklődéssel, egyúttal nagy aggodalommal néztük. Sajnálkozva jelentjük ki, hogy ez a választás is kiáltó tanúbizonysága egyházunk elvilágiasodásának. A küzdelem hevében egyes túlbuzgó szavazatgyüjtők oly fegyverekkel is harcoltak, a melyeket a papi pálya eszményi jelleme s egyházunk múltja egyiránt kizár, a melyeket a követválasztások hitvány fegyvertárából vettek kölcsön s a melyeknek alkalmazását a tavaszon a ref. egyház jobbjai mély fájdalommal [ nézték. A pártszenveclély nem kimélte a szent családi j, fészket sem s általában elmondhatni, hogy gyengéinket felfedtük a világ előtt. Nem a jelölteket okoljuk, mert benriök felteszünk annyi egyházias érzületet, hogy papi önérzetök kárára ily fogásokra nem ragadtatják magukat. De annyiban ők is hibásak, hogy a nevökkel visszaélő, túlbuzgó barátok próbálkozásait elnézték és felháborodva vissza nem utasították. Révész Jánosról például egy orozva kelt füzet (a nyomda neve nincs rajta) egész életrajzot ad, túlzásokkal, Ízléstelen magasztalásokkal agyon tűzdelve, oly modorban, a mire Révész nem szorúlt s a mit ő maga —- legalább úgy hiszszük, — ha tud róla, feltétlenül megtilt. Van benne hatósági bizonyítvány a polgármestertől, működési bizonyítvány az esperestől. Szinte magától felötlött a kérdés: hol az ujraoltási bizonyítvány és a szabad úszói oklevél? Tisztelt urak, a kik ilyesmit nem resteltetek szétküldözni, vegyétek tudomásul: a mi egyházunk becsülete, jó híre nem Csáky szalmája s annak a nagybányai papnak a neve, a ki jogos ambícióból Budapestre vágyott, szintén nem oly kótyavetye jószág, hogy így meghurcolni, pollen's gérre állítani szabad volna. Ez a kéretlen s formátlan agitatio csak ártott a zászlónak s ártott talán — Isten ne adja — Révész jövőjének is. Ki viseli ezért közületek a felelősséget? Itt is bevált az a közmondás, a példa vonz. A bányakerület most választ püspököt. A közhangulatnak négy, minden tekintetben érdemes jelöltjét minapi számunkban megemlítettük. De akadt egy ötödik is. „Bányakerületi több egyházi s világi tag" aláírással hasonló stilű felhívás küldetett szét Veres József érdekében. Kétségtelen dolog, hogy a püspökség minden kötelességtudó papnak jogos vágya lehet s mindenkinek szabad a közbizalom pálmájáért versenyt futni. Ez elvből folyólag Veres József jelöltsége ellen sem szólunk, mert bízunk Isten lelkének vezérlő erejében, hogy egyházunkat meg fogja óvni minden botlástól és tévedéstől. Ámde a törekvés módjához jogunk, sőt kötelességünk hozzászólni. Ez az ajánló dicsirat is a nyomda megnevezése nélkül jelent meg, (a mi sajtórendőri vétség) s bizonysága annak, hogy az értelmi szerző bujkál s nem meri viselni a felelősséget. Hát igaz, jobb elbújni, mert csak rejtekből lehet olyan ízléstelen dolgot végbevinni, mint Veres Józsefnek Lutherral való összehasonlítása s minden jónak, a mi Veres József idejében történt, Veres József érdeméül való feltüntetése, Harsányi Sándor érdemeinek bölcs mellőzése stb. Őszintén sajnáljuk Veres Józsefet, hogy túlbuzgó hívei őt a másik négy jelölt mellett, a kiknek pártja szigorú egyházi érzékkel ajánlgatja a maga emberét, ilyetén világításba jutott. Elhiszszük, hogy nem tudott róla, de most már tud róla és egyházunk becsülete elvárja tőle, hogy határozott nyilatkozatban elítélje az ilyen kétes becsű ajánlgatást. Ezt az ő neve is megkívánja. Az egészben az a legszomorúbb, hogy e jelenségek egyáltalán megszülethettek. Nagyot kellett hanyatlani egyházunk közszellemének, hogy az ilyesfajta törekvés nem fél lesújtó ítéletétől. OKTATÁSÜGY. A budapesti evang. fögymnasiumról a következőket olvassuk a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 22. számában: A budapesti evangel, főgymnasium új épületét, mely a Városligeti-fasorban a mult évben épült, május 21-én délelőtt mutatta be az intézet elöljárósága és tanári kara a budapesti tanárvilágnak. Hála Istennek, megértük azt az időt, melyben a magyar cultura csarnokai nemcsak a fővárosban, de a vidéki központokon is átlag szépen és célszerűen épülnek, úgy hogy e téren minden kis dolog már nem lep meg bennünket. De a mit evangelikus testvéreink csináltak, az följegyzésre méltó és követésre mindazok részéről, a kik mostanában építenek. Mert ma nincs az országban olyan iskola, mely a paedagogia, higiénia és aesthetika követelményeit oly szépen egyeztetné és kielégítené, mint ez. Jól mondta Erődi dr. főigazgató, hogy itt már nem is európai, hanem amerikai ízlést és méreteket találunk. A gyönyörű környezetben épült kétemeletes szép palota frontjával a Fasorra néz; helyiségeinek nagyobb része azonban a tágas udvarba mélyen benyúló szárnyépületbe esik. Az összes termek és folyosók villamvilágítással (melyre a természetes jó világosság mellett ritkán lehet szükség) és központi fűtéssel vannak ellátva. Tizenkét osztály, tehát 600—700 tanuló számára van az iskola berendezve. És ez igazi berendezés. Nem cifra, de ízléses és mindenekfelett praktikus. Hogy lehetőleg pormentessé s tisztává tegyék, padlóparket helyett valami cementszerű burkolat képezi a pádimentumot, mely szöglet nélkül, homorúan megy át a falsíkba. A padok a különböző osztályokban valami négyféle rendszerben készültek. Talán kísérletezni akarnak velők ? Jól berendezett gyűjteményeik mellett külön előadó-termek és tanári dolgozószobák vannak. Nagyon célszérűvé és kellemessé teszi a tanári termet az az elhelyezés, melynek folytán a szülői értekező-szobával, a kézi és nagy könyvtárral és az udvarra épített hatalmas teraszszal, honnan a játszó gyermekseregre látni, közvetlen összeköttetésben van. A termek és folyosók falai szemléltető képekkel vannak teleaggatva, köztük több, a reformáció korára és különösen Luther élettörténetére vonatkozó ábrázolattal. így egyesül az egyházi szempont és érdek a tudományossal. Szemlénk végén a tágas rajzterembe jutottunk, melynek asztalait ekkorra a vendéglátó magyaros szívesség kellemes meglepetésül terített asztalokká varázsolta át, melyek mellett aztán eléltettük „az emberi kor legvégső határáig" az épület zseniális alkotóját, Peez Samu tanárt és az iskolai elöljáróságot, kik azonban felülmúlhatatlan