Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-05-12 / 20. szám

I. év. Budapest, 1905. május 12. 20. szám. EmOELIKl'S ŐEÁ1LÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló mellék­lete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 k. A „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor, negyedévre 2.50 kor. — A Hiv. Közi. a főlap nélkül egész évre 4 kor. — A Hiv. Közl.-t az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Ára az Őrálló meg­rendelőinek 2 kor., külön 4 kor. TARTALOM : Isten minden javait ingyen adja, azért számba sem veszik azokat. Either M. — A búcsúzó püspök. Dr. Masznyik Endre. — Szemle. — Tárca : „Novella d' Andrea". Fulda Lajos. — Külföldi krónika. A templomok szerepe Angliában. Gineverné Györy Ilona. — Egyházi élet. — Irodalom. — Szerkesztői üzenetek. Isten minden javait ingyen adja, azért számba sem veszik azokat. „Ha a mi Urunk Istenünk a maga javait eladná, bizony szép kis pénzt szedne be azokból; minthogy azonban ingyen osztogatja, fel se vesz­szük. Teszem, ha az Isten csak egy esztendeig nem adna esőt, sem áldást a föld különböző ter­ményeire. akkor mindenki jajgatna és könyörögne egy kis jó esőért és ha pénzért lehetne meg­vásárolni, minden pénzünket odaadnók érte; de hát, mert a mi mennyei Atyánk mindazt, a mi életünk fentartására szükséges, bőséggel megadja, alig akad, a ki ezt felgondolva ezért neki hálát adna". „Ráadásul jó Istenünk és Teremtőnk napját naponként felhozza, éjjel a hold és csillagok fényét árasztja ránk, állandóan kiosztja hasznunkra az elemeket, a tüzet, levegőt, vizet, földet és minden teremtményt, ád testet, életet, kenyeret, bort, min­denféle barmot, gyümölcsöt és földi jókat fentartá­sunkra (104. Zsolt.); ezen felül maga magát is közli, úgy, hogy immár ő Emanuél, azaz: Isten velünk". „S mivel fizet ez a világ a jó Istennek mind­ezen ő nagy, sőt kimondhatatlan jótéteményeiért? Azzal, hogy az ő nevét káromolja, hogy fiát, kit üdvözítőül küldött, megfeszíti, egyházát szolgáival együtt üldözi és pusztítja stb. O, a minthogy merő jóságból, teljesen ingyen teremtett minden teremt­ményt, ugyanúgy táplálja és tartja fenn őket; de csak egy kicsiny sereg, az igaz keresztyénség ád néki ezért hálát". (Ford. Földvári.) Luther M. A búcsúzó püspök. — Sárkány Sámuel bányakerületi püspök lemondása alkalmából. — * Hivatalos • lapban hivatalától búcsúzik püspökünk. Megfáradott a jó munkában; lelke, teste pihenőre vágyik. Inkább megválik a fényes, de terhes állástól, semhogy ő miatta az a jó munka valljon kárt. Szokatlan hang, nagy ritka esemény, imponáló ön­megtagadás ! így nem a püspökök, így csak a super­intendensek szoktak cselekedni. Ebben a dologban ez a mi áldott jó püspökünk a nagv Székács nyomdokit követte és a mi szemünkben, —- hogy önként leszállott ama magas polcról -— nem kisebb, de bizonynyal csakis nagyobb lett. Távozását mindnyájan őszintén s szívből sajnáljuk. Vele nem egy személy, hanem egy egész kor és kar: a magyar evangelikus superintendensek kora és kara tűnik el. Nem Karsay, meggyőződésem szerint Sárkány volt az utolsó magyar evangelikus superinten­dens. Igaz, hogy őt már püspöknek és nem superinten­densnek választották meg; de neki voltakép még super­intendensnek s épen a nagy Székács utódjának kellett volna lenni. Még jól emlékszem azokra a mozgalmas napokra, amaz ádáz küzdelemre, a mely Szeberényi s Sárkány jelöltségének idején szinte feldúlta az evangelikus egy­házak, sőt a papi családok nyugodalmát is. Oh, ha akkor állhatott volna ama nagy kerületnek élére! Teljes férfi erejében s nagy munkakedvében! Bizony még fényesebb betűkkel írja vala nevét egyhá­zunk történetébe! Az Úr akarta, hogy hajlott korban s egy más kor­ban emelje őt a szivek osztatlan bizalma a főpásztori székbe. Az Úr akarta, hogy egy későbbi nemzedék, hogy ép mi előttünk járjon! És elől járt. Elől járt apostoli szerénységgel, szelíd­séggel, törhetetlen hithűséggel, rendíthetlen hazafisággal és örök ifjúsággal. Lelkének alapjellemvonása az apostoli szerénység és szelídség. A feltűnést soha sem kereste, mert nem is szerette. Ö a szívnek rejtett szelíd embere volt. Csendes, hü mun­kában s nem a nagy lármában találta meg kedvét és örömét, Igaz, „ő az Úr szőlőjében mint szerény munkás töltött el ötvennyolc évet a nélkül, hogy mint kora reggel

Next

/
Thumbnails
Contents