Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-04-28 / 18. szám

J 905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 185 (37.) rovatába fölvenni. Úgyde a sorfizetés nem segély, hanem tartozás s az utasítás is e rovat alá kizárólag a gyámintézeti adományokat utalja. Hogyan van mégis, hogy az egyházi segély a ker. jkv szerint 185,731 kor., holott a kerület összes gyámintézeti bevétele, még ha mind az iskoláknak osztotta volna is ki, nem több tízezer koronánál ? Hasonlókép állunk az „egyéb" rovattal is (37.), a mely alá természetes magyarázat szerint csak esetleges, apróbb, de nem rendes és lényeges bevételeket szánunk. De a mint a ker. népisk. bizottság jkvből meglepetve látjuk, itt igen tekintélyes summa : 130,133 kor. verődött össze. Vájjon miből? Hát abból, hog); az egyházmegyék az iskolafentartók évi tartozását, mivel ennek rovatot nem találtak, rendesen az egyházi segély (36.) s egyéb segély (37.) rovatokba osztják bele ezt a leglényegesebb jövedelmet, Ez magyarázhatja csak meg e két rovatnak mesterséges meghízlalását. De még így is mélységes rejtély előtt állok, mikor a két jövedelmi összeget elgondolkodva szemlélem s kérdezem magamtól: 2. Vájjon mi célból is kell tulajdonkép nekünk szegény egyházmegyéknek a rosszul megcsinált kimutatást két példányban benyújtanunk felsőbb bíráink elé? Hiszen ha rossz, nem unos-untig elég-e abból egy is, sőt nem jobb volna-e egy sem ? 3- Nem! — mondja a határozat; az egyik rossznak az egyházker. népisk. bizottság által évről-évre helyesbíttetnie kell, hogy útmutatóul szolgálhasson . . . Tehát évről-évre helyesbíteni ... A bizottság vájjon maga is csak annyira bízik helyesbítéséhez, hogy annak évről-évre való megismétlését látja szükségesnek? Mindenesetre szép kilátások egy újabb 15 éves ciklusra, a minek elteltével ismét egy újabb ker. határozatra lehet kilátásunk, hogy „mivel még mindig nem tanultak bele az egyházmegyék stb. stb." Hát ha ilyen módon fog helyesbíteni a ker, népisk. bizottság, mint a milyen a föntebb idézett öszsegezés, akkor csakugyan helyesbítésre szorulnak, de nemcsak mi egyházmegyék, hanem a ker. népisk. bizottság statisztikája is; első sorban pedig maga a táblázat, mely minden zavarnak az ős szülőanyja. Nem titkoltam el ebbeli meggyőződésemet a ker. gyűlésen sem, nyíltan hangoztatva más, egyszerűbb, de világosabb s mindenek fölött helyesebb táblázatok behozatalát. Úgy rémlik előttem, hogy igen élénken helyeselték nézetemet, azonban a ker. népisk. bizottság egyházi elnöke valami olyasfélét integetett felém, hogy „azt gondoljátok, odafenn (már gondolom az egyetemes gyűlést értette) törődnek valamit a ti kifogásaitokkal? . . Ezzel az én felszólalásomnak befellegzett s megíródott a föntebbi határozat. Ahhoz ugyan még kedvem volna hozzászólni, hogy „odafönn" mivel kellene törődni, vagy mivel nem; de végeredményében következtetésem ebből nem az, hogy ezentúl két rosszul megcsinált statisztikát adjunk be a kerületre, hogy abból a kerület egy harmadik rosszat szerkeszszen s azt kötelezőleg útmutatóul ránk kényszerítse, mert akkor vak vezeti a világtalant; hanem az, hogy ha odafönn olyan semmis ügy a tanügyi statisztika, hogy annak megbízhatóságával mit se törődnek: akkor kár egyetlenegy ily aritmetikai légtornászásra szánt számjegyet is leírni, mivelhogy az a valóságnak meg nem felel. Mindezt szükségesnek láttam elmondani épen most, a midőn a szokásos évi iskolavizsgálatok kerületszerte folyamatban vannak, hogy az iskolavizsgálók közvetlen tapasztalásból — mikor a táblázatok betöltésén törik a fejőket, jobb ügyhöz méltó buzgalommal, — lássák be a mai rendszer tarthatatlanságát s ébredjen föl általánosabban a vágy a népoktatási állapotok világosabb s megbízhatóbb s ennélfogva tanulságosabb feldolgozása iránt, Farkas Mihály, egyhm. népisk. bizottság e. elnök. KÜLFÖLDI KRÓNIKA. Levél a szerkesztőhöz. Leipzig, 1905. április 15. Kedves barátom! Kívántad, hogy benyomásaimról, melyeket jelen rövid németországi tartózkodásom alkalmával szereztem, beszámoljak kedves lapunkban, az Őrállóban. íme legyen kívánságod szerint. A hangulatot megadja a levélhez az a gyönyörű ének- és orgona-concert, a melyet csak az imént élveztem végig az ódon nevezetes Thomas-kirchében, a mely művészileg restaurált mivoltában fenséges méltósággal emelkedik ki a Promenadering hatalmas háztömegéből s inti az embert önkénytelen áhítatra. Te ismered még németországi tanulmányozásod idejéből e szép templomot s annak gyönyörű szombat délutáni ú. n. motette-concerteit. A mikor a város evangélikus népének színe-java összesereglik az áhítatkeltő boltívek alá, hogy meghallgassa azon orgona- és énekelőadásokat, a melyeket egyes művészek s a Thomasgymnasium növendékei rendeznek. Istentisztelet ez a szó nemes értelmében, a hol a Luther által oly fennen dicsőített „göttliche Musica" hirdeti az Igét, a lélek meg a hangok édes symphoniája által keltett áhítat szárnyain ég felé emelkedik s megtisztúlva, megkönnyűlve, mintegy megújhodva tér vissza a hétköznapi életbe, hogy folytassa a létért való küzdelmet. A mai előadás különösen lélekemelő volt. Mondhatnók zenei praeludiuma a következő nagy hétnek, a Golgatha fenséges tragédiájának. Egyúttal a lelkek kellő előkészítése a nagy hét nagy mysteriuma iránt... Hallottam Bach fenséges A moll praeludiumát és fugáját (egy berlini orgonaművész előadásában), ezt a hangok symphonikus nyelvén magát kijelentő áhítatot, majd meg utána Bach közvetlen elődének, Kuhnatinak. „Tristis est anima mea" c. öthangú motettjét, a mely az olajfák hegyén Jézus lelkében végbement tusát megrázó módon juttatja a zene nyelvén érvényre. A benyomást, a melyet e művészi tökéletességgel interpretált mélységes zenemű lelkemre gyakorolt, le nem írhatom. Annyi bizonyos, hogy világosabban éreztem a passió-hét üdvtörténeti, nagy jelentőségét s Jézus tanítványaihoz intézett szavainak szívettépő szemrehányását: „Vos fugám capietis, et ego vadam immolari pro vobis.

u A motettet egy szép chorál követte, Schreck G. „Mit der Liebe heissem Sehnen" c. passiói éneke, a melynek eredetijét még az 1274-ben meghalt Bonaventura írta: ..Mit der Liebe heissem Sehnen, Mit der Wehmuth stillen Thränen Schaue deines Heilands Bild

; Schau ihn an, den Mann der Schmerzen Und in tiefgerührtem Herzen Fühle nach, was er gefühlt. ..." Úgy, úgy, az igazi böjti érzelem, a húsvét igazi előkészítő hangulata: „Fühle nach, was er gefühlt. A chorált Becker A. 16-ik századbeli zenei dialógusa követte, kar és alt-solo számára, orgona kísérettel. Mária és Jézus beszélgetnek. A bánatos anya, a mint