Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-04-28 / 18. szám

I. év. Budapest, 1905. április 28. 18. szám EYAMELIKUS ŐRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló mellék­lete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELEI.ÖS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL: HORNYANSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre S kor.', félévre 4 kor., negyedévre 2 k. A „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor, negyedévre 2.50 kor. — A Hiv. Közi. a főlap nélkül egész évre 4 kor. — A Hiv. Közl.-t az anyaegyházak ós felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Ára az Őrálló meg­rendelőinek 2 kor., külön 4 kor. TARTALOM: Krisztus bennünk. Miller. — Barcs. a. — Tárca : A párbaj. Kapi Béla. — Oktatásügy. A népiskolai statisz­tikai táblázatokról. Farkas Mihály — Külföldi krónika. Levél a szerkesztőhöz. Stromp László. A christian Science! — Egyházi élet. — Szerkesztői üzenetek. Krisztus bennünk. Nagy a különbség a kettő közt, lia bennünk van a Krisztus, vagy ha kívülünk. Ha csak kívü­lünk van: hallgatjuk szavait s törekedhetünk enge­delmeskedni hangjának s követni őt, a merre vezet; bámulhatjuk szeretetreméltóságát s megkísérthetjük őt utánozni életünkben, de utánzásunk és engedel­meskedésünk csak a kötelesség ösztönzésétől van, nem belső indítékból; s törekvésünk az isteni hasonlatosságra olyan, mint egy alaknak hideg önmagából növekedése saját életereje s természetes működése által a szépség s elevenség teljességére. Csak ha Krisztust egészen szívünkbe veszszük s magunkban adunk neki lakást Szent Lelke által: érhetjük el a keresztyén élet s érzés valódi eszményét. Akkor igazán élünk és járunk, nem az írott törvény parancsából, hanem a bennünk lakó Krisztus által újjászült természetünk önkéntes ösztönéből. Akkor sivár életünket az a fény hatja át, mely szívünkben ragyog s földiségünket meny­nyeivé változtatja. Akkor az isteni kép arcvonásai lassanként úgy domborodnak ki, a mint az új élet utat tör magának a régi természet kérgén át, míg végre Krisztus teljes szépsége ragyog ott, hol előbb a bűn torzképe vigyorgott. Krisztus bennünk léte oly benső örömet szerez, melyet a földi lét megpróbáltatásai el nem homá­lyosíthatnak. Nagy különbség van a bánat meg­próbáltatásaiban is. Sokan, ha e világ fáklyái el­hamvadtak, teljes sötétségben maradnak, mint az a ház, melyben gyertya, lámpa kialudt s a tűz­hely lángja is, mikor a nap lement. Mások, hasonló sötétségben súgározva állnak a mély árnyban, ön­magokban ragyog fényük. Krisztus lakik bennök s az ő áldott életének a sugarai az éjt nappallá varázsolják. Egy régi kép van a gyermek-Krisztus­ról a bethlehemi istállóban, mely ezt a gondolatot ábrázolja ki. A gyermek a szalmán fekszik, anyja föléje hajol, a bámuló pásztorok körülállják s a háttérben van a tehén a jászolnál. Ej van s az istállóban csak egy gyenge mécs pislog, de a csecsemő gyermekről fény sugárzik, mely e jele­netet megvilágítja. így van a bánattól elsötétült szívekben is, ha a Krisztus igazán bennök lakozik. A fény, mely attól árad, ki a világnak a világos­saga, a kiben nincs sötétség, világít s a bánat minden sötétséget eloszlatja. Valóban, ha Krisztus a szívben lakik, a bánat merő áldás, mert oly szépségeket s örömeket tár fel, melyek a nélkül a röidi világításban láthatatlanok maradnának. Az éj egyik áldása: hogy nélküle sohasem látnók a csillagokat; mint a bánat egyik áldása, hogy nélküle sohasem ismernők Isten legbecsesebb aján­dékát. Miller. (Csendes órák. Ford. Szász Károly.) Barcs. A barcsi tömeges áttérés hírére megszólal a róm. kath. sajtó. Félig a megdöbbenés, félig a kicsinylés hangján (mindegyik az eset hatását s a közérdeklődést bizonyítja) foglalkozik vele. Természetesen, mivel a tényt magát le nem tagadhatja, a gyanúsítást pazarul ontja reánk, árva evangélikusokra, a miért ez egyszer nem néztük tétlenül a barcsi hívek küzdelmét, hanem vergődő leiköknek segítségére siettünk. És mivel ma a „hazafi­ság" uralkodó planétája alatt élünk, (akár ritka „igazi" — akár csinált hamis hazafiság), — nyomban haza­árulókká váltunk, a kik a r. katholikus egyház nemzet­építő munkáját meggátoljuk. Ugyanazt a nótát fújja mind a két r. kath. nagy orgánum, az „Alkotmány" és a „Magyar Állam". A „Magyar Állam" ez évi 90. (ápr. 19.) száma Lélekhalászat címen tárgyalja a dolgot. Ez a szó maga a lelkeknek külső, a meggyőződést világi érdeknek alárendelő, állhatatos, következetes csábítást jelent. Olyanforma térítést, a mi csupán a lélekszám gyarapo­dásával törődik s az egyének belső átalakítását, új élet­eszménynyel való megtöltését elhanyagolja. Miután a r.

Next

/
Thumbnails
Contents