Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-04-21 / 17. szám

J 905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 175 telt el; annyira összeforrott lelkök, hogy még félreértés, pillanatnyi elhidegülés sem támadt közöttök soha. Frigyöket még erősítette az a tudat, hogy szivök szerelmének van egy közös tárgya, a hős Pálffy Miklós, a kit a nő a testvérszív meleg odaadásával, a férfi a barát állhatatos hűségével és bizalmával szeretett. Barátságuk mélységét ismerték Rudolf király udvarában is, valahányszor fenékig ürült a kincstár, Pálffy szavára nyíltak föl Illésházy pántos ládái. Illésházy bár épen nem termett hadvezérnek, eljár sógorával a török ellen hadakozni; igazi jobb keze, tanácscsal, pénzzel gyámolítja, csapatjait élelmezi. A fejérvári diadal közös dicsőségök. Pálffy volt a győztes vezér, de maga akárhányszor elismerte, hogy Illésházy futotta mellette a megyéket, toborzottá össze katonaságát. Följegyzéseiben, a melyek tisztán látó szemet, mélyen járó elmét árulnak el, szünös-szüntelen magasztalja hős barátját; minden koszorú, melyet vitézségével kivív, mintha az ő homlokát is ékesítené. Győr megvételéről azt írja, hogy „az egész impérium sem vehette volna meg erővel." Ez a kiváló gazdatalentum, a ki fáradhatatlan volt a vagyon halmozásában, a ki esetenként annyira önző és rideg tudott lenni, Pálffyval szemben a megtestesült önfeláldozás. Mintha azért élt s fáradott volna csak, hogy rokonsága élvezze verítéke gyümölcsét. Pálffy Katalin gazdag hozományt vitt Illésházy házához, a ki addig nem tartozott a legmódosabb nemesek közé. A pozsonymegyei Illésházy-birtokon hárman osztoztak. Feleségét hat kővár uralta a hozzátartozó uradalmakkal együtt: Szent-György, Bazin. Csábrágh, Zsitnya, Likava és Mórnfelz (Istriában). Az utolsó kivételével valamennyit zálogban bírta tetemes pénzösszeg fejében. A házasfelek mindegyike igazi gazda-talentum volt, remeklő mestere a meggazdagodásnak. Felesége szép hozományát Illésházy 20 év alatt megháromszorozta. A lejárófélben levő inscriptiókat a zálogsumma megtoldásával meghosszabbította, Szent-Györgyből, Bazinből nagyforgalmú gabona- és baromkereskedést űzött; bort vásárolt össze potom áron s a dézsmával, saját termésével együtt Lengyelországba szállíttatta, a hol a finomabbjának hordóját 80 forintjával fizették. Némelyik esztendőn 5—6000 hordóval vitt a vásárra. A városok a hatalmas főúrral, kamarai bíróval szemben nem merték érvényesíteni az árúmegállitás jogát, mely a termelő jövedelmének búsás megvámolásával járt. A gazdaságnak is ugyancsak utána látott; sokszor étlenszomjan megkerülte a majorságot, hajnal előtt fölkelt, paripákon Újfalunál általkelt a kis Dunán, megjárta a szénatakarókat, rétírtókat, megnézte barmait, onnan Tamásháza mellett átkelt az öreg Dunán, sorra vizsgálta a szent-érseki major szántó-vető, arató jobbágyát, a mikor minek ideje volt, szemével végigfutott a nyüzsgő hangya munkásrajon, onnat átvágott torony iránt a békéi major felé, majd Illésházának került, megint át a Dunán, feljárta a királyfalvi majorságot, dinnyéskerteket; a kis Dunán megint átkapva a magyar-béli szőlőhegyet látta meg s estére nagy fáradtan „mint egy fáradt ló" tért vissza bazini kastélyába. „Ha ettem volna valahol, írja később feleségének, egy nap el nem végezhettem volna ezt az útat, mert nyolc mérföldnél több." A szőlőt, szántóföldet megépítette, a jobbágynépet ekéssé, szekeressé tette. De nemcsak szerezni tudott, hanem ép oly kitűnően értett a takarékossághoz. Nagyon egyszerűen élt, évente alig költött el 8000 frtot, drágaságokra, szőnyegekre, csecsebecsére pénzt nem pocsékolt. Feleségének szép török szőnyegeit, a melyek az elkobzáskor szintén martalékul estek az éhes kamarának, mind „Krusith uram szerzette". Szent-György és Bazin uradalmáért régebben senki sem mert megadni 8000 frt haszonbért, Illésházy keze alatt 25,000 frtra emelkedett a jövedelem, a mi a zálogösszeg 12°/

0-nak felel meg. A felgyülemlett pénzből megszerezték a szépen jövedelmező Stomfát, 200,000 forinton Trencsént és Surányt, mintegy 40 faluval, Bazin és Szent-György visszaváltása után a morvaországi Hodolint több mint félmillió forinton. E mellett számtalanszor hitelezett az udvarnak 20—40,000 forintnyi összeget. Mesés gazdagságukat jellemzi, hogy nemcsak az örökös pénzzavarban levő udvar s Mátyás főherceg tartozott nekik, hanem a jó gazda hírében álló Thurzó György s az ingatlan birtokra dúsgazdag Nádasdy Ferenc is. Pálffy Kata ingatlan vagyonát férje száműzetésekor 800,000 forintra, ingóságait 300,000 forintra becsülték, a mi a mai érték szerint 10—12 milliót érne. Valóban lllésházynak volt joga a dicsekedésre, hogy nem hűtlenül és könnyelműen sáfárkodott felesége javaival. „ítéld meg, lásd meg édes leányom, tékozló gazdád voltam-e ? írta nejének a számkivetés idejében egynémelyik Pálffyrokon vádaskodására válaszúi. Illésházyt, bár tulajdonképen bujdosása s közbenjáró szerepében tanúsított hűsége avatta történelmi alakká, teméntelen gazdagsága, fényes tehetsége, az ország törvényeiben való páratlan jártassága, az udvarral való gyakori érintkezése már jóval előbb az országgyűlés legtekintélyesebb tagjai közé emelte. Politikai meggyőződése a dinastia pártjához csatolta, de azért éber s féltékeny őre maradt az ország jogainak. A rendek benne látták vezéröket, az ősi szabadság hivatott védőjét, minden törvénytapodás szigorú ostorát. Bocatius az írja róla, hogy szavára úgy figyelt az ország ; mint Solonra az atheneiek. Ekkora gazdagság és tekintély mintegy kihívta maga ellen a legyőzött versenytársak gyűlöletét, a tehetetlenek irigységét. Örökös harcban áll sugdosó, áskálódó irigyeivel, a kik Bécsbe, Prágába járnak, hogy Rudolf és a német tanácsosok kegyét megnyerjék. Joó János, Sándorffy maguk sem különbek Illésházynál, unos-untalan panaszkodnak telhetetlensége miatt, hogy alig enged másnak valamit az eladó jószágokból. A barom- és borkereskedésből annyi pénzt halmozott föl, hogy majd minden esztendőben vásárol egy várat a hozzátartozó uradalmakkal. Noha buzgó protestáns volt, hogy Trencsén várához hozzájuthasson, Rudolf kívánságára habozás nélkül megígérte, hogy a várhoz tartozó falvakban nem tűri meg a prédikátorokat. A földéhség úrrá lett rajta s a máskülönben oly hatalmas ember ezen a téren törékeny játékszere az elfajult szenvedélynek. Gazdagsága mellett még kiáltóbbá válik a királyi kincstár, az állam koldus volta. A Habsburgok háborút viselnek, s nincs annyi pénzök, a mennyivel békés időben a közigazgatás költségeit fedezhetnék. Miksa 12 milliónyi adósságot hagyott utódjára, a ki esztelen költekezéseivel az örvény szélére sodorta birodalmát. A hadsereg fele állandóan fizetetlen s mivel nem győzi várni kikötött hópénzét, a magyar vidék lakosságát fosztogatja élelemért s egykorú feljegyzés szerint a tatárnál is iszonyúbban pusztít. Bastának mai értéke szerint másfél millióval tartozik az udvar; az erdélyi sereg zsoldhátraléka 15 millióra rúg. 1583-ban annyi pénz sincs az állampénztárban, hogy a futárok útiköltségét kifizethetnék. A bevételek az összes szükségletnek 1584-ben csak 70 százalékát, 1591-ben már csak 32 százalékát fedezték. A trónon testi-lelki beteg király ül, apúl is, anyúl is egyenes leszármazója Eszelős Johannának s a betegseg három nemzedék rétegén át elemi erővel tör ki a szerencsétlen Rudolfban. A mi az Isten képéből még lelkén maradt, aprólékos gondos-