Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-04-07 / 15. szám

I. év. Budapest, 1905. április 7. 15. szám. // ETAMELIEUS OßALLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőjj#?T a hirdetés szövegét és diját a kiadóhivatalba kell küldeni. « FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL : HORNYANSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 k. A „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor, negyedévre 2.50 kor. — A Hiv. Közi a főlap nélkül egész évre 4 kor. — A Hiv. Közl.-t az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Ára az Őrálló megrendelőinek 2 kor., külön 4 kor. TARTALOM: OlvasóínkBfez. — A hit közeledése Krisztushoz. Csizmadia Lajos. — A nemzet napszámosai. Q. — Tárca : Hermás Pásztorig Raffay Sándor. — Oktatásügy. A dunántúli tanítók pápai gyűlése. K. L. — Külföldi krónika. — Egyhá-éi élet. — Irodalom. Vallásos iratok terjesztése. — Szerkesztői üzenetek. ^C —-———• Olvasóinkhoz. Negyed esztendőnyi pálya van mögöttünk. Az Őrálló körül sereglett szép számú lelkes tábor a bizonyság

1, liogy beköszöntőnk széles rétegekben visszhangot keltett. Hogy a közszükségérzet hozta létre, hogy az egyházi közérdeknek szolgál, mely minden mellékes önző törekvést kizár hasábjainkról. Egyházunk újjászületését, új reformációját, a közelgő nagy harcra való fölfegyverzését hirdetjük minden sorunkkal; idegen szempontok teljes kiküszöbölését, hogy egyházunk hasonló legyen ahhoz az eszményi egyházhoz, a melyet az Embernek fia hozott a mennyből a földre. Munkatársaink kiváló lelkes gárdája, a melyben egyházunk minden jeles író ereje helyet foglal, biztosíték arra, hogy olvasóinknak irodalmi színvonalon álló lelki táplálékkal szolgálunk. Mindenféle befolyástői függetlenül, melléktekintetek szeplője nélkül járunk azon az úton, a melyet lelkiismeretünk szava számunkra kijelölt. Egyházunkat szolgáljuk, nem magunkat. A negyefordulón e zászló számára hittel és bizalommal kérjük a közönség támogatását. A feltételek ismeretesek. Új előfizetőinknek, — a meddig a készlet engedi, — az előző negyedévi példányokkal is szolgálunk. A szerkesztőség és kiadóhivatal. A hit közeledése Krisztushoz. Máté IX. 21. „Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok". A hit ösztönszerűen megtalálja Krisztust Ki tudná megmagyarázni máskép, hogy ez asszonyt mi vezette Jézushoz? Urunk csak nem sokkal előbb kezdette meg idvezítői munkásságát és eleddig nem végzett ehhez hasonló gyógyítást. Még nem adta vissza ily súlyos és régi betegségben szenvedőnek egészségét. Ez a nő pedig gyenge és tudatlan volt, a ki mélyen nem gondolkozott. Jézus tekintetében, beszédében, egész megjelenésében kellett lenni valaminek, a mi vonzotta őt, a nélkül, hogy meg tudta volna mondani, miért? De mégis közeledett hozzá „Ha csak ruháját illettem is, meggyógyulok" — „érzem, tudom". A hit gyakran megyen így Krisztushoz egyenesen, mint a kilőtt nyíl s az okát nem tudja megmondani sem másnak, sem önmagának, A szívnek vele született ösztöne az, mely nem fontolgat, nem okoskodik, de a nyomorúság szükségszerűen készteti ]a vallomásra: „Uram kihez mennénk? Örök életnek beszéde vagyon nálad". Megtudjátok-e mondani, hogy a delejtü miért mutat mindig északnak ? A fák riigyei miért érzik meg a tavaszt? A virágok a napfényt? Mert így vannak alkotva, az emberi lélek is Krisztusért van teremtve. 0 teremtette és szereti őket, meghalt érettük s midőn közelükbe jő, ha érzik jelenlétét, többé Tnála nélkül nem élhetnek. Megértik az ő szavát: „Az én juhaim az én szómat hallgatják". A feltámadás reggelén Mária az üres koporsó mellett kesergett s meglátva a feltámadottat s a kertésznek vélve esengett, mutatná meg a helyet, hová a drága holttestet átvitték, hogy eltemethesse. — Jézus csak ennyit mondott: „Mária!" az pedig egyszerre megismerte az édes hangot, boldog örömmel csak így tudott válaszolni: Rabboni! azaz „Mester!" Minden hozzáintézett felkiáltásunk csak visszhangja az 0 szólításának Amaz asszony gyógyulása már előbb elkezdődött, mintsem ruhája szegélyét megérintette volna. Kinyújtott kezét 0 maga vezette. Az 0 ereje támogatta gyengeségét. Az Ő ajkai susogták lelkének : „Jer, menjünk az Atyához." Majd mikor a földi élet álmából fölébredünk és mindent tisztán fogunk látni, akkor fogjuk megérteni, hogy