Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)
1905-03-24 / 13. szám
J 905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 128 összesen csak 27 akad. Majd végül e szavakkal végzi: „Fogadják derék magyar védelmezőink meleg kézszoritásunkat s örömünk kifejezését az igazi evangelikus közösség felett, melynek tanúbizonyságát adták." így simitotta el a bölcs elnök bölcs kezével az idegenkedés és a gond barázdáit a homlokokról s a viszony a G.-A.-egylet és hazai ev. gyülekezeteink között meleg és őszinte, mint volt előbb. Hanem térjünk vissza adatainkhoz és emeljük ki még a legfontosabbakat. Az egylet bevétele egész Németországban az 1903évben 2-353,000 márkát tett ki. A fiókegyletek száma 1943-ról 1957-re szaporodott, a nőegyleteké 632-ről 641-re, magok a német nők az egylet számára egy év alatt 277,000 márkát gyűjtöttek. Az egész diasporából különös gondot az osztrák tartományi egyházakra fordít, a hol a terjedő protestantismusok nemcsak a hierarchia, hanem a politikai hatóságok részéről is igen sok akadályokkal kell megküzdenie. így pl. kénytelen volt csak az egy Turn gyülekezetének 100,000 márkát kiutalványozni, mert a templomépítő-egylet csődbe jutott s a már kész gyönyörű templomot árverés útján a jezsuiták akarták megszerezni. Különben is a sympathiát az osztrák evangélikusok iránt a „Los von Rom" mozgalom eléggé megvilágítja. Maga a központi pénztár az 1903. évben 630,723 M. 28 f-t vett be, segélyezésekre pedig kiadott 681,563 M. 01 f-t, mihez járul a fióegyletek által segélyül kiosztott 948,136 M. 46 f, úgy, hogy a kiosztott segély összesen 1.629,697 M. 47 f-t tett ki. A központi pénztár vagyona az 1903. év végével összesen 1.598,063 M. 33 f volt. A gyűjtések főegyletek szerint vannak kimutatva. Első helyen áll a stuttgarti kerek 146,000 márkával, így jön Düsseldorf kerek 130,000, Drezda 128,000, Lipcse 124,000, Berlin 109,000 márkával. Nyomban ezután Bécs (Ausztria) kerek 80,000 márkával stb., majd „Hermannstadt" (Nagy-Szeben) is kerek 8700 márkával. Ily óriási segélyforrásból nem csoda, ha az egylet hatalmas dolgot volt képes művelni. Egy év alatt 51 templom illetőleg imaház szenteltetett fel, melyek javarészben az ő áldozatkészségének köszönhetik létrejöttüket, azonkívül 17 új templomnak illetőleg imaháznak az alapköve tétetett le, melyek hasonlag az ő segélyéből kerülnek majd tető alá. Jelentékeny részök Ausztriában, számszerint 21. Ezúttal első ízben részesült az egylet segélyében összesen 49 gyülekezet, köztük magyar 5 (itt is legtöbb fenti okból az osztrák), név szerint „DeutschJarndorf", „Pressburg", „Lutzmannsburg", „Wandorf", „Zsablya", a melyeknek neveit a jövőben szeretnők törvényes formájokban olvasni, így: „Német-Járfalu", „Pozsony", „Locsmánd" stb. (Itt, gondolom, bennünk van a hiba!) Viszont ugyancsak az egy év folyamán 37 gyülekezet annyira megerősödött és rendbejött, hogy az egylet gondozása alól hálás köszönettel felszabadulhatott, köztük 6 osztrák és 3 erdélyi. Felette érdekes a szemle, a melyet a tudósítás a diasporák felett végez, a melyek között itt is első sorban a cseh-osztrák diasporára irányítja figyelmét. Örömmel emeli ki, hogy a pár év óta tartó evangeliomi mozgalom következtében a hozzánk áttértek száma már is a negyedik tízezret megüti, hogy maga Csehország 40 gyülekezettel állott az egylet védőszárnyai alá s hogy már eddig ott 30 templomot építettek. Csak egy jelenség aggasztja: a gyülekezetek vezetésére alkalmas erők hiánya, a melyet az osztrák hatóságok magok is, a miként azt máimás alkalommal elmondottak (1. 2. sz. „Külföldi krónika" c. rovatunk „Ausztriából" c. tudósítását) igyekeznek lehetőleg még érezhetőbbé tenni, és az evangelikus felekezeti népiskolák válságos helyzete, melyet ugyancsak az osztrák kormány túlzó követeléseivel a legnagyobb mérvben kihasznál. Ily körülmények közt csak két menekvést lát: egyik a bécsi theol. facultás mellett lévő internátus minél szélesebb alapon való megerősítése s az ev. ifjúságnak a papi pályára való édesgetése, másik a tanítóképzők szervezése s e tekintetben büszkén mutat két ápolt gyermekére, a bielitzi és a csaszlaui ev- tanítóképzőre, melyek közül előbbi az osztrák-sziléziai, utóbbi a cseh-morva diasporának, amott a német, itt a szláv evangelikusságnak tesz üdvös szolgálatot. Hogy egyébként nem túloztunk, a midőn ismertetésünk elején hangoztattuk, hogy a G.-A.-egylet áldott keze elhat a földkerekség minden zúgába, íme igazolásul a következő szórványnevek, mint megannyi munkamező: Bosznia, Szerbia, Bulgária, Románia, Törökország, Egyptom, Algéria, Italia, Spanyolország, Portugal, Dél-Amerika, Brazília, Chile, Caracas, Dél-Afrika stb. . . hogy csak az exotikus neveket említsem. Valóban, ha Strabo gúnyos keserűséggel elmondhatta, hogy „a hol a zsidó diaspora határa, ott a világ határa", hát ugyanezt mondhatjuk el mi lelkünk emelkedett büszkeségével a G.-A.-egylet diaspora-területéről is; s ha egy jezsuita generális büszkén dicsekedett vele, hogy „a jesuitismus kard, a melynek markolata Rómában éle mindenütt", hát mi is fenkölt örömmel mondhatjuk: a Gusztáv-Adolf-egylet a nap, a melynek sugarai életet keltenek a ker. szeretet melegével mindenütt ... Az osztrák diasporán kívül a német evangeliomi szeretetmunka főleg a kelet felé fordul, mintegy a jelszót követve: „Ex Oriente lux". A német pénzzel és intelligenciával épített török vasutak nemcsak a német iparnak s kereskedelemnek nyitottak új csatornákat, hanem az evangeliomi kultúrának is, a melynek eddig 9 erős központja van: európai Törökországban Saloniki és Konstantinápoly, Afrikában Alexandria és Kairó, Ázsiában Jerusalem, Jaffa, Haifa, Beirut és Smyrna, valamennyi a porosz ev. egyház kötelékében, a G.-A.-egylet anyai védőszárnyai alatt. . . Sőt az anatoli vasúttal, a melyet ugyancsak német pénz és ész teremtett s a mely a bagdadi vonattal fog majd kapcsolatba hozatni, megnyílik az út Ázsia szíve felé is s a G.-A.-egylet most egyik legsürgősebb feladatának ismeri egyelőre legalább a Nikodémiától Ikoniumig 1301 kilométer hosszúságban elvonuló anatoli vasút mentén egy vándorlelkészi állás létesítését, egyelőre a vonat mentén élő evangelikus németség lelki gondozása céljából. Megemlítjük még, hogy a heidelbergi gyűlés alkalmából az egyletnek különböző helyekről juttatott pénzbeli szeretetadomány 25,878 M. 67 fillért tett ki, a melyből hazánkban Balassagyarmat, Batiz, Puchó és (szent edényekre) az egyet, gyámintézet részesültek átlag 300 márkás adományokban ; továbbá, hogy a 22,337 márkás nagy szeretetadományt az 1903. évben Wünschelburg, — a két következőt és pedig 6827 M. 50 fillért Znaim, 6728 m. 50 fillért pedig Tirschenreuth községek nyerték el, amaz első egy a cseh határhoz közel fekvő sziléziai, — a második morva, — 1 a harmadik bajor felsőpfalzi városka. Szent edényekben vagy oltári felszerelésben (kép, takaró, gyertyatartók) részesült összesen 16 gyülekezet és pedig 2 badeni, 5 elsass-lotheringeni, 2 poseni, 2 cseh, 1 tiroli, 2 hannoveri, 1 württembergi és 1 brazíliai. Az eddigiekkel a tudósítás anyagát éppen nem merítettük ki. A négy napig tartó gyűlés folyamán sok érdekes indítvány és megbeszélés is felmerült, a melyeket nem volna érdektelen nékünk is figyelemre méltatni. Talán más alkalommal, más összefüggésben rátérünk magunk is egyik-másikra. Ezúttal szándékunk csak az volt: felmutatni beszélő számokban és adatokban azt a