Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-03-24 / 13. szám

I. év. Budapest, 1905. március 24. 13. szám. EVAIGELIEUS ÖEÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A HAZAI NÉGY EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egy íven, a Hivatalos Közlemények, mint az Ev. Őrálló melléklete, minden két hétben. A kéziratot a szerkesztőhöz, a hirdetés szövegét és díját a kiadóhivatalba kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ : KOVÁCS SÁNDOR theol. akad. tanár Pozsony, Konvent-utca 11. szám. KIADÓHIVATAL: HORNYÁNSZKY VIKTOR hirlapkiadóhivatala, Budapest, V., Akadémia-u. 4. A lap ára egész évre 8 kor., félévre 4 kor., negyedévre 2 k. A „Hivatalos Közlemények" melléklettel egész évre 10 kor., félévre 5 kor, negyedévre 2.50 kor. — A Hiv. Közi. a főlap nélkül egész évre 4 kor. — A Hiv. Közl.-t az anyaegyházak és felsőbbrendű iskolák ingyen kapják. Ára az Őrálló megrendelőinek 2 kor., külön 4 kor. TARTALOM: Olvasóinkhoz. — Mária. (f). — A nők joga. X. Y. Z. — Szemle. — Tárca: Egy halhatatlan ember halhatatlan munkája. Stromp László. — Külföldi krónika. — Egyházi élet. — Irodalom. A reformáció egy sokáig fel nem ismert áldásáról. A győri evang. gyülekezet monográfiája. — Szerkesztői nyilatkozat. — Szerkesztői üzenetek. Olvasóinkhoz. Negyed esztendőnyi pálya van mögöttünk. Az Őrálló körül sereglett szép számú lelkes tábor a bizonyság

1, hogy beköszöntőnk széles rétegekben visszhangot keltett. Hogy a közszíikségérzet hozta létre, liogy az egyházi közérdeknek szolgál, mely minden mellékes önző törekvést kizár hasábjainkról. Egyházunk újjászületését, új reformációját, a közelgő nagy harcra való fölfegyverzését hirdetjük minden sorunkkal; idegen szempontok teljes kiküszöbölését, hogy egyházunk hasonló legyen ahhoz az eszményi egyházhoz, a melyet az Embernek fia hozott a mennyből a földre. Munkatársaink lelkes kiváló gárdája, a melyben egyházunk minden jeles író ereje helyet foglal, biztosíték arra, hogy olvasóinknak irodalmi színvonalon álló lelki táplálékkal szolgálunk. Mindenféle befolyástól függetlenül, melléktekintetek szeplő je nélkül járunk azon az úton, a melyet lelkiismeretünk szava számunkra kijelölt. Egyházunkat szolgáljuk, nem magunkat. A negyedfordulón e zászló számára hittel és bizalommal kérjük a közönség támogatását. A kiknek előfizetése a negyed végén lejárt, a mai számmal postautalványt kapnak; kérjük, használják fel az előfizetés megújítására. A feltételek ismeretesek. A szerkesztőség és kiadóhivatal. Mária. „ Üdvözlégy, Istennek kedveltje! Az Úr te veled vagyon és te áldott vagy az asszonyok között!" (Lukács ev. 1. 28.) Azt tanítják Rómából, hogy Mária „az égnek királynője", „a ki öröktől fogva az Atyánál volt" ; „leánya az Atyának, anyja a Fiúnak s mennyasszonya a Szentléleknek", a ki bűn nélkül fogantatott, büntelenül élt s bűntelenül égbe is vitetett, holott is végtelen irgalommal uralkodik, mint bűnösök szószólója Isten előtt. Nem, óh nem! Csak szálljon ő le abból a túlzott magasságból, a hová őt kegyes vakbuzgóság és egyházi számítás helyezte. Csak hadd tegye ő le kék mennyei ruháját s arany koronáját... És jelenjen csak meg közöttünk mint anya, kegyes, jó édes anya. Királyi fensége egekig érő marad még akkor is ! Gondolj édes anyádraJ „Édes anyád ..." Oh, mennyi szeretet kél e szavakra életre szívedben! Érzed a kezét a kezeden ; azt a dolgos, fáradhatatlan, áldó kezet. Hangját hallod: a milyenen soha senki hozzád nem beszélt. Gondok alatt görnyedezni látod: érted gyötrődött azokkal. S a mint téged látogatott meg a bú és baj, bizony csak édes anyád után kiáltottál! . . . Ugyan mi is lennél, mi is lettél volna te a te kegyes, a te áldott, a te hű édes anyád nélkül ?! És most nézz a Jézus édes anyjára. Kitől tanult 0 imádkozni? Ki mutatta néki legelsőbben is az Igazság és a Jó útját? ... És vájjon nem ismerte-e az emésztő gondokat is ? Avagy mit gondolsz: étel, ital, ruházkodás gondjárol, égnek madarairól, a kik nem vetnek, sem nem aratnak s mégis élnek ; a mező liliomairól, a melyek nem dolgoznak és nem fonnak és mégis fényesebben öltözködnek, mint Salamon az ő királyi dicsőségében, tudott volna-e Jézus oly szépen beszélni, ha közben nem gondolt volna az ő gondterhelte édes anyjára ? Hogy szerette a Fiát! Hogy aggódott miatta! De azt az utolsó, azt a nagy utat — azt nem volt ereje Vele együtt megtenni. Igaz, ez nem isteni vonás ... De igenis emberi, igazában édes anyai . . . Ám, a hogy meghalt: ott volt már mellette s Vele szenvedett, Vele tört meg az ő szive is .. .