Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-03-17 / 12. szám

J 905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 119 Ebben nagy mesterek az újabb írók közül Fichte, Euchen, Class és Windelband. Mert hát a vallási tapasztalat, a tulajdonképeni vallásos érzés a vallás legfőbb érdeke s egyéni és társadalmi jelentősége. Páratlanok e nemben Schleiermacher, Schelling és Hegel vallásbölcselete, Lipsius és Biedermann dogmatikája, Rothe ethikája, és Rauwenhoff, Sabatier és Siebeck kutatásai, míg másrészt Hartmann vallásbölcselete nagyon is pessimista ízű. A vallásos tudat psychologiai elemzése csakis kritikai alapon lehetséges, a minek egészen természetes folyománya a hit és a tudás világának egymástól való elkülönítése. Gyönyörűen fejtegeti e kérdést Wundt a maga „philo, rendszerében." Másrészt azonban bele kell illesztenünk a vallás gondolatvilágát a modern emberiség világképébe s nevezetesen ki kell domborítanunk a vallás kosmologiai, geologiai, biologiai és egyetemes történeti jelentőségét. Azért olyan tanulságos a vallástörténet, mivel nagyon gazdagítja az ész és a szív világát egyaránt. Mint ilyen a legbensőbb rokonságban van a mívelődéstörténettel. Szándékosan utoljára hagytuk a vallástörténetnek a theologiához való viszonyát. Mert hát a vallásbölcselet s annak előkészítője a vallástörténet egészen természetszerűleg a^ keresztyénségre, mint a vallásos tudat legfőbb kijelentésére vezet, — a mivel azonban még korán sincs eldöntve „a jövő vallásának" nagy kérdése. A vallásbölcselet tiszte és feladata dönteni a felett, hogy ez a jövő vallása a vallás közösségi jellegétől teljesen mentes és szabad fejlesztése és átalakítása lészen-e a keresztyén eszmének, vagy pedig minden egyéni művelődési mozzanata mellett is a közösség alakjában, talán más vallásos eszmékkel is egyesülve fog tovább haladni és fejlődni az emberiség vallásos történetében. Bárhogyan döntsön is a vallásbölcselet a jövőben a fölvetett kérdésről, annyi bizonyos, hogy a vallásnak új korszaka a vallásos meggyőződés egyéni müvelését és további fejlesztését kívánja, mi mellett még mindig megmarad a theologiának az a feladata, hogy a vallásos hitnek közösségi jellegét és hatását, hogy úgy mondjam, társadalomalkotó jellegét is kidomborítsa. A mellett nem lehet tagadni azt sem, hogy ilyen vallásbölcseleti leg megállapított és befolyásolt keresztyénség az eddigi egyházalakulásoktól lényegesen fog különbözni s talán azokra döntőleg is fog hatni. A mi meggyőződésünk szerint a vallásnak gyakorlati és sociális termékenysége csakis a közösségi élettel való szerves kapcsolata alapján lehetséges ott, a hol magánügyé vált a vallás, az eddigi tapasztalatok szerint egyúttal a társadalom ziláltságával van dolgunk. Joggal mondotta tehát Schleiermacher, hogy magának a vallásnak természetében rejlik annak közösséget alkotó jellege és ereje. Dr. Szlávik Mátyás. KÜLFÖLDI KRÓNIKA. A németországi Gusztáv-Adolf-egylet 1904. szeptember 19—22. napjain tartotta Heidelbergben, az ősi fejedelemi városban, 57-ik rendes évi közgyűlését, a melyről a lipcsei központi elnökség által kiadott 324 oldalnyi terjedelmű kötetben számol be. Különös lelki gyönyörűséggel lapozgattuk végig a terjedelmes kötetet, a mely ragyogó világosságot vet nemcsak az emelkedett ünnepségek hosszú sorozatára, a melyekkel ős Heidelberg, a tisztes „regina literarum" a falai között időzött nemes vendéget kitűntette, hanem a keresztyén szeretet óriási nagy munkájára is, a melyet a Gusztáv-Adolf egyesület eddigi fennállása óta végzett. Áldó keze elhat a földkerekség minden rejtett zugába, hogy ott hitéletet keltsen, az elernyedő erőket újból megedzze s hajlékot emeljen Istennek a gyülekezetekben és a szívekben. Valóban szinte nehéz elgondolnunk, hol lenne most az evangeliomi Protestantismus nemcsak nagy Németországban, de egyéb országokban, épúgy hazánkban is, ez egylet gondviselésszerű működése nélkül. íme egy kis ízleltető: Fennállása óta, vagyis az 1832. évtől kezdve 1903. végéig, mint a melynek számadásai képezték az 1904. évi közgyűlés kimutatásainak alapját, a Gusztáv Adolfegylet összesen 42.308,078 márka 24 fillért áldozott az egyház közjavának oltárán, mely összeg a mi pénzértékünk szerint túlhaladja az ötven millió koronát. Ez összegből a különböző országok evangelikus egyházai a következő segélyben részesültek : 1. A német birodalomban 3211 egyház . 24,444.252 M. 15 f 2. A magyar - osztrák monarchiában 1443 egyház 13,039.130 „ 24 „ 3. Egyéb országokban 675 egyház . . . 4,208,659 „ 07 „ 4. Egyesek .... 616,036 „ 78 „ Összesen 42,308,078 M. 24 f Minket e kimutatásból közelebbről a 2. sz. a, tétel érdekel, a mely a következőleg oszlik meg: a) a cis-lajtai részen (így nevezi a tudósítás az ausztriai örökös' tartományokat) 849 gyülekezetre: 10,511.422 M. 02 fillér. b) a trans-lajtai részen (Magyarország, Erdély, Bosznia, Horvátország, Szlavónia) 594 gyülekezetre: 2,527.708 M. 21 f. Ez összegből tisztán Magyarországra, ennek 402 gyülekezetére 1,501.853 M. 33 f., Erdélyre pedig, (melynek ev. egyháza, dacára a politikai uniónak, velünk nem egyesült s a Gusztáv-Adolf-egyletben is mint külön „Landeskirche" szerepel, illetőleg ennek 156 gyülekezetére 741,196 M. 96 f esik. Megjegyzendő itt, hogy a németországi Gusztáv-Adolf-egyletnek az erdélyi ev. egyház, épúgy, miként az osztrák tartománybeli egyházak rendes tagjai. Képviseletében ott ül a központi elnökségben. A nagyszebeni szász püspök épúgy, mint D. Witz-Oberlin bécsi Oberkirchenrat az osztrák egyházak képviseletében. E jog és kitüntetés egyetlen más ország ev. egyházát nem illeti meg. Csupán az 1903. évben a Gr. A.-egylet segélyében részesült 81 magyar gyülekezet, összesen 25,278 M. 36 fillér összegben, a melyből a központi pénztár maga 9700 márkát adományozott. Ha vizsgáljuk a felhasználás módját, a mely szerint a németországi G. A.-égylet azt az ötven millió koronát meghaladó segélyösszeget közjóra bocsátotta, a túlsó oldalon levő táblázatos kimutatást nyerjük. Sajnos, e táblázat, minthogy Magyarországot csak mint a Németországból nézve „trans-lajtai"-nak nevezett csoport egyik tagját tekinti, illetőleg e csoportba beleolvasztja, a magyarországi gyülekezetekre és ezek eddig élvezett segélyösszegére vonatkozó s fentebb kiemelt általános számadatokon kívül egyéb felvilágosítást számunkra nem nyújt. Nem is hiszszük, hogy e hiányon, a múltra vonatkozólag, lehetne e egyáltalán, segíteni. Kívánatosnak tartanok azonban, hogy buzgó püspökeink a.kellő módonTés a tőlük megszokott tapintattal megtegyék a szükséges lépéseket az iránt, hogy ezentúl hazánk evangelikus egyházának a németországi GusztávAdolf-egylet szeretetkönyvében egészen külön lapja legyen.