Evangélikus Őrálló, 1905 (1. évfolyam)

1905-03-10 / 11. szám

J 905 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 113 IRODALOM. Az o rovatban ismertetett könyveket a szerkesztőség útján is meg lehet rendelni a pénz előzetes megküldése vagy utánvétel mellett. Bölcseleti irodalmunk köréből. Szegényes philos. irodalmunkban örvendetes jelenségnek s a bölcselet iránt való érdeklődés ébredésének tartom Mitrovics Gyula Schweglerjének, Horváth József és Serédi P. Lajos bölcselettörténetének és Spinoza Tractátusának az elmúlt évbe.i magyar nyelven való megjelenését. Nézzük őket egyenként. 1. Schweißer, volt híres tübingai tanár és bibliai kritikai író müvének a címe: „A bölcselet története". Korbertől ,.átnézett és bővített" 15-ik kiadását fordította ifj. Mitrovics Gyula sárospataki főgymn., jelenleg miskolczi ref. felsőbb leányisk. igazgató-tanár. Megjelent a PFiloz. írók Tára" XIX-ik köteteként a Franklin-társulat kiadásában 547 lapon. Ára 7.50 korona. Első kiadása még 1847-ben jelent meg, s van egy Reclam-féle kiadása is Stern javításában Régebben Warga János nagykőrösi tanár is magyarra fordította s belőle 3 kiadás jelent meg. A német diákvilágban nagy kedveltségnek örvendő könyvet („Studentenbuch") Mitrovics „a papi és tanári pályára készülő ifjak filozófiai képzése érdekében" fordította. Világos és szabatos könyv, mely népies nyelvénél fogva hódította meg a diákköröket. Gondosan kerüli a felületes vázlatot s a könyvcimek és nevek elriasztó tömegét.Hibája csak az, hogy a német ember szemüvegén nézi és tárgyalja a bölcselet történetét. A filozófiát csak német tudománynak tekinti, s annyira elfogult, hogy alig van szava a francia és angol bölcselőkről. Sajátságos egyoldalúságánál fogva az újabb oölcselet történetét csaknem kizárólag a német filozófia történetének tekinti. Igazolásul csak annyit, hogy p. o. Bacon és Hobbes bölcseletével alig végez pár lapon, az angol morálphilosophusokat meg sem említi, Comteot alig tárgyalja, Spencert alig említi, míg a homályos, nehézkes és szövevényes Hartmannal túlságos nagy részletességgel foglalkozik. E tekintetben az újabb bölcselettörténet irodalmából csak Fischer Kúnó és Windelband Vilmos, a heidelbergi egyetem e két világraszóló ékességének klasszikus műve tesz kivételt. Azért Schwegler müve kiegészítésre szorul. Mitrovics fordítását még a nehezebb helyeken is igen sikerültnek tartom. A nehéz, homályos, sőt érthetetlen helyekről p. o. Schelling rendszerének ismertetésénél nem tehet a fordító. Még a philos. műszavak magyarosításában is folyékony és világos a fordítás. Kár, hogy név- és tárgymutatót nem készített. Különösen nagy szolgálatot tett hazai irodalmunknak „a magyar bölcseleti irodalom vázlatát" híven föltüntető „függelékével", a melyben a magyar bölcselet történetének vázlatát állítja össze Horváth Gyula rendszerének ismertetéséig részben Erdélyi ismert müve nyomán. Kár, hogy tovább nem ment. Hazai bölcseletünk irodalmában 3 korszakot különböztet meg: 1. a bölcseleti gondolkozás ébredésének, 2. Apáczai, a hitvitázók és az akadémikusok s 3. nemzeti ébredésünk s irodalmunk újjászületésének kora. Schwegler eredeti müvének hiányai, hézagai sőt hibái Mitrovics fordításában is észlelhetők, de előzetes tájékozásul a bölcselet, mint az emberi szellem fejlődése történetében nagyon megfelel. 2. Horváth József pápai ref. theol. tanár müvének a címe: Bölcsészettörténet I. kötet. Az ó-kori filozófia története. Első rész. Bevezetés. Thalestől a Sokratikusokig Megjelent Pápán 1904. 246. lapon. Ára 4 korona. Müvével az „akad. oktatás fokának megfelelő bölcsészettörténet hiányát" akarja pótolni, a mely alkalmas volna a bölcsészet iránt érdeklődő közönség tájékoztatására és a nagyérdekü és fontos tárgyba való bevezetésére. Ép azért müvében nagy teret szánt az egyes philosophusok lényeges tanainak hív és lehetőleg tüzetes ismertetésére — különös kiemelésével az alaptanoknak s azoknak a nézeteknek, a melyek a további fejlődésre nagyobb befolyással voltak, vagy a melyek önmagukban is nagyobb értékűek, nem különben nagy figyelemmel volt tárgyának lehető világos és közérthető előadására. Müvében van tehát elég kritika é* önállóság. Csak a fontos és a további fejlődésre képes görög bölcseleti rendszerek szerepelnek az ő történetében. Falckenberggel egyezöleg múzeumnak és nem holmi tarka vegyülékü antiquáriumnak tekinti a bölcselettörténetét, a mely egységes élet- és világnézetre és logikailag helyes és következetes gondolkodásra van hivatva nevelni az olvasót. Művét, melynek szerző most c^ak egyik részletét, a görög bölcseletnek Sokratesig terjedő részét adta ki, teljes egészében 2 kötetből fog állani, a melynek elseje az ó-kori (görög-római) s másika 2 részben a modern bölcseletet fogja tárgyalni. Beosztása a következő : Bevezetés. A görög filozófia története. I. A természetphilosophusok. II. A zofisták. 111. A nagy filozófusok és iskoláik. Az egyes gondolkodók ismertetésénél gondosan kerüli úgy tárgyi, mint szerkezeti tekintetben Hegel és a positivismus önkényes fejlődési schémáit, és legközvetlenebb forrásaiul Zeller, Gomperz és Übeweg-Heinze ismert klasszikus bölcselettörténeteit használja. Tanügyi és tudományos érdekekből megírott müve az előadás és a nyelvezet tekintetében egyaránt csakugyan kiválik a bölcselettörténet magyar termékei közül. Nagyszabású munka, mely tág alapon indul s komolyan és következetesen követi az egyes rendszerek ismertetésénél a történeti és a bölcseleti szempontokat Őszintén óhajtjuk és örömmel várjuk a műnek további folytatását. Hisz irodalmunkban ép úgy, mint a kathedrán s a közönség körében a philosophia még mindig nem érte el az őt méltán megillető helyét. Azért mondotta is annak idején Trefort, hogy hiányzik a philos. szellem a magyar irodalomból. 3. Serédi „A filozófia története" c. Stampfel-féle tudományos zsebkönyvtári műve (Pozsony és Budapest 1904. 164 lap. Ára 1.20 K) az előszó szerint „egészen gyakorlati célt akar szolgálni." Kisméretű összefoglalás a Kirchner-féle bölcseleti káték mintájára. A németek mellett a francia, angol, olasz stb. gondolkodókat is tárgyalja. Nagyon szereti a philos. műszavakat és a „legmodernebb és legkitűnőbb forrásmüveket" használta. Bevezetésképen „általános tudnivalókról" ismerteti a bölcselkedés, a filozófia tartalmának megosztását, a különös vagy alkalmazott bölcselkedést s annak irányait, míg a bölcselet történetét — egészen helyesen — „klasszikus és modern korszakra" osztja. Tömör alakban s világos előadásban sokat nyújt ez összefoglaló jellegű tudományos zsebkönyv, s egyik érdeme a magyar bölcseleti törekvésekre való gyakori utalás. Tárgyi tévedéseihez számítom, hogy Spinoza „főművének" a „Tractatus theol. politicust" mondja, holott az az ő klasszikus „Ethikája", továbbá, hogy a metaphysika elnevezését Andronicus helyett Aristoteles alkotásának mondja, Aquinói Tamás főművét hibásan idézi, a deismus eredetét helytelenül magyarázza, Spencer álláspontját utilitarismusnak mondja, Pauer Imre „ethikai determinismusát positivismusnak jelzi, s hogy végül túlzott az az állítása, a mely szerint „a német, ú. n. nemzeti bölcseletben újabb rendszerek valójában nincsenek"'. A magyar bölcselkedésről keserű hangon szól. Nálunk a bölcselkedőnek „nagy akadálya a felekezeti torzsalkodással teli közélet, mely ma is dogmák miatt áll elkeseredett küzdelemben, s még nagyobb akadálya, hogy theologusaink és tanárjelölteinket kivéve a nagy többség nem részesül filozófiai nevelésben". Egyebekben Serédi müvét igen sikerült tájékoztatónak tartom. De túlzás az a tétele: „Ha pedig akad (nálunk) egy-egy merészebb szárnyalású önállóságra törekvő szabad szellem (p. o, Smitt I. és Simon I.).., a kritikának az első dolga keresztülgázolni rajta s fitymálva, gúnyolva állítani a dogmákból rótt pellengére". Rácz L. a tanúm, hogy ebbe a hibába ö is esett. 4. Végül Spinoza „Tractatus theologico politicus" c. valláspolitikai tanulmányait (20 értekezés) magyarázó jegyzetek kíséretében fordították s „A filozófiai írók Tára" 18-ik