Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1961. november 10.
(A Központi Alap megállapította ugyanis, hogy a lelkészek évi átlagjövedelme már nem 1.440 Ft, hanem 1.666 Ft.) Az öregségi nyugdíjra való jogosultság – zsinati törvényünk 37. §-a értelmében – öt teológiai tanulmányi év és tíz lelkészi szolgálati év után kezdődik. Ennek alapján a lelkészt a teljes nyugdíj 50%-a illeti meg. Minden további szolgálati év után a nyugdíj összege további 2–2%-kal emelkedik. A 100%-os öregségi nyugdíj tehát öt teológiai év és 35 lelkészi szolgálati év után érhető el. A 100%-os öregségi nyugdíj tehát a minimális lelkészi javadalom fele, vagyis 833 Ft. Ehhez a törzsnyugdíjhoz járul még a családi pótlék, árvaellátás és házastársi pótlék az állami nyugdíjrendeletben megállapított mértékben. A rokkantsági nyugdíj megállapításához is 10 tényleges lelkészi szolgálati év szükséges. A rokkantsági nyugdíj összege – minden esetben – a lelkészi minimális összjövedelem középarányosának 50%-a. A lelkészözvegyi nyugdíj összege: nyugdíjas lelkész elhalálozása esetén az elhunyt férj nyugdíjának 50%-a; szolgálati viszonyban álló lelkész elhalálozása esetén pedig a mindenkori lelkészi nyugdíj 50%-a. Ehhez a törzsnyugdíjhoz járul a törvényes pótlék. A kegyeleti ellátmány megállapítása tárgyában a tanács az 1956. január 27én tartott egyetemes tanácsülés 18. jegyzőkönyvi pontjában foglaltakat továbbra is fenntartja. d) Egyházegyetem tanácsa egyházi közérdekből elfogadta a Nyugdíjosztály tanácsának javaslatát és kimondta, hogy a külföldi segélyben részesülő egyházközségek segélyéből a nyugdíjjárulékot le kell vonni. e) Az Egyházegyetem tanácsa felhatalmazta az Egyházegyetem és az egyházkerületek elnökségeit, hogy az egyházközségeknek és egyházi személyeknek bármi címen juttatott segélyéből hozzák levonása az egyházi köztartozásokat (egyházkerületi járulék, nyugdíjjárulék, meliorációs tartozás, stb.). f) A Központi Alaptól segélyben részesülő lelkészek köztartozásait a segélyből 25% erejéig kell levonásba hozni. Segélyben nem részesülő lelkészek javadalmából pedig 25%-ot kell levonásba hozni köztartozásaik rendezése érdekében. 3. Járulékkulcs A Nyugdíjosztály tanácsa az 1959. és 1960. években már megállapított járulékkulcsot nem változtatta meg, bár megállapította, hogy a kivetési kulcs alapján megállapított összeg nem fedezi a szükségletet. A tanács úgy rendelkezett, hogy a hiányt a befolyó hátralékokból kell kiegyenlíteni. Abban a reményben rendelkezett így, hogy a gyülekezetek, valamint a hátralékos lelkészek, közületek pontosan rendezni fogják tartozásukat. A püspökök e tárgyban egy közös püspöki körlevélben a szükséges intézkedéseket meg is tették. 4. A lelkészek önkéntes nyugdíjjárulék vállalása Ebben a kérdésben a Nyugdíjosztály tanácsa – a beérkezett hozzászólások figyelembevétele mellett – nem javasolta, hogy az Egyházegyetem tanácsa hozzon most döntést, hanem a kérdésnek rendezését zsinat útján látja megoldhatónak. A közvélemény kutatásnak legnagyobb pozitív értéke az volt, hogy a lelkészek elvileg nem zárkóztak el a személyi nyugdíjjárulék vállalásától. 5. Lelkészavatási jubileumok A Nyugdíjosztály javasolta, hogy az egyházkerületek püspökei évről-évre emlékezzenek meg és részesítsék rendkívüli segélyben azokat a lelkészeket, akik megérik lelkészavatásuk ötvenedik, illetve hatvanadik évfordulóját. Ez meg is történt és a jubilálók egyenként 500 Ft rendkívüli segélyben részesültek az Egyházegyetem pénztárából. A jubilálókról az Evangélikus Élet is megemlékezett. A megfáradt lelkészeknek
