Egyetemes Közgyűlési Jegyzőkönyv – 1961. november 10.
14. Központi könyvtárunk ügye Az egyes országos munkaágakról alkalmilag már említést tettem, úgyszintén egyetemes ügyosztályaink tevékenységéről is. A részletes jelentéseket meghallgatjuk tárgysorozatunk lebonyolítása kapcsán. Külön kell kitérnem központi könyvtárunk rendezésének a kérdésére. Tudvalevő, hogy egyetemes könyvtárunk, valamint Teológiai Akadémiánk könyvtára igen rendezetlen állapotban volt ezelőtt 10 esztendővel. Azóta nagy munkával és sok anyagi áldozattal a nagyrészt ömlesztett állapotban lévő több mint 150.000 kötetet sikerült polcokon elhelyezni. De most már elodázhatatlanul szükségessé vált a könyvtár használhatósága céljából is a könyvek szakszerű katalogizálása. Ezt a munkát állami szakemberek meghallgatásával úgy indította el az egyetemes egyház elnöksége, hogy az egyetemes könyvtárnak és a Teológiai akadémiai könyvtárnak, mint országos központi könyvtárnak az egyidejű rendezésével Virág Jenő akadémiai könyvtárost bízta meg és mellé néhány munkaerőt alkalmazott. Virág Jenőnek és könyvtáros munkatársainak alkalmazása eddig próbajellegű volt annyiban, hogy tisztáznunk kellett a szükségleteket és az alkalmazottak szakképzettségét. Kétségtelen, hogy ez a könyvtárrendezési munka átmenetileg komoly anyagi áldozatokkal jár, amit azonban nyilván mindenki örömmel vállal, aki becsüli egyházunknak a központi könyvtárában meglévő értékeit. A katalogizálás megtörténte után, tehát néhány év múlva előreláthatólag redukálni lehet a most felmerülő könyvtárrendezési kiadásokat. 15. Kollektív vezetés Egyetemes elnökségi megbeszéléseket szinte hetenként tartunk, amelyen az egyetemes felügyelő, a két püspök és a főtitkárhelyettes az aktuális kérdéseket megtárgyalja és a lehetőséghez képest megoldja. Ezzel a kollektív vezetéssel jár együtt, hogy az egyetemes elnökség jogkörének csorbítatlanul hagyásával egyes ügyosztályoknak, mint a Sajtóosztálynak, a Diakóniai Osztálynak püspöki ellenőrzésére és irányítására Káldy Zoltán püspöktársamat kértem fel, aki kerületének kormányzásán kívül, mint a Lelkészi Munkaközösségek országos elnöke is, igen hasznos és áldásos tevékenységet fejt ki. Betegségem óta külföldi kapcsolataink utazásokkal együtt járó személyes bonyolítását is elsősorban ő intézi. Mindezt természetesen az teszi lehetővé, hogy a két püspök közt a munkatársi viszony őszinte és testvéries. Együttes felelősségünk közös hordozásának készségéért hadd mondjak köszönetet Mihályfi Ernő egyetemes felügyelőnek, aki nagy politikai bölcsességével állandóan segítségünkre van egyházkormányzó tevékenységünkben, ugyanúgy Káldy Zoltán püspöktársamnak és Harkányi László egyetemes főtitkárhelyettesnek. Köszönöm többi munkatársamnak is, mindenekelőtt az espereseknek, akik törvényünk szerint a püspökök munkatársai, az elmúlt években kifejtett munkájukat. Köszönöm az egyetemes ügyosztályok vezetőinek, a Teológiai Akadémia dékánjának, a Teológus Otthon igazgatójának, a Gyülekezeti Segély vezetőinek, az egyetemes iroda és a püspöki hivatal dolgozóinak hűséges és lelkiismeretes szolgálatukat. 16. Istené a hála Visszatekintve az elmúlt két évre, melyek alatt súlyos betegségemből felgyógyulhattam, de munkálkodhattam is, legvégül és legfőképpen Egyházunk Urának, Istennek adok hálát, Istent kérem, hogy mindenen túl és mindenek felett legyen továbbra is erőnknek, munkánknak, szolgálatunknak kimeríthetetlen forrása és rendíthetetlen alapja. Őbenne bíztunk. Ő volt nyugodt munkánknak végső biztos alapja. Benne fogunk bízni ezután is mindenek felett. A ő ígéretére támaszkodva végezzük szolgálatunkat, míg csak engedi, aki azt mondja nekünk is, amit hajdan a próféta szavaival választott népének mondott: „Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr!” (Ézsaiás 57:19).
